Dunántúli Protestáns Lap, 1940 (51. évfolyam, 1-52. szám)
1940-12-01 / 48. szám
Ötvenegyedik évfolyam. 48. szám. Pápa, 1940 december 1. DDNÁNTÚLI PROTESTÁNS LÁP A DUNÁNTÚLI REFORMÁTUS EGYHÁZKERÜLET HIVATALOS KÖZLÖNYE ____________________________MEGJELENIK MINDEN VASÁRNAP.______________________________------------------------------------------ FŐSZERKESZTŐ: M EDGYASSZAY VINCE PÜSPÖK------------------------------------------FELELŐS SZERKESZTŐ DR. PONGRÁCZ JÓZSEF THEOL. TANÁR PÁPA I FŐMUNKATÁRS ÉS A KIADÓHIVATAL VEZETŐJE: DR. TÓTH LAJOS THEOL FŐISKOLA, AKIHEZ A LAPOT ÉRDEKLŐ MINDEN KÖZLEMÉNY KÜLDENDŐ I TANÁR PÁPA, FŐISKOLA, AKIHEZ A REKLAMÁCIÓK INTÉZENDŐK Imádság. Irta és az egyházkerületi közgyűlésen elmondotta Medgyasssay Vince dunántúli ref. püspök. Mélységes hálával, nagy alázatossággal, de egyszersmind a fiú bizodalmával emeljük lelkünket egeidbe, az imádságnak mennyországod ablakait verdeső, bebocsátást kérő hófehér szárnyain — Felséges Isten, szerető Atyánk a Jézus Krisztusban. Hálát adunk a mindeddig megtartott életért, e ránk virradt reggelért, a békességért, a nehéz idők után megmutatott szabadításért, — a Te velünk közlőit minden drága ajándékaidnak teljességéért. Pedig tudjuk, hogy méltatlanok vagyunk még az életre, a megtartatásra is. Súlyos örökség felhői gomolyognak lelkünk körül, a magunk bűne, gyarlósága, a mi elesettségünk éjszakája pedig terhes kárpitként borul e felhők fölé. De azt is tudjuk, hogy a Golgota keresztjén világ világosságává, tündöklő nappá kiteljesedett ama fényes és hajnali csillag mi hozzánk is küldetett, ránk is ragyog, sugarával minket is átölel; a szürke felhőt szétkergeti, megszaggatja az éj kárpitjait, ránk deríti a kegyelemnek hajnalhasadását, a bűnbocsánat egy harmatcseppje pedig hófehérré mossa lelkünket — ha igaz hittel szívünkbe fogadjuk amaz egyetlen egyet s hit által valóban megjobbítjuk a mi utainkat és cselekedeteinket is. Ó ezt adj nekünk Uram: erős és megtörhetetlen hitet Te benned s a Te lelked által mimagunkban, egyházunkban, nemzetünkben, hogy ne aggodalmaskodjunk a jövendő felől, ha körülöttünk egy világ lángol is, ha szinte szétszakadni látszanak is a nagy mindenség eresztékei, kapcsolatai, hogy a magával meghasonlott emberiséget romjaik alá temessék. Adj nekünk, Uram erős hitet Te benned, hogy változzunk át kősziklává s hogy bizonyos reménységgel végezzük most is a ránk bízott szolgálatot a Te anyaszentegyházad dolgaiban, meggondolván, hogy erős torony az Úrnak neve, ahhoz folyamodik az igaz és bátorságos leszen. Hallgass meg minket a Te szent Fiad, az Ur Jézus Krisztus nevében kérünk. Ámen. Az elnöki megnyitóból. A dunántúli református egyházkerületnek Pápán, 1940 november 27-én tartott közgyűléséhez. „A középiskolát végzett református ifjak hazánkban a korábbi évtizedben főleg a jogi pályára tódultak. Helyes volt, hogy a kormány figyelmeztetése és egyes törvények hatása alatt a pápai főiskola mellett 1939. év őszén megnyitott kereskedelmi tagozatba évenként több mint 90 tanuló kérte felvételét, akik közül ötvenet fel is vettek. A jövőben is érthető lesz ugyan, hogy a gazdasági és technikai pályákra tehetséget és kedvet érező ifjak ezeket a foglalkozásokat választják élethivatásukul, de nem szabad teljesen figyelmen kívül hagyni a megváltozott elhelyezési viszonyokat és azokat a kötelességeket sem, amelyek a megnagyobbodott Magyarországban a fiatalságra várni fognak. A megnagyobbodott Magyarországnak fokozott művelődési munkát is kell végeznie és ezenfelül mindig szükség lesz gyönyörű élethivatásukat átérző református lelkipásztorokra, jó tanárokra, továbbá arra, hogy a református ifjúságnak legkiválóbb tehetségekkel megáldott és a tudományos munkára hivatott tagjai kivegyék köteles részüket a kutató búvárkodásból és abból az értelmiségi tevékenységből, amelyet Európának ezen a területén a magyar nemzet fiainak lesz kötelessége vállalni és hűségesen teljesíteni akkor is, ha esetleg kevesebb lesz a jövedelmük, mint amelyet gazdasági pályákon elérhetnének. Ezért felhívom a szülők és a pályaválasztás előtt álló fiatalság figyelmét arra, hogy ebben a tanévben a theologusok megengedett számának csak fele iratkozott be a hittudományi szakra; értesülésem szerint már nincs elég bíró és nincs elég jelentkező egyes közigazgatási pályákra; továbbá, hogy szükség lesz derék orvosokra és a jövőben mindezeken a pályákon az elhelyezési viszonyok jelentékenyen javulni fognak. A közel három millió magyar reformátusra nem vetne fényt, ha művelődési munkát Magyarország területén hittestvéreink a jövőben nem volnának hajlandók vállalni. A mi nagy elődeink idején nemcsak a kisebb jövedelem, hanem a szegénység, az üldöztetés és a nélkülözés sem riasztották el a református fiatalokat a lelkipásztori, a tanári vagy egyéb szellemi életpálya választásától. Azokat a fiatal barátaimat tehát, akik most állanak a pályaválasztás előtt, kérem, hogyha igazi hivatást éreznek magukban a lelkipásztori, illetőleg tanári életpályára vagy egyéb szellemi munka végzésére, ne legyen rajtuk úrrá az aggodalom, hanem bízzanak a rájuk váró kedvezőbb évtizedekben és a már is jelentkező kedvezőbb elhelyezkedési viszonyokban. A fentebb említett tények természetesen az államot és egyházi hatóságainkat is arra fogják indítani, hogy foglalkozzanak a tapasztalt jelenségek okaival és a megelőzés, valamint megfelelő intézkedések által iparkodjanak a nem kedvező tüneteket megszüntetni. Bizonyára törekednünk kell nemcsak a hazatért, hanem az összes magyarországi segédlelkészek helyzetének javítására, aminek tárgyában egyébként az 1941. évi költségvetés már is jelentékeny többletet irányoz elő. Főtiszteletű Közgyűlés! A széles néprétegek magyar református ifjúságának jövőjét vizsgálva, kiemelem, hogy az igazi nagy tehetségeknek a tanulásra és a haladásra meg kell nyitni minden tért. De ma nem erről a jelentős kérdésről kívánok szólni, hanem az átlag nagy többséggel kapcsolatban egyfelől a népfő
