Dunántúli Protestáns Lap, 1940 (51. évfolyam, 1-52. szám)
1940-11-24 / 47. szám
1940. DUNÁNTÚLI PROTESTÁNS LAP 233. oldal. lévő és kimutatható, vagy pedig a még elérendő eredményeket. Konferenciánknak az volt a feladata, hogy ezt az egyedül helyes alapot: az Igére való helyezkedést mindenki előtt nagyon nyomatékosan hangsúlyozza és rámutasson arra, hogy egyházunk s .colpontjából eredményes ifjúsági munka más alapon, mint bibliai alapon nem lehetséges. Szabó Dezső kerületi ifiúsági megbízott nagyon hasznos munkát végzett, mikor, látva a dunántúli ifjúsági vezetők nagy kérdéseit és lelki szükségeit, megrendezte ezt a konferenciát. Az előadások után elhangzott hozzászólásokból világosan kitűnt, hogy nagyon is szükséges volt ez az erőmerítés az új munkaév elején. Bár csak tudnánk évközben is többször így összejönni, hogy egymás hite által épülve új lendületet vinnénk bele egyesületi munkánkba. Könnyebben meg lehetne talán oldani az ilyen összejöveteleket az egyházmegyék keretén belül., ahol még eddig nem volt ez szokásban. Meg kell jegyeznünk, hogy aránylag kevesen voltunk Pápán. Különösen hiányoztak a városok ifjúsági vezetői! A műsor a tervezet szerint folyt le kisebb felcserélésekkel. A nap legmeghittehb alkalmai a reggeli bibliakörök voltak. Négy csoportban folyt reggelente az előkészület a napi munkára. Kissé fárasztó volt ugyan naponta négy előadást meghallgatni, de még így sem jutott elég idő minden kérdés megvitatására. A konferencia külső lefolyásáról jegyezzünk meg annyit, hogy minden rendben ment. Kellemetlen volt ugyan, hogy szűk padokban kellett szoronganunk a fizikai előadó teremben, de máshol nem lehetett összejönnünk, mivel kollégiumi díszterem jelenleg nincsen, a nőnevelői pedig mással volt elfoglalva. Áz elszállásolásban és az étkezéseknél a felszolgálásban a pápai ref. leányegyesület tagjai segédkeztek, amit ez úton is hálásan megköszönünk. Kosztunk a konviktuson finom »Rab koszt« volt. Elfogyasztottunk 78 reggelit, 137 ebédet, 170 vacsorát 213.50 P értékben. Nemcsak testileg éreztük magunkat jól Pápán, hanem lelkileg még inkább. Isten segítségével, ha előbb nem is, de egy év múlva újra összejövünk és a most rövidnek bizonyult három napot megtoldva, a félbeszakított megbeszéléseket folytatjuk. Ez a konferencia megmutatta, hogy bizony az ifjúsági munkában még eléggé járatlanok vagyunk és sokat kell tanulnunk és készülnünk nagy feladatunk minél alaposabb betöltésére. Áron is megvegyük az ilyen alkalmakat! Különösen az ifjúsági munkát nem lehet másoktól elszigetelődve a magunk feje után menve végezni. Különösen pedig nem lehet imádkozás nélkül végezni. Imádkozzunk önmagunkért, egymásért és az ifjúsági munkáért. Ifj. P. B. — A magyar ébredés ügyét kívánja szolgálni a Bethánia Könyvkereskedés, amikor kiadja a német ébredési mozgalmak egyik nagy alakjának Stockmayer Ottónak életrajzát. A kb. 200 oldalnyi terjedelmű könyv még karácsony előtt megjelenik. Előfizetési ára 2 P. Aki legalább öt példányra előfizet, egy ingyen példányt kap. Előfizetési határidő: november 25. Megrendelhető: a Bethánia Könyvkereskedésben, Budapest VIII., Gyulai Pál u. 9. Testvéri találkozó. — A csurgói diákok tanulmányi kirándulása Pápán, 1940. évi