Dunántúli Protestáns Lap, 1940 (51. évfolyam, 1-52. szám)
1940-10-27 / 43. szám
208. oldal DUNÁNTÚLI PROTESTÁNS LAP 1940. A komáromi egyházmegye közgyűlése. Nagy érdeklődés mellett tartotta a komáromi református egyházmegye évi közgyűlését október 17-én Komáromban, a ref. kollégium nagytermében. A közgyűlést a Jókai-utcai ref. templomban istentisztelet előzte meg, melyet Mikes László lakszakállasi lelkész végzett. Istentisztelet után a kollégium nagytermében gyűltek egybe a közgyűlés alkotó tagjai, melynek soraiban voltak Soós Károly esperes és Nagy Nándor főispán, egyházmegyei gondnok, Csekes Béla egyházi, Fiilöp Zsigmond világi főjegyző, tanácsbírák, Vágó Ede egyházi aljegyző tanácsbíró, dr. Renessey Kálmán vil. aljegyző, Dukon Béla, Fekets Sándob, Galambos László, Galambos János, Galambos Zoltán, Kur Géza, Mokos Kálmán, Zsemlye Lajos lelkészi-, dr. Baranyay Dezső, Bartha János, Banai Tóth Pál, Leölkös Lajos, dr. Soós Imre, dr. Szijj Ferenc világi tanácsbírák, ifj. dr. Mohácsy János ügyész, Nagy Sándor igazgató, Gyalókay Miklós egyházmegyei főmérnök. A közgyűlést Soós Károly esperes magasszárnyalású fohásszal vezette be, melyben Isten áldását kérte az egyházmegye munkájára. Majd megállapította az esperes a határozatképességet, kijelölte a hitelesítőket s felkérte Nagy Nándor gondnokot a közgyűlés megnyitására. — A mindenható jóságos Isten dicsőítésével kell megkezdenünk megnyitónkat, — mondotta Nagy Nándor — hálával borulunk le előtte, hogy a kegyetlenül és igazságtalanul megcsonkított országunknak rövid két év lefolyása alatt immár a harmadik része került vissza Magyarországhoz. Erdély egy jó része, benne a hűséges Székelyföld tért vissza legutóbb vér nélkül, az isteni és történelmi igazság jogán édes hazánk' ölére. Leborulva áldjuk ezért a jóságos Istennek nagy nevét és hálával eltelve gondolunk azokra, akik eszközök voltak az ő kezében az Igazság szolgálatában. Hódolattal szólt a Kormányzó űrről, és hálával említette azokat a politikusokat, akik Erdély egy részének visszatérését lehetővé tették. Maid így folytatta : — A komáromi református egyházmegye az idegen járom alól felszabadult testvér megértő és a szívek rhélyéig átérzett szeretetével öleli keblére ez újonnan felszabadult testvéreinket s ezek között az 560.000 magyar református lelket, akiknek a magyar ref. egyházba való tényleges visszatérése — habár lélekben sohasem szakadtak el tőlünk, — hatalmasan meg fogja növelni egyházunk súlyát és tekintélyét. — Örvendő lelkünk azonban aggódva tekint határainkon túl maradt testvéreink felé, akiknek golgotajárása nem szűnt meg s akikkel szemben a kegyetlenkedések annyira fokozódtak, hogy tömegesen hagyják el családi fészküket, minden földi vagyonukat és jönnek át a határokon. De egyben bízhatunk a jóságos Isten hatalmában, aki nem hagyja el őket sem s bízunk abban, hogy rövid idő alatt ők is visszatérhetnek édes hazánk ölére. s Majd indítványozta, hogy a területek visszatérésével kapcsolatban üdvözölje a közgyűlés hódoló táviratban a Kormányzót és fejezze ki elismerését Teleki miniszterelnöknek és Csáky külügyminiszternek. Az indítványt a közgyűlés egyhangúan elfogadta. Nagy Nándor gondnok ezután így folytatta: — Ügy érzem, hogy e helyről az egész egyházmegye mélyen átérzett részvétével kell megemlékeznem arról a