Dunántúli Protestáns Lap, 1940 (51. évfolyam, 1-52. szám)
1940-11-17 / 46. szám
Ötvenegyedik évfolyam. 46. szám. Pápa, 1940 november 17. DDNÄNTDLI PROTESTÁNS LAP A DUNÁNTÚLI REFORMÁTUS EGYHÁZKERÜLET HIVATALOS KÖZLÖNYE ____________________________MEGJELENIK MINDEN VASÁRNAP.______________________________------------------------------------------ FŐSZERKESZTŐ: MEDGYASSZAY VINCE PÜSPÖK------------------------------------------FELELŐS SZERKESZTŐ DR. PONGRÁCZ JÓZSEF THEOL. TANÁR PÁPA I FŐMUNKATÁRS ÉS A KIADÓHIVATAL VEZETŐJE: DR. TÓTH LAJOS THEOL FŐISKOLA, AKIHEZ A LAPOT ÉRDEKLŐ MINDEN KÖZLEMÉNY KÜLDENDŐ I TANÁR PÁPA, FŐISKOLA, AKIHEZ A REKLAMÁCIÓK INTÉZENDÓK Erdély visszatért! Részlet Medgyasszay Vince püspöknek a nov. 27—28-án tartandó egyházker. közgyűlés elé terjesztett püspöki jelentéséből. Az isteni kegyelem megengedte érnem, rá is segített, el is vezérelt, hogy részt vehessek a trianoni gonosz békeparancs által édes hazánk testéről leszakított királyhágói és erdélyi országrészek visszatérésének folyó évi szeptember hó 15-én, a kolozsvári Mátyás-téren megtartott örömünnepén. Ez az ünnep életemnek egyik legboldogabb élménye, alkonyaira h^jló napom egyik legkedvesebb, legragyogóbb és legmelegebb búcsúsugára volt. A kora délelőtti órákban elborult a kolozsvári égboltozat: mintha a rabság huszonkét keserves esztendejének minden fájó emléke még egyszer sötét felhővé tömörülve jelent volna meg ott kísérteni, vagy ünnepet rontani; vagy talán figyelmeztető jelül, hogy a magyar ég soha, még az ünnepnapok idejében sem lehet fellegtelen, hogy a magyar örömmel együtt jár a fájdalom, a boldog reménységgel az aggodalom, hogy árva nemzetünk eleve elrendelt sorsa a küzdelem, a megpróbáltatás és szenvedés, hogy a kereszthordozás útján keresse és találja meg a dicsőséget. Az óriási Mátyás-téren s a betorkoló utcákon örömtől mámoros, ragyogó tekintetű, boldogságban úszó lelkű magyarok tizezrei helyezkedtek el, s nem lehet leírni azt a kitörő lelkesedést, mely Isten adta nagy vezérünket, Kormányzó Ur Öfőméltóságát fogadta, mikor kocsija odagördült a részére 'felállított emelvényhez. Hát még mikor egymás után felhangzottak a 1 ángoló köszöntések, ezek után halotti csendben hallatott az államfő bölcs, megfontolt, de a magyar lélek teljéből fakadt és éppen azért minden magyar lelket magával ragadó válasza: úgy tetszett, mintha az ott jelenlevők szíve, mintegy varázsütésre forrott volna együvé; mintha az ünneplő tömeg lelkesedése egy óriási lángoszloppá változott volna át. S mikor a magyar hadsereg osztagai példás rendben, erőt sugározva, biztonságot Ígérve felvonultak: ez az óriási lángoszlop egyszerre fellövelt a felhők magasságáig, frigyet kötött a nappal s e két hatalmasság néhány perc alatt rongyokká tépte, szétkergette az ünneprontó felhők táborát s aranysugár özönlött szét a téren, a sokaságon, az egész városon, talán a felszabadult részek határain is mindenütt. Egyszerre oly ragyogóvá lett az örömünnep, mintha ama karácsonyi csillag égi fénye áradt volna rajta el. S ebben a szinte lenyűgöző mámorban, ebben a szinte földöntúli ragyogásban: — egyszerre két nehéz könnycsepp gördült végig orcámon azokért, akiknek ott túl az új határjnesgyén ma sem lehet, ma sem szabad örvendezniük, ma sem szabad megmozdulniok, mert ezt a megmozdulást elárulná a rablánc csörgése ... Az örömünnep órái lefolytak, elmúltak immár utórezgései is. A kolozsvári verőfényt mind jobbanjobban a mindennapi, ezernyi ezer régi és új kötelességgel telített élet szürkesége váltja fel; a szememből, de bizonyosan tudom, hogy az enyémmel együtt millió és millió magyar testvérem szeméből alápergő könnycseppeket felfogta az áldott magyar föld, onnan felszárította s égbe emelte a fényes napsugár. Az is lehet, felhő lesz belőlük, villámmal terhes viharfelhő, országszerző, vérzivataros fergeteg; az is lehet, hogy üdítő, áldó balzsamként hullanak vissza egy szebb jövendő most serdülő, békés, zöld búzavetésére. Ez a jövendő is Isten kezében van, de isteni törvény szerint ennek a jövendőnek mi is munkásai vagyunk. Előttünk a kolozsvári tanulság: az összeforrt magyar szívekből kilobbanó, felhőt tépő lángoszlop csodája, Isten csodája. Aminthogy Isten csodái újultak meg rajtunk az ő jó kedvének immár három esztendején keresztül. Mert nem emberektől. Istentől volt e tanács és dolog, — attól, ki a dicséret örökszép szavai szerint »a szív mozdulásit, mint a vizeknek folyásit szabadon hajtja ide s tova«. A világ hatalmasságai, a mi bölcseink is eszközök voltak az ő jobb kezében. Alkalmas szerszámok, áldott eszközök. Mélységes hálával boruljunk le értük és a mi szabadításunknak immár nemcsak megkezdett, de minden reménységünk, hitünk, sőt erős meggyőződésünk szerint bevégzés felé siető nagy munkájáért. Mert amit az Úr határoz és elkezd, az véghez is megyen. Ha mi magunk nem vetjük magunkat gátlásul. Ha nemcsak megtartjuk a régi bűnt, az önző széthúzást, hanem újjal, a pestisként terjedő hitetlenséggel is megtetézzük azt. Ha ez a kis magyar sziget a hitnek, az Istenben, a Krisztus váltsága érdemében s ez által az Önmagunkban vetett hitnek kemény sziklájává nem változik át a magát még mindig keresztyénnek csúfoló Európa őrjöngő viharok által korbácsolt "tengerének örvényei között. Mert meg "tán az Apokalipszis szörnyei is elborzadva nézik a tűznek, füstnek, vérnek és pusztulásnak azt az iszonyát, mely most napnyugat és dél felé, de úgy lehet, hogy holnap már köröskörül láttatik. Az ellentétes világnézetek védelmében, vagy talán inkább csak ezek jelszava alatt a világuralomért vívott ez óriási küzdelemben országok elpusztultak, népek hullottak alá a nemzeti jólét és nemzeti dicsőség magaslatáról. Mánkét is megérintenek a világvihar forgatagának legszélső gyűrűi, mert a mi országunk is e világból, sőt ebből a világrészből való. A világkereskedelem megbénulása, a megszokott háztartási cikkek megfogyása, nem egyszer eltűnése, a honvédelem kényszerű fokozása következtében sok százezernyi munkás kéznek a kenyérkereső munkatérről elvonása, a bölcs és előrelátó korlátozások mellett is mind jobban-jobban érezteti aggasztó hatását, nemcsak a szegénység kunyhóir Á
