Dunántúli Protestáns Lap, 1940 (51. évfolyam, 1-52. szám)
1940-11-24 / 47. szám
232. oldal DUNÁNTOLI PROTESTÁNS LAP 1940. Álljunk meg egy pillanatra a Hajnal legutóbbi számának két elgondolkodtató mondata mellett. Az egyik ez: »A legutóbbi — tambarami — világmissziói konferencia, amikor számbavette az elmúlt tíz esztendő missziói eredményeit, megdöbbentő felfedezést tett. Kitűnt, hogy ma több nemkeresztyén van a világon, mint tíz esztendővel ezelőtt«. A másik mondat a szegedi Pro Christo diákbibliakörrel kapcsolatos: »Mikor az derült ki, hogy havi 25—30 pengőből már saját néger evangélistánk lehet, soha nem ismert élénkség vett erőt a körön s egy-kettőre megtörténtek a megajánlások«. Mind a kettő súlyos mondat. Az egyikkel megméretett és könnyűnek találtatott a keresztyénség, a másik míegt a lélek egyre sötétedő ösvényein mutat utat, jelöl irányt. Egy-egy ilyen mondat kell ahhoz, hogy az ember feldöbbenjen, befelénézzen, kinyitogassa szíve tárnáit, hogy meglássa azt, hogy mennyire reformációra szorulunk. Fogyó keresztyénség... Ez vájjon nem azt jelenti-e, hogy a fogyással egyenes arányban nő a Sátán hadserege? A mi megkevesbedésünk vájjon nem erőtlenséget, kiáltani nem mérést, kényelmet és középszert jelent-e? Vájjon nem keU-e attól félnünk, hogy nem csak mennyiségi, hanem minőségi súly, spt fajsúlyveszteséggel kell számolnunk? Fogyó keresztyénség... ítélet ez. Felelősségrevonás. Mért fogy, mért kevesbedik? — áll velünk szemben a kérdés? Tettél-e valamit az Isten országa építésénél? — zúg felénk a szó, —- tudtál-e érte lemondani, felelősségeket magadra vállalni, s érte áldozatot hozni? Fogyó keresztyénség... Vád ez: megmérettél és a világhoz tartozol! Démás vagy, aki nagy kedvvel, nekibuzdulással veted bele magadat az ügy szolgálatába, de aztán amint jönnek a megpróbáltatások, amikor a világ hitet-tevést vár tőled, te töprengsz, alkudozol és visszavonulsz. Azt mondod, hogy nehéz dolog a prófétasors. Polgár leszel. Adóalany. És olykor megelégedetten veszed elő a szekrényed rejtett fiókjából a takarékbetét-könyvecskédet, hogy lám, lám, milyen szorgalmas ember vagyok én. És közben nem tudjuk, nem látjuk, hogy fogy a keresztyénség, hogy éppen énmiattam fogy, éppen én vagyok az oka, hogy nem az, ami Pálék idejében, Kálvinék áldozatos égése idején volt. Fogy a keresztyénség... Mert a pogányok látják, hogy a mai keresztyénség egészen más, mint szeretet, mint békesség, mint könyörület, mint megbocsátás. Egymásra acsarkodni, egymás farkasának lenni: lehet a "Végi törzsi-samanisztikps kötelékeken belül is. De: mint minden sivatagban, ma is hivogatón zöldéinek, életet árasztanak az oázisok. Ezek az oázisok mégis, minden elszomorító tünete mellett is ennek a mostani világnak a »szent mag« csodájáról beszélnek, az Ő nevében összejött kettőről-háromról. A keresztyénség fogy: mondja az egyik hiradás és elcsüggedünk. A szegedi diákok misszionáriust állítanak valahol a legsötétebb Afrikában munkába: mondja a másik hiradás és fölfigyelünk. Száz esztendeje, hogy Livingstone Dávidot a »nagy kényszer« misszióba hajtotta. Száz esztendő nagy idő, ésha a számot vesszük, azt gondolhatnánk, hogy azóta Isten szolgái, országa munkásai a léleknek majdnem minden területét feldolgozták. De éppen a lélek országában az a törvény, hogy minél több munkás áll be annak szolgálatába, minél több időt töltenek azok a Sátánnal való vállvetett küzdelemben, annál több és több fehér foltja vár a léleknek a feltérkéjaezésre, a bejárásra, a maghintésre. Ha a keresztyénség fogyóban van, ez azt jelenti csupán, hogy kevesen vannak a Livingstoneok és kevesen a szegedi fiatalok! Az aratás ura várja az aratókat! Trombitás Dezső. Pápán voltunk . . . Október 8—9—10-én folyt le Pápán a dunántúli egyházkerület ifjúsági vezetőinek a konferenciája. Mintegy 50 ifjúsági egyesület vezető — nagyobbára lelkipásztor, csak néhány tanító — jött össze, hogy az egyesületi munka őszi megindulása előtt megbeszélje a tennivalókat és lefektesse a közös alapot, hogy amennyire lehet, a munka az egész kerületben egyöntetűen folyjék. Amint a konferencia folyamán elhangzott hozzászólásokból kitűnt, nagyon is szükséges volt ez a megbeszélés és az egységes állásfgglalás. Aki figyelemmel kísérte a múlt évben, ha csak az Ébresztő, Magyar Ifjúság, vagy a Református Ifjúság sorain keresztül is, a KIÉ életét, az örvendetes fellendülést tapasztalhatott. 30 téli táborban mintegy háromezer ifjú nyert sok áldást a tél folyamán és ment haza tettre készen es nagy elhatározásokkal a maga egyesületébe. De alig hogy haza értek, csakhamar jöttek a panaszos levelek tőlük a központba, hogy hiába van meg bennük a lelkesedés, hiába szeretnének dolgozni az egyesületben, a nagytiszteletű űr nem érti meg őket, nem engedi a rnunkát olyan lendülettel, amilyennel szeretnék és ahogy a téli táborban hallották. Gondoljuk meg, milyen nagy vád ez ellenünk! Vállalhatja-e akárki is a következményét annak, hogy az ő meg nem értése, kényelemszeretete, vagy éppen ellenzése miatt az ifjúság elzáratik a Lövő építésétől? Ma már az ifiúság részéről jön a kez.demé]iyezés. A téli táborokban elmesélték a fiúk, hogy sok helyen hogyan kényszerítették ők maguk a lelkipásztort, hogy foglalkozzék velük, és sok, a KIÉ munkát nem ismerő, éppen ezért attól vonakodó lelkésznek hogyan megváltozott a véleménye, látva a fiúk megváltozott életét. Az ifjúsággal való foglalkozás nemcsak divat ma, amint azt Karácsony Sándor roppant szellemesen es világosan kifejtette, hanem istentől kapott, letagadhatatlan és elodázhatatlan feladatunk. És mert felismertük ezt, azért látszik világi szemmel divatnak. Ha már látja is ezt mindenki, aki az őrállás nehéz helyére állíttatott, fennmarad a másik nagy kérdés: hogyan foglalkozzam az ifjúsággal? Legtöbben, akik az ifjúsággal kénytelenek foglalkozni, valami olvan módszert követelnek, aminek betartása biztosítaná nekik az eredményt. Karácsony Sándor vagy 30 olyan tulajdonságot sorolt fel, ami minden »jó« vezetőben meg kell hogy legyen. Végeredményben azonban eljutottunk oda, hogy semmiféle módszer, semilyen kaptafa engem jó vezetővé nem tehet, csak egyedül Jézus Krisztus, aki az ifjúsági munkának is ura. Ha bennem és általam Ő szól és munkálkodik^ de csakis Ö, akkor leszek jó vezetővé és akkor mind a 30 egynéhány követelmény nem számít, mert az egyetlen fő megvan bennem. Az előadások egyrésze erre mutatott rá, a másik része pedig feltárta a már meg-