nagy, tragikus csapásról, mely a jóságos Isten kifürkészhetetlen rendeltetése szerint esperes urunkat és családját érte, kedves, szelídlelkű Imre! fiának elvesztésével. Az egyházmegye mélyen átérzett részvétét fejezte ki Ieljcészelnöktársának a gondnok, akinek megemlékezését a közgyűlés tagjai együttérzésük kifejezéseképen állva hallgatták. Kegyeletes szavakkal áldozott ezután Sándor Benő negyedi lelkésznek, az egyházmegye húsz éven át odaadóan munkálkodó tanácsbírája emlékének, melyet a közgyűlés jegyzőkönyvében örökített meg. — Meg kívánok emlékezni, — fplyatta a gondnok, — egy nagy évfordulóról: ebben az évben volt 350 éve annak, hogy Károlyi Gáspár gönci ref. esperes Vizsolyban kinyomatta és kiadta a teljes Szentírás magyar fordítását. Ez a Biblia 350 év alatt száz kiadást ért el s így joggal mondhatjuk, hogy a legelterjedtebb magyar könyv. Méltán megérdemli a »szent öreg«, hogy emlékéről mi is kegyelettel emlékezzünk meg. , Beszéde további során nagy örömmel említette fel, hogy az ORLE és az ORPSz ez évben az egyházmegyében, Komáromban tartotta meg országos konferenciáját és nagygyűlését. E gyűlések nagy lelki élmények voltak azok számára, akik azokon resztvettek és meg van győződve, hogy mély nyomokat hagytak maguk után. E helyen is hálás köszönetét mond az ORLE és ORPSz vezetőinek a komáromi rendezésért. Ezután felhívta a lelkészeket, tanítókat és presbitereket az egyház javára kifejtendő munkálkodásra s üdvözölve a megjelentekéi, megnyitotta a közgyűlést. A közgyűlés a Kormányzónak a következő hódoló táviratot küldötte: »A Komáromi ^Református Egyházmegye ma tartott közgyűlése hátát adva a Mindenhatónak azon örömteljes történelmi tényért, hogy Kelet-M.agyar-^ ország, Erdély északi része és a Székelyföld visszatért hazánkhoz, mélységes hódolattal, törhetetlen hűséggel és ragaszkodó szeretettel köszönti Főméltóságú Kormányzó Urat, kinek bölcs és messzetekintő országvezetése immár harmadszor gyarapítja területben és népességben Magyarországot és akinek drága életére és további sikeres országlására a ^gondviselő jó Isten gazdag áldását kérik a komáromi református egyházmegye gyülekezetei és hívei. Soós Károly esperes, Nagy Nándor főispán, gondnok.« A miniszterelnököt és a külügyminisztert szintén táviratban üdvözölte a kpzgyűlés, mely üdvözölte Sulyok István nagyváradi és Vásárhelyi János kolozsvári püspököket is. — Soós Károly esperes jelentését kinyomatva kapták kézhez a közgyűlés tagjai. A jelentés megemlékezik az egyházmegye múlt évi helyzetéről és a fontosabb eseményekről. Az egyházmegye kerületi képviselete a múlt év decemberében tartott dunántúli egyházkerületi közgyűlésen mutatkozott be, mely könnyekig megható találkozás volt régi testvéreinkkel. Hálával adózik az esperes a Mindenhatónak Erdély egy részének felszabadulásáért és hódolattal emlékezik meg^, az ország Kormányzójáról, aki isteni rendeltetését eddig is híven betöltötte nemzete s hazája javára. Meleg szeretettel emlékezik meg a határon túl maradottakról, akikre Isten segítségét kéri. Magyar szívvel üdvözli a jelentés az Amerikába szakadt magyar reformátusokat, akik ötven evvel ezelőtt alapították meg az első egyházat. Hasonló melegséggel emlékezik meg finn testvéreinkről, akikkel „vérben, hitben, fajszeretetben, igazságérzetben“ egyek vagyunk.
