Dunántúli Protestáns Lap, 1940 (51. évfolyam, 1-52. szám)
1940-11-10 / 45. szám
Ötvenegyedik évfolyam. 45. szám. Pápa, 1940 november 10. DUNÁNTÚLI PROTESTÁNS LÁP A DUNÁNTÚLI REFORMÁTUS EGYHÁZKERÜLET HIVATALOS KÖZLÖNYE ____________________________MEGJELENIK MINDEN VASÁRNAP. _________________________--------------------—-------------------- FŐSZERKESZTŐ: MEDGYASSZAY VINCE PÜSPÖK -----------------------------------------FELELŐS SZERKESZTŐ DR. PONGRÁCZ JÓZSEF THEOL. TANÁR PÁPA I FŐMUNKATÁRS ÉS A KIADÓHIVATAL VEZETŐJE: DR. TÓTH LAJOS THÉOL FŐISKOLA, AKIHEZ A LAPOT ÉRDEKLŐ MINDEN KÖZLEMÉNY KÜLDENDŐ | TANÁR PÁPA, FŐISKOLA, AKIHEZ A REKLAMÁCIÓK INTÉZENDÖK Reformáció emlékünnepén. Irta és a pápai ref. nőnevelő-intézet reformációi emlékünnepén felolvasta Kiss Sándor theol. m. tanár. A világ ma három frontot figyel nagy nyugtalansággal: a katonait, a diplomáciait és a gazdaságit. De van egy negyedik front is, amelyikről ugyan a legkevesebbet beszélnek, de amelyiket ennek ellenére sem lehet észrevétlenül hagyni s ez a lelki front. Mi megy végbe az egyének lelkében, mi játszódik le, mi irányítja a közösségek, a nemzetek lelki világát? Milyen vágyaik, milyen reménységeik vannak? Mit akarnak elérni? Mitől borzadnak meg s. mi hajtja őket előre? vagy másként: mit tartanak gonosznak és mit vélnek Isten akarata szerintinek? — ez itt a legfőbb kérdés. Amikor Hollandia evangéliomi hite és szabadsága veszedelemben forgott, Óján iái Vilmos állott az igaz ügy védelmére. A küzdelem nevében egyik tábornokától üzenetet kapott, — azt kérdezte tőle a tábornok, hogy sikerült-e valamelyik nagyhatalommal szövetséget kötnie és ezzel a katonai segítséget megszerezni? Orániai Vilmos válasza mindössze ennyi volt: »Mielőtt ezt az ügyet magamra vállaltam, szoros szövetségre léptem a Királyok Királyával!«... Ebben a válaszában benne van minden reformáció kiindulópontja: Isten országáért harcot indítani nem lehet másként, csak az Ő akaratából. Ügy is mondhatnám: ahol Isten és ember egymásra talál, ott feltétlenül meg kell indulnia a harcnak minden ellen, ami Isten akaratával nem egyeztethető össze. Ezért kellett az ércjellemű dominikánus-szerzetesnek, Savonarola Jeromosnak forradalmat előidéznie az erkölcsi élet területén. Lángoló bűnbánati prédikációi és prófétai ereje egyetlen szent cél szolgálatában állottak : velük Krisztus királyságát akarta megvalósítani. Szóljak-e Wiclif Jánosról s vánáorprédikátorairól, akik hatalmas erővel tudták fölkelteni a nép szomjúságát az Ige után? Elibétek idézzem-e a tűzlelkű és tisztajellemű Húsz János alakját? A kínpadokon szenvedő és máglyalángokban elhamvadó élőreformátorok életsorsa mindennél beszédesebb bizonysága annák a "ténynek, hogy a*kik felismerték Isten akaratát, azok nem maradhatnak tétlenül, hanem könyörtelen támadást kezdenek minden és mindenki, ellen, ami vagy aki ellene áll és akadályozza Isten szándékának megvalósulását. Életük azonban igazolása annak is, hogy erre a munkára csak azok alkalmasjak, akik a reformációt önmagukon kezdték s akik átélték az Úrral való találkozás boldogságát. Ezért, hogy Luther, Kálvin, Zwingli mind-mind legelőször a saját maga lelki harcát vívta meg, először ők maguk kerültek az élő, szent Istennek lesújtó, mégis irgalmazó közelségébe s csak akkor találtak- P megnyugvást, amikor mindennél hatalmasabb bizonysággal azt élték át, hogy Isten az, aki irányítja életüket. Ezért, hogy hiába hajszolta Rómába békességre vágyó lelke Luther Mártont. Hiába kúszta végig a faburkolattal takart márványlépcsőket, melyek nyílásán keresztül láthatók azok a hagyomány szerinti vércseppek, melyek állítólag Jézus homlokáról hullottak, midőn töviskoronásan jött le Pilátus palotájából. Hiába hirdették Róma papjai, hogy akár egész életre szóló 'bűnbocsánatot is lehet nyerni, ha térdenállva minden lépcsőn egy-egy Üdvözlégyet vagy Miatyánkot mond el a bűnös ember... Végigtérdelte a 28 lépcsőt Márton barát is, pontosan betartva a szabályt, mégis mikor felállott, egyszerre világosság támadt lelkében s megrázó erővel megszólalt lelkében ez az ige: »az igaz ember hitből él«. Nem ő találta ki. nem úi kijelentés — Pál apostol írta ezt egykor Rómába, éppen Rómába, de később elfeledkeztek róla. Nem volt ismeretlen ez az ige nemcsak Luther, de Pál apostol előtt sem. Századokkal az ő születése előtt, egy' szörnyű válság idején, amikor pusztítás és erőszak uralkodott, amikor megingott a törvény s kegyetlen és vakmerő nemzet járta végig a földet s elfoglalta mindazt, ami nem az övé: rettenetes nemzet, mely kacag a királyokon s melynek istene az ő hatalma — mondom, századokkal a damaszkuszi csoda előtt, válságos órákban, Habakuk próféta felment őrhelyére s várta panaszára a 'Mindenható feleletét. A felelet nem késett, kijelentésszerűen csen'dült s így hangzott: »az igaz pedig az ő hite által él«. Ez villant át Luther lelkén, ezt visszhangozzák a kalapácsütések a wittenbergi templom ajtajáról ki az egész világba, amelyben megindul egy második, dicsőségesebb templom építése s felhangzik egy régi ének, új hangon, új dallamon: »Erős várunk nekünk az isten« ... S megtörtént a csoda, melyre oly régóta vártak: a megváltó egyház helyére a megváltó Krisztus került... (Folyt, köv.) A Károlyi bibliafordítás népünk lelki világában Irta és a tatai református egyházmegye lelkészértekezletén felolvasta Győrffy Lajos szőnyi lelkipásztor. És akármekkorát fordult a századok kereke, akárhogy kifosztotta áhítatunk kincseskamráját, lelkünk imádságokkal tele aranypoharát a szenvedésnélküli idők sorvasztó keze, az még ma is. Századok folyamán háttérbe szorult jnellette minden fordítási munka, még a jobbak, tudományosabbak, korszerűbbek is. Mert a sors, az élet közös szenvedései megszenteltté tették az áhítatos hívő előtt. Megmásítása és kicseré