november hó 11—13. napjain. — Régi álmunk vált valóra az elmúlt napokban, meglátogattuk a pápai testvér-iskolát. Iskolánknak 51 növendéke lázas készülődés után testvéri találkozóra érkezett Pápára, hogy közelebb jusson a két iskola egymáshoz, hogy tanár és diák jobban megismerje egymást. Tettük ezt abban a reményben, hogy pápai diáktestvéreink is eljönnek a mi kis Athénünkbe, hogy mind jobban összemelegedjen a két testvérintézet. Hiszen a mai nehéz, történelmi időkben öszszefogásra, összetartásra van szükségünk, hogy egymás hite és lelkesedése által erősödjünk és megacélozzuk erőinket a reánk váró nehéz küzdelmekre. Nagy zsibongás van a pápai pályaudvaron, megérkeztek a csurgói diákok! Ott van mindenki Pápáról, akinek valami kapcsolata van a csurgói iskolával. Fejes igazgató úr, a mi kedves »Zsiga« bácsink, akit mi csurgóiak is büszkén vallunk magunkénak, hiszen a mi iskolánkból indult el gyönyörű pályafutására, melegen fogadja kis seregünket, hogy aztán egész pápai tartózkodásunk alatt a szívébe zárjon. Ismerős arcok tűnnek fel, tanárok, theologus diákok, gimnázisták, akik valamennyien csurgói "diákok voltak. Nótaszóval indul a menet a gyönyörű Esterházyúton a város szíve: a Kol ágiam felé. Útközben lerakjuk a »Hungária«-szálIodában csomagjainkat, hogy aztán tovább folytathassuk utunkat célunk felé. Első utunk a Kollégium diákhőseinek emlékművéhez vezet, tahol e sorok írója a következő beszéd kíséretében helyezi el a csurgói diákok babérkoszorúját: Kedves Diáktestvéreim! A holtig hű pápai diák, Somogy vármegye nagy szülötte, a csurgói diák cserkészcsapat névadója, néhai jó Kozma Andor örökszép emléket állított a pápai diáknak a »Karthágói harangok« című gyönyörű szép költeményében. Ezeknek az aposztrofált diákoknak méltó utódai és követői voltak ezek a diákhősök, kiknek nevei itt ragyognak előttünk. Ezekre a diákhősökre is elmondhatjuk a költő szavait: »...Ilyenek is jártak Pápán iskolába!«, akik életüket adták hazájukért! Ők nemcsak tanulták, de be is bizonyították az írás szavait: »Nincsen senkiben nagyobb szeretet annál, mintha valaki életét adja az ő barátaiért!« (Jézus szavai: Ján. XV. 13. v. szerint.) Van itt tanár, theológus diák és gimnázista, együtt meneteltek a legnagyobb pápai diákhős, a magyar Tyrtaios, Petőfi halhatatlan lelke után, az örökkévalóság felé ... Drága Halottaink! Hős pápai diákok! Kegyeletünk jeléül hadd tegyem emléketek mellé a csurgói diákok koszorúját. Legyetek áldottak emléketekben, legyetek áldottak haló poraitokban! A diák-emlékmű megkoszorúzása után egyházkerületünk főpásztora, Püspök urunk előtt tisztelgett kiránduló csapatunk, melynek elén alulírott üdvözölte néhánv keresetlen szóval a melegszívű lelkivezért: Méltóságos Püspök Űr! Szeretett Főpásztorunk! A 400 éves pápai Főiskolához eljöttek a másfélszázados csurgói végvár kis katonái. Eljött a gyermek az édesanyához, a fiatalabb testvér az idősebb testvérhez. Testvéri találkozóra, testvéri kézfogásra jöttünk, hogy ebből a testvéri kézfogásból erőt, kitartást merítsünk, a mostani nehéz időkben, a bizonytalan jövő küzdelmeihez, mert úgy érezzük, hogyha valaha, úgy most nagyon is az összetartásban van az erő. De nem szónokolni akarok, ma a tettek ideje
