Dunántúli Protestáns Lap, 1940 (51. évfolyam, 1-52. szám)
1940-11-24 / 47. szám
Ötvenegyedik évfolyam. 47. szám. Pápa, 1940 november 24. DUNÁNTÚLI PROTESTÁNS LAP A DUNÁNTÚLI REFORMÁTUS £ G Y HÁZKE R Ü LE T HIVATALOS KÖZLÖNYE ___________________________ MEGJELENIK MINDEN VASARNAP.____________________________--------------------------------—----- FŐSZERKESZTŐ: MEDGYASSZAY VINCE PÜSPÖK-----------------------------------------FELELŐS SZERKESZTŐ DR. PONGRÁCZ JÓZSEF THEOL. TANÁR PÁPA I FÓMUNKATÁRS ÉS A KIADÓHIVATAL VEZETŐJE: DR. TÓTH LAJOS THÉOL FŐISKOLA, AKIHEZ A LAPOT ÉRDEKLŐ MINDEN KÖZLEMÉNY KÜLDENDŐ I TANÁR PÁPA, FŐISKOLA, AKIHEZ A REKLAMÁCIÓK INTÉZENDÖK Államhoz való viszony. Részlet Medgyasszay Vince püspöknek a ndv. 27—28-án tartandó egyházker. közgyűlés elé terjesztett püspöki jelentéséből. Az államhoz, vagy inkább az államkormányhoz való viszony ismertetésénél mindenek előtt hálás köszönet nyilvánítását van szerencsém javasolni a VK miniszter úr, kiváló munkatársai, különösen pedig Fáji Fáy István politikai államtitkár úr iránt azért a megértésért és fokozott támogatásért, melyben nemcsak az iskolaépítés nagy és erejüket meghaladó munkájában segélyezték és pedig nagyobb összegekkel iskolafenntartó egyházközségeinket, de azon felül templomjavítás, templomberendezés, egyházi épületek tatarozása, adósságtörlesztés, költségvetési hiány mérséklése, gyülekezeti ház építése és harangbeszerzés címén 61 egyházközségünknek nyújtottak kisebb-nagyobb összegeket rendkívüli államsegélyül, 115 lelkipásztor, lelkészözvegy, lelkészárva és papnövendék pedig rendkívüli leongrua-seg’eíybeír részesült. A beérkezett sok kérvény nehéz idők, sok fedezetlen s szinte a nyomorúság határát érintő kiáltó szükség bizonyossága. Pedig nagyon-nagyon sok kérvényt otthon marasztott a kéréstől, a szegénység kitárásától való ösztönös, vagy önérzetes tartózkodás. Áll ez nemcsak a lelkipásztorokra, hanem az egyházközségekre is. Alig van olyan egyházközségünk, meiy nagyobb nehézségekkel ne küzködnék, tisztviselőit rendesen, a törvény előírta módon tudná fizetni, egyéb hátralékok, vagy terhes adósságok alatt ne nyögne. Ennek az oka pedig nem az áldozatkészségben való megfogyatkozás, mert p. o. az önkéntes adakozók száma az elmúlt évben tetemesen megnövekedett, hanem az adósegélynek a költségvetések egyensúlyát teljesen jelborító leszállítása. Ennek a gyülekezetek anyagi életét megbénító hatása, minden adóemelés mellett is természetszerűleg kell, hogy évről-évre jobban megláttassék, míg az összeomlás szükségképpen be nem következik. Amit erről múlt évi jelentésemben megírtam, sajnos, a legutolsó betűig fenn kell most is tartanom. Sőt ezen felül a legkomolyabban fel kell hívnom az illetékesek figyelmét felső egyházmegyéink aggasztó helyzetére is, melynél az újabban visszakerült napkeleti egyházvidéké jobb semmi esetre, csak rosszabb lehet. Egyik esperes úr ezt jelenti: »A válságos idők súlya rányomta bélyegét egyházi életünkre, s a megnehezült gazdasági viszonyokhoz járult most az egyházi terhek hatalmas megnövekedése is. Csak a nyugdíj- és közigazgatási járulékok, a közadók emelkedését, a tanítói lakások megadóztatását, a portómentesség elvonását említem, máris érthetővé lesz előttünk, ha eddig kiegyensúlyozott költségvetéssel dolgozó gyülekezeteinkben is beköszöntöttek az anyagi gondok... Különös mértékben áll ez néhány gyülekezetünkre, hol az alapítványok pedig hadi kölcsönben elvesztek, vagy a devalváció következtében elértéktelenedtek. Ilyen esetekben, más kivezető út hiányában kongrua-reviziót kell kérnünk. Egyetemes Konventünk a kérelmek méltányos elintézése tekintetében a kultuszminisztérium ígéretét bírja. Egyes súlyos esetekben ez is bizonyos könnyítést jelent, de az általánosan megnövekedett közterhek, a megnehzeült gazdasági viszonyok immár múlhatatlanul szükségessé teszik adócsökkentési segélyeink teljes mértékben leendő folyósítását«. Lássunk ebben a kérdésben egészen tisztán. Államkormányunk programújának egyik sarkalatos s tán /legtöbbször hangoztatott tétele a kisemberek megsegítése, azok életszintjének emelése. Á református egyházközségek adósegélye, amellett, hogy régi, nagyon régi tartozás, mondjuk államadósság részleges törlesztése is, — ezt á celt, a kisemberek istápólását szolgálja. Az adósegély fundamentuma az állami közigazgatás szervei által összeállított ú. n. normálköltségvetés volt. Ennek a szükséglet oldala felölelte az egynazlvözség akkori minőén fényreges, okmányokkal igazolt kiadását; fedezet oldalára felvették az egyházközségi vagyon jövedelmeit, a megállapított országos kulcs szerint kivethető egyházi adókból befolyó ösziszegeket s ha a költségvetés két oldala egyensúlyban volt, az egyházközség nem kapott adósegélyt, — a fedezeti hiányt pedig a szigorúan kiegyenlítő évi adósegély összege pótolta. Ennek az összegnek a leszállítása akkora hiányt jelent már hosszú évek óta az egyegyházközségek háztartásában, amekkora a leszállítás összege, — ha ugyan az elkerülhető újabb vagy magasabb kiadási tételek meg ném duzzasztották azt. Pedig ugyancsak duzzasztották. Ezt pedig ideig-órá^g el lehetett tüntetni jogos igények leszállításával, tatarozások mellőzésével, egyházi és iskolai adók emelésével, újabban a kultuszkormány minden tiszteletreméltó jóindulatából a legkirívóbb szakadások foltozgatására is alig elég alamizsnaszerű rendkívüli segélyek nyújtásával, de ez így nem tarthat tovább. Intézményesen kell itt segíteni, nem is segíteni, csak beváltani az adóslevelet. Még pedig inkább ma, mint holnap, mert holnapután már félő, hogy későn lesz. Nem szabad bevárni, míg a mi kis embereink, becsületes egyháztagjaink, jobb sorsra méltó egyházfenntartó egyházközségeink végképpen összeroppannak. A földről sokkal nehezebb lesz őket felemelni. Még kevésbbé engedhető meg, hogy szélső politikai és társadalmi irányzatok prédáiul vettessenek, — pedig úgy tudom, Ígéret itt van ám szám feletti és csillagokat verő. Közgyűlésünk e tárgyban 149/1939. jkvi szám alatt felterjesztést intézett az egyetemes Konventhez, az pedig 394/1940. szám alatt megbízta elnökségét hathatós közbenjárással, illetve javaslattétellel az államkormánynál. Nincs kétségem a felől, hogy konventi
