Dunántúli Protestáns Lap, 1940 (51. évfolyam, 1-52. szám)

1940-10-27 / 43. szám

Ötvenegyedik évfolyam. 43. szám. Pápa, 1940 október 27. DUNÁNTÚLI PROTESTÁNS LÁP A DUNÁNTÚLI REFORMÁTUS EGYHÁZKERÜLET HIVATALOS KÖZLÖNYE ____________________________MEGJELENIK MINDEN VASÁRNAP. ____________________________------------------------------------------ FŐSZERKESZTŐ: MEDGYASSZAY VINCE PÜSPÖK------------------------------------------­FELELŐS SZERKESZTŐ DR. PONGRÁCZ JÓZSEF THEOL. TANÁR PÁPA FŐMUNKATÁRS ÉS A KIADÓHIVATAL VEZETŐJE: DR. TÓTH LAJOS THEOL FŐISKOLA, AKIHEZ A LAPOT ÉRDEKLŐ MINDEN KÖZLEMÉNY KÜLDENDŐ TANÁR PÁPA, FŐISKOLA, AKIHEZ A REKLAMÁCIÓK 1NTÉZENDÖK Október 31. Mi a reformáció? Tulajdonképpen nem más, mint bátor kiállás a Krisztus mellett és rámutatás a Krisz­tusra. Ez történt 1517 október 31-én is. Az Isten Lei­kétől megérintett reformátorok bátran kiállottak és a Megváltó Jézus Krisztusra mutattak, mint Aki egye­dül képes megmenteni és boldoggá tenni a bűnben fetrengő és kárhozat felé rohanó, boldogtalan embert. A wittenbergi kalapácsütés felismerése annak, hogy az ember — ember és soha nem lehet büntet­lenül Isten királyi székébe ülnie, és hogy az Isten — Isten és nem lehet az emberek játékszerévé tenni. De mit jelent nekünk, a ma reformáció népének, nekem és Neked a reformáció, akik talán büszkén valljuk magunkat reformátusoknak? Azt jelenti, Testvérem, illetve azt kell, hogy je­lentse, hogy elismered Te is azt, hogy csak ember — mégpedig kárhozatra méltó bűnös ember vagy, akit ■£,, ' csak egyedül a végtelen isteni kegyelem tarthat meg a Jézus Krisztus által. Azután elismered, hogy az Isten az egyetlen, feltétlen Űr a világ és a Te életed felett is, vagyis Isten az Isten Te nélküled is. Akit Te soha nem tudsz sem kijátszani, sem háttérbe szo­rítani. És amikor ezt mindkettőt elismerted, mint az örök reformáció népéhez tartozó egyén, akkor akarva, nem akarva oda kell, hogy állj a Jézus Krisztus, a Te Megváltó Urad mellé, hogy bátor bizonyságot tégy a világ fiai előtt a legnagyobb csodáról, arról, hogy az Isten Te érted, bűnös emberért alászállott, hogy a porból, a sárból, a bűnből Magához felemeljen! Ok­tóber 31.-e ma is azt üzeni, hogy aki a reformáció! népéhez tartozónak vallja magát, annak mindig, de ma különösen, Krisztusra kell mutatnia szóval, magat­­tartással, cselekedettel: az egész élettel. Tany. Vörös Béla. A reformáció szükségessége. A reformáció emlékünnepe: október 31-ike. Ez az ünnep az őszi pünkösd. A Lélek csodálatos mun­káját hirdeti a reformáció emléknapja. Ezen a napon Isten kegyelméről, szeretetéről, a hitnek csodálatos erejéről és hatalmáról emlékezünk. Az emlékezés fák­lyáját meggyujtjuk. Visszatekintünk a múltba: 423 esztendő távlatába. Megvizsgáljuk önmagunkat is. Van-e bennünk reformátori lélek, pünkösdi tűz, hit és erő? A jelent is beburkoló ködfátyolon át a jövő felé tekintünk bizakodó lélekkel. Felvetődik a kérdés: van-e szükség reformációra? A reformáció szükségességét csak a rövidlátók, az elfogultak tagadhatják. Szükség volt és szükség van reformációra! Isten akaratából állott elő Luther Már­ton, Zwingli Ulrich, Kálvin János és a többi reformá­tor! Magyarországon is hamarosan megindult a munka és gazdagon termett gyümölcsöket. A reformációra szükség van az egyén életében! A Lélek ajándékait, az igazi erőforrást milyen kevesen ismerik ezen a földön! A mai embert minden más sok­kal inkább érdekli, mint az örökkévalóságról szóló üzenet! Istenhez a legtöbb ember akkor folyamodik, ha betegség sújtja le, ha nagy megrázkódtatáson megy keresztül, ha veszedelembe kerül. A világhoz való tel­jes ragaszkodás, az anyagias életfelfogás, az erkölcs­telen életmód, a bűnös cselekedetek nagyon hango­san kiáltják: szükség van reformációra az egyén életé­ben, az én életemben is! A reformáció ünnepén értsük meg, hogy először nekünk van szükségünk reformá­cióra, megjavulásra, megváltozásra, az elhagyott, régi utakra való visszatérésre! Ha szükség van az egyén életében a reformációra, ebből önként következik a másik igazság is, hogy1 a közösség életében is nélkülözhetetlen a reformáció, mert a közösséget az egyének alkotják. Az egyházi élet sok helyen mennyire távol áll az igazi, keg*yesi élettől! Nem szomjuhoznak a lelkek! Az áldozatkész­ség lelke és a szolgálat lelke is sok helyen hiányzik! Alusznak a lelkek! Nekünk, a reformáció népének, a világosság fiainak ébereknek, vigyázóknak kell len­nünk! Az örök ellenség: a Sátán készen áll, hogy el- i fordítson az élő Istentől! Élet, munka, harc az igazi egyház jellemző tulajdonságai. Az egyházat a múltban is az Ige tartotta meg minden támadással szemben. Erős válunk nekünk az Isten! A reformációra szükség van az anyaszentegyházban is, hogy ott valóban élet legyen! A reformációra szükség van az élet egész terüle­tén! Az élet folytonosan reformációra szorul. Ahol az élet deformálódik, ott feltétlenül szükség van reformá­cióra! Isten kezében van egyéneknek és nemzeteknek sorsa, Ő vezet bennünket! Zengjen az ének szívünkben és ajkunkon: Térj magadhoz, drága Sión, van még néked Istened! Ete. Szabó Kálmán. — Előfizetési felhívás. December elején jelenik meg dr. Csekey Sándor budapesti ref. theol. akad. tanár Ige és lélek cimü munkája 20—21 ives terjedelemben. Tartalma: I. Előadások, II. Prédikációk, bibliamagyará­zatok, III. Urvacsorai, esketési és temetési beszédek. Ára 6 pengő azoknak, akik november 1-ig megrendelik s a könyv árát legkésőbb december 10-ig 20 fillér portódíjjal együtt a 20.729. sz. csekklapon címére (IX., Ráday-utca 28.) beküldik. A könyv ára később 8 P.

Next

/
Thumbnails
Contents