Dunántúli Protestáns Lap, 1940 (51. évfolyam, 1-52. szám)

1940-12-15 / 50. szám

Ötvenegyedik évfolyam.

50, szám.

Pápa, 1940 december 15.

A DUNÁNTÚLI REFORMÁTUS EGYHÁZKERÜLET HIVATALOS KÖZLÖNYE

_______ - _____ MEGJELENIK MINDEN V A S A R N A P. ___________________________------------------------------------------ FŐSZERKESZTŐ: MEDGYASSZAY VINCE PÜSPÖK ------------------------------------------FELELŐS SZERKESZTŐ ER. PONGRÁCZ JÓZSEF THEOL. TANÁR PÁPA I FŐMŰNKATÁRS ÉS A KIADÓHIVATAL VEZETŐJE: DR. TÓTH LAJOS THÉOL FŐISKOLA, AKIHEZ A LAPOT ÉRDEKLŐ MINDEN KÖZLEMÉNY KÜLDENDŐ I TANÁR PÁPA, FŐISKOLA, AKIHEZ A REKLAMÁCIÓK INTÉZENDÖK

Törvényjavaslat

a Magyarországhoz visszacsatolt keleíi és erdélyi területeken fennálló református Önkormányzati testületeknek a magyarországi református egyház többi részével ismét egyesítéséről.

— A zsinat által elfogadott szöveg. —

A magyarországi református egyház mély alázattal ad hálát a Gondviselő Isten újból tapasztalt kegyeleméért, mellyel meghallgatva a magyarok buzgó könyörgését, e nép és ez egyház vér és lélek szei-int való hű fia dicsőséges országlása idején az ősi haza elszakított területéből megint jelentős részt visszaadott azoknak, akik az Ö ajándékából ezer éven át voltak boldog tulajdonosai. Megemlékezik arról, hogy az egykori erdélyi fejedelemség Magyarországi keleti részeivel együtt a magyar nemzet szabadságs/e5 ető szellemének erős kifejtője és a keresztyén egyházak között a testvéri együttélésnek a világtörténelemben egyik első megteremtője és útmutatója volt. Rendületlenül bízik abban, hogy az ott hagyományos evangéliumi keresztyén öntudat változatlanul él és erejéből a két évtizedes elnyomás alatt semmit sem veszített. Minden időkre megörökítésül nagy megbeccsüléssel iktatja törvénybe elismerését az elszakított területek lakóinak a szenvedések közt is megmaradt hűségéért mindnyájok iránt, különösen pedig a siralmas években a nyomorúság igája alatt szenvedőket vigasztaló és jóúton megtartó áldozatosan hű lelki vezetőik iránt. Végül kifejezi az Isten igéjéből és Szendéikétől kapott bizonyosságát, hogy magasztos példáik nyomán az eddigi rendületlen hűség és önfeláldozó szolgálat továbbra sem lankad azokban az árván maradt és sokszoros szeretettel körülvett testvérekben, akiket a magyarországi református egyház sóvárogva vár haza.

Miután az 1940. évi XXVI. törvényccikk rendelkezésével visszacsatolt területen lévő református egyházközségek és egyházi intézmények az 1933. évi I. egyházi törvénycikk 1. §-a értelmében a magyarországi református egyház alkotórészei lettek, az 1939. évi I. egyházi törvényccikk 1. §-a első mondatában és 3. §-a első bekezdésében kimondott szabály az 1939. évi

II. egyházi törvényccikk 1. §-a rendelkezése szerint reájuk is kiterjed. Ehhez képest mind az ősi erdélyi egyházkerület, mind a tiszántúli egyházkerületből elszakított részen alakult királyhágómelléki (később nagyváradinak nevezett) egyházkerület visszacsatolt részein a trianoni határ kényszerűsége miatt létrejött szervezeti elkülönülések megszűnnek és csak a magyarországi református egyház törvényhozásának rendelkezése alapján, attól megszabott mértékkel és attól meghatározott időig állnak fenn, ez időpont bekövetkeztével pedig minden református egyházközség annak az egyházkerületnek joghatósága alá kerül, amelyhez az elszakítás előtt tartozott.

Ennek megállapítása mellett az egyházi törvényhozás a következőket rendeli:

1. §• Az erdélyi egyházkerület részére az 1881 — 1882-i tíebrecceni zsinaton megállapított és az 1891— 1894-i, valamint az .1904—1907-i zsinatokon fenntartott külön jogi helyzet ü visszatérés után változatlanul fennmarad, úgy amint azl a legutóbbi közös zsinaton alkotott 1907. évi I. egyházi törvényccikk 8. §-a tartalmazza :

Az erdélyi egyházkerületnek az Approbata és Compilata Constitutio I. részében és az 1691 -i Leopoldinum Diploma 2—3. pontjaiban biztosított joga és a többszázados különállás folytán kifejlett alkotmányos szervezete érintetlenül hagyatik és részére fenntartatik, hogy alkotmányát jövőben is a képviseleti íendszer elveivel összhangzóan továbbfej’eszthesse, kötelessége lévén a teendő módosításokat az egyetemes konventnek és zsinatnak bejelenteni.

Önként értetik, hogy

a) ez a fenntartás az erdélyi egyházkerületnek csakis belügyei autonóm intézésére vonatkozik;

b) a magyarországi református egyház törvényeinek az erdélyi egyházkerület alkotmányától él nem térő részletei, ideértve a zsinati képviselők választásának módját, továbbá a köznevelés és közoktatás szervezetéről szóló törvénynek az iskolai kormányzatot illető rendelkezéseit, ezt az egyházkerületet is kötelezik;

c) az öt egyházkerületet egyetemesen érdeklő ügyekben a zsinat az erdélyi egyházkerületre nézve is törvényhozó testület.

2. §. A királyhágómelléki egyházkerület visszatér a tiszántúli egyházkerületbe és egyházmegyéi egyesülnek a tiszántúli egyházkerület azon egyházmegyéivel, amelyekhez az elszakítás előtt tartoztak.

3. §. Az elszakítás után az elszakított területen a magyarországi református egyház jogszabályai alapján szervezett egyházi önkormányzati testületek, gyűlések, hatóságok, bíróságok, tisztviselők minden törvényes hatáskörben és illetékesen hozott határozata, intézkedése, eljárása az egész magyarországi református egyház minden hatósága és minden tagja számára a magyarországi református egyház ugyanazonfokú szervének határozatával, intézkedésével, eljárásával egyenlően érvényes. Az e területen szabályszerűen kiállított lelkészi oklevelek éppúgy, mint a négy egyházkerülettől kiállítottak, a magyarországi református egyház egész területén érvényesek.

4. §. Az 1933. évi I. egyházi törvényccikk 147. §-a azzal egészül ki, hogy az ott felsorolt egyetemes konventi tagok közé tartozik az erdélyi egyházkerület püspöke és a hivatalára nézve legidősebb egyházkerü-