Dunántúli Protestáns Lap, 1940 (51. évfolyam, 1-52. szám)
1940-02-18 / 7. szám
Ötvenegyedik évfolyam. 7. szám. Pápa, 1940 február 18. DDMNTOLI PROTESTÁNS LAP A DUNÁNTÚLI REFORMÁTUS EGYHÁZKERÜLET HIVATALOS KÖZLÖNYE ____________________„_______MEGJELENIK MINDEN VASÁRNAP.______________________________------------------------------------------- FŐSZERKESZTŐ: MEDGYASSZAY VINCE PÜSPÖK ----------------------------------------— FELELŐS SZERKESZTŐ DR. PONGRÁCZ JÓZSEF THEOL. TANÁR PÁPA I FÖMUNKATÁRS ÉS A KIADÓHIVATAL VEZETŐJE: DR. TÓTH LAJOS THEOL FŐISKOLA, AKIHEZ A LAPOT ÉRDEKLŐ MINDEN KÖZLEMÉNY KÜLDENDŐ j TANÁR PÁPA, FŐISKOLA, AKIHEZ A REKLAMÁCIÓK INTÉZENDŐK A magyar nő küldetése. A Mansz 1940 febr. 4-iki estélyén, Pápán elmondta Makkai Sándor. Mélyen tisztelt Hallgatóim! Próbáljunk egy pillanatra lélekben visszaszólIni századok, vagy talán évezredek távlatába és megpillantani egy arcot, amely arc azután mindmáig kifejezi és hordozza a magyar nemzet sorsát. Ez az arc a magyar asszonynak^ a magyar anyának az arca. Ügy tűnik fel az ősidők kőidéből,. mint aki vagy épen búcsúzik a férjétől, a legényfiától, akik a harcba indulnak,, vagy épen fogadja őkeÉ, mikor a harcból visszatérnek. Ez volt a magyar asszony sorsa az idők kezdetétől,, a történelem ködében elvesző ősidőktől kezdve mindvégig. Az Úr Isten íúgy szabta ki az_, ő útját, az ő életét ezen a földön, hogy harcosokat neveljen a nemzet védelmére és} azután elszakadjon tőlük, elbocsássa őket magától a küzdelembe s otthon maradjon befelé hulló titkos könnyeivel, .melyeket nem szabad neki megmutatni. Csak titokban remeghetett' és imádkozhatott érettük, de közben hősiesen végezte az eltávozottak minden munkáját. Mikor pedig eljött az idő, hogy harcos szerettei visszajöttek, készen állott, hogy bekösse sebeiket, letörölje róluk a vért, a port, elfelejtesse a borzalmakat, visszavezetgesse őket a béke életébe. Bizony ez a magyar asszony sorsa. M;ég a világháború idejében is úgy néztünk a magyar nőre, mint «akinek íaz a hivatása van, hogy míg a férfiak harcolnak, küzdenek, addig ő védelmezze az otthont, a családi házat, őrizze és nevelje a gyermekeket, és még talán lennél is fontosabb volt, hogy képviselje a gyűlölet és a harc világában a kiengesztelődésnek és a békességnek lelkét, a háborúellenességnek szellemét. Nem azt mondom én, hogy a magyar nők csupán ezt a szerepet vállalták, sőt inkább azt mondom, hogy ezt követeltük tőlük, hogy képviseljék egész lényükkel a ^passzivitást a háborúban, a visszahúzódást, a háborúellenességet, mert kellett valami, ami a .férfiak leikiismeretét megnyugtassa, kellett valaki, aki jó arra, hogy mintegy odaállíthassuk 'engesztelőnek azokért a bűnökért, amiket mi férfiak elkövettünk. így valami romantikus szemlélete alakult ki a magyar nő küldetésének épen a világháDoru idején, annak folytán, hogy nagy többségében, általánosságában távol van magától a harctól, nincs ott ebben a harcban, hanem otthon van és otthon vár, tűr, munkálkodik, szenved, imádkozik s várja haza szeretteit. Ez a romantikus szemlélet mindaddig megállhatott, míg el nem következett az az időszak, melyben mi most kezdünk élni, melynek első nagy hullámverései között hányódunk, az úgynevezett totális háborúnak az ideje. Ez a szörnyű szó azt jelenti, hogy nincs otthon, ahol egy áldott aszíszony ül és egy harctér messze valahol, ahol a férfi küzd, hanem mindenütt csak harctér van. Azért nevezik tehát totálisnak, mert nincs egyetlen hely, nincs egyetlen ember, férfi, vagy asszony, vagy gyermek és nincs semmi mozzanata többé az életnek; melyet ki lehetne vonni ebből a küzdelemből. Igényli az egész embert és igényli mindkét nemet, minden életkort és az egész életet és mindent, ami test és lélek, mert hiszen totális. Nem a távol láthatáron dörög, hanem közöttünk csuszkái, közöttünk gyújtogat és azt akarja, hogy a háború pusztító szelleme mindent betöltsön! A totális háborút csak látszólag; intézik a földi hataltnak, a totális háborút a Sátán intézi, ő a gazdája,, ő az, aki az egész világot egy harctérré szeretné tenni, ő az, aki a gyűlöletnek ezt a vér- és könnytengerét, ezt a lángóceánt az egész földön el akarja terjeszteni. 0 az, aki azzal biztatja az embereket, hogy bölcs és okos dolog, mikor még ideje van, megelőzni egy másikat, túlerőre jutni és eltaposni, mert ha időt enged neki, ő is felfegyverkezik és akkor nem biztos többé a győzelem. Ő az, aki ebbe az őrült fegyverkezési .versenybe kényszeríti a nemzeteket és csodálatos, hogy áldozatai az ember értelmével és intéliigenciáájyal kérkednek. Bámulatos, hogy ez a megőrjített ember önmagái okosnak, gondolkozónak é;. bölcsnek találja, pedig valamennyien tudjuk, „hogy az emberiség most egy. teljesen megszédült, megbolondult öngyilkossági kísérletet akar elkövetni., meg akarja mutatni, hogy amit léleknek, hitnek mondanak, az semmi, amit kultúrának hívtak az rongy, amit családi életnek és szeretetnek hívtak, az frázis, meg akarja mutatni azt, hogy az ember állat, sőt rosszabb az állatnál, mert az ember maga is ördöggé akar változni. Most itt van ennek a rettenetes forgatagnak földrajzilag is a középpontjában ez a marokba-szorított kis csipogó madárka., ez a kicsi magyar nemzet, aminek földi, emberi értelemmel nézve a sorsát valóban olyan, mintha egy rettenetes marok egy kis madárkát szorongatna és attól függ a sorsa, hogy azok az ujjak összeszoruínak-e, vagy kinyílnak? És most beszéljünk a magyar nők küldetéséről. Igenis most beszéljünk róla, mert hogyha volt neki küldetése,, akkor ma kétségtelenül sokkal nagyobb és sokkal mélyebb értelmű küldetése van ebben az ítéletidőben, ebben a nagy viharban, amelynek ^löszeiében vagyunk. A magyar ,nő nem tagadhatja meg magát. Kell, hogy most is az legyen, ami az a régi őse volt, az az lasszony, aki nem a sajátmagáé s arra teremtetett, hogy nemzete számára azokat készítse fel, akiket legjobban szeret, élő áldozatnak. Kétségtelenül most is az a legfontosabb küldetése, hogy a nemzet önvédelmi harcára katonákat adjon és készítsen fel. Természétesen nemcsak fizikai és fegyveres értelembens halnem lelki és szellemi értelemben is. Váljon acéllá férjének és fiának lelkében, váljon tűzzé ezeknek szí
