Dunántúli Protestáns Lap, 1940 (51. évfolyam, 1-52. szám)
1940-10-13 / 41. szám
198. oldal. DUNÁNTÚLI PROTESTÁNS LAP 1940. egyházmegyei ügyész és dr. Écsy Ödön István csurgói gimn. tanár. A vallásoktatási szakosztály előadójává dr. ikafalvi Farkas Béla kaposvári lelkipásztor, tagjaivá pedig Schmidt Béla és ifj. Nyári Pál lelkipásztorok, Gárdonyi János és Szabó Kálmán igazