Dunántúli Protestáns Lap, 1940 (51. évfolyam, 1-52. szám)
1940-02-18 / 7. szám
30. oldal DUNÁNTÚLI PROTESTÁNS LAP 1940. vében és egész valőjábn olyan lelkületté és szellemmé, hogy ezek az ő szerettei le ne aljasodjanak abban a küzdelemben, amelybe mennek, hanem maradjanak emberek, férfiak, keresztyének. Mindezt főietek várjuk, magyar asszonyok, magyar nők, mert ez a ti hivatásotok, küldetésetek a totális háborúban. Tehát többé nem vagyunk romantikus búcsúzok és romantikus visszavárok, -— a „két régi képre talán még mindenki emlékezik! — ez elmúlt, mi most benne vagyunk a harcban valamennyien. Valamennyien a nagy totális háború tüzes kemencéjébe vagyunk vetve s most kell Ugyanazt a szolgálatot, megváltozott időben Végrehajtani. Mi tehát közelebbről ebben a nemzetvédő, ebbén a nemzetnek harcosokat edző munkában a magyar nő küldetése? Én azt mondom röviden: nincs neki más küldetése^ mint az^, hogy nő legyen és nő maradjon. Hála Istennek a mi új honvédelmi törvényünk is, mely sok aktív szolgálatra kötelezi á nőket, ami az idő követelményei magukkal hoznak, megmarad azon az állásponton., hogy a nő fegyveres szolgálatot ne végezzen. Hiszen tudjuk, hogy a világnak több hadseregében fegyveres szolgálatot is végeznek a nők, a magyar történelemből is tudjuk, hogy egyes adott esetekben készek voltak a nők is a fegyveres áldozatra, de ezek az esetek kivételek voltak és az idő, a helyzetek parancsa hozta magával ezeket az önfeláldozó teljesítményeket. A mi honvédelmi törvényünk úgy rendelkezik,, hogy a nő ne fegyverrel szolgálja nemzetét; viszont valamivel többet kíván tőle: mind testi, mind lelki képességeinek teljességével szolgálja nemzetét. Ilyen szépen, ilyen mélyen fogalmazza meg az úi .honvédelmi törvény a nők nemzetvédelmi kötelességét. 'Ebben nincs egyéb mondva, mint az, hogy a nő maradjon meg nőnek. Ügy vegyen részt a fegyveres küzdelem idején is a nemzet védelmében, hogy legyen nő és maradjon meg mindig nőnek. Ennélfogva az ő hivatása itt valóban azv hogy képviselje egész (áldozatával, amelyet hoz, az élő és örök tiltakozást a háború rontó szelleme ellen. Ez persze nem azt jelenti, hogy hazájának, nemzetének küzdelmét megakadályozza, hanem ellenkezőleg, azt jelenti, hogy azt a lelkületet növelje a férfiakban., hogy ezt a küzdelmet végig kell harcolni* de nem szabad engedni a küzdelemben rejlő sátáni kísértéseknek; úgy kell végigharcolni, mint a szeretetnek az áldozatát, önfeláldozó szeretet-szolgálatot. Nem gyűlölettel, nem az állati ösztönök felszabadulásával kell harcolni, hanem az igazi embernek és férfiúnak, az igazi jellemnek az áldozatával, mely sohasem felejti el, hogy ő lélek, sőt halhatatlan lélek, ő jellem, ember és ha meg kell hozni azt az áldozatot, akkor egy olyan jövőért hozza meg, melynek eljövetelével, amint megígértetek az Isten Igéjében, a fegyverek kettétörnek. Nem azért harcol, hogy több gyászoló legylen, hanem azért,4 hogy megszűnjék a háborús lehetőség. A nők küldetésének dicsősége és szépsége valóban abban áll, hogy ilyen lelket ápoljanak a küzdő férfiseregben. Ebből pedig az következik, hogy az ő igazi munkaterük ma is az otthon. Ha valaha szükséges volt, hogy a magyar nő teljes életével és szolgálatával visszatérjen otthonába, a családi házba, akkor biztosan most van itt ennek az ideje és visszatéréséből fakad az az egyetlen erőforrás, amelytől remélhetjük az új magyar jövendőnek, társadalmi és nemzeti életnek kibontakozását, ha az Isten kegyelme megengedi nekünk, hogy azt megérhessük. Nem azt jelenti ez, Igen tisztelt Hallgatóim, hogy az élet körülményei között kenyérkeresetre szoruló, vagy más pályákon érvényesülni tudó kiváló. nőket vissza akarnánk szorítani ezektől a lehetőségektől. Mindenütt vannak személyiségek, esetek, lehetőségek, kivételek. Mi a nő típusáról beszélünk és az ő legfontosabb hivatásáról, ami nem lehet más, csak az otthon. Nagyon találóan mondta a német birodalom vezére, hogy a háború nem a férfiak, hanem az asszonyok és a gyermekek ellen folyik. A háború valóban a jövendő ellen folyik és tudjuk azt, hogy az igazi ellenséges indulat célpontja: az ojthon, a család. Nagyon jól tudjuk, hogy ha sikerülne felbontani, felrobbantani az egesz emberi életnek ezt az alapszerkezefét, alaptípusát: a családot, akkor sikerülne elérni azt az ördögi célt, hogy szétzüllesszék és elpusztítsák az emberi életet ezen a földön. Hogy a nőnek a család és az otthon az igazi munkatere, harctere és atmoszfé? rája, az sokszor hangoztatott és mindnyájunk által ismert kijelentés. Azonban én inkább azt szeretném [kiemelni, hogy ez az otthon nincs meg, vagyis ami Megvan, az nem az, aminek lennie kellene. (Gáti Samu oki. lelkész gyorsírói feljegyzése.) (Folyt, köv.) A dunántúli ref. egyházkerület ifjúsági bizottságának 1939. évi november hó 23-án Veszprémben tartott tanácskozásán a következő határozati javaslatok hozattak: a) A református ifjúsági munka egyedüli és kizárólagos alapja csakis az Evangélium lehet AnyaszentegyházLink hitvallásainak értelmezése szerint. b) Elérkezettnek látja a bizottság az időt arra, hogy az összes református nevet viselő kulturegyesületek, olvasókörök és hasonló alakulatok munkáját át kell alakítani határozott bibliai és hitvallásos alapon dolgozó szervezetekké. így látja a bizottság elérhetőnek azt, hogy minden református egyesületben, vagy körben a Biblia megkapja a megillető központi helyet. c) Az egyházi bálok és mulatságok ügyében, amelyek közvetlenül érintik az ifjúság munka ügyét, kéri a bizottság az egyetemes konvent idevonatkozó 63/1936. és 41/1939. számú határozatának szigorú végrehajtását. d) Kívánatosnak tartja a bizottság, hogy a serdülő ifjúsággal az elemi iskola elvégzése után azonnal kezdjék meg a munkát mindenütt és legalább egy-vagy két hetenként egyszer gyűjtsék össze őket. e) Minden egyházmegye szervezze meg az ifjúsági körzeteket, állítsa be a körzetgazdákat, ifjúsági megbízottat, amiként azt az 1933/34 évi konventi Belmissziói Útmutató erre vonatkozó utasítása előírja. A megbízott és a körzetgazdák egységesen irányítsák az ifjúsági munkát. A körzetgazdák évente legalább egyszer, de ha szükséges, többször is látogassák meg a körzetükbe tartozó gyülekezetek ifjúságát. Az ifjúsággal lehetőleg rendes ifjúsági összejövetelen is találkozzanak. A bizottság kívánatosnak tartja továbbá, hogy a gyülekezetek ifjúságát látogató körzetgazdák és általában ifjúsággal foglalkozók részére vezetőképző tanfolyamok tartassanak az egyházkerület székhelyén, lehetőleg a munkaév kezdetén. f) Az egyházmegyék a körzetgazdák és egyházmegyei megbízott eredményes munkásságához szükséges összeget, továbbá az ifjúság részére pályadijak kitűzésére, vezetőképző táborok szervezésére és tartására szükséges összeget állítsák be költségvetésükbe, miként ezt a belsősomogyi egyházmegye is gyakorolja évi 400 P felvételével. Az egyházkerület hasonló módon gondoskodjon az egyház-
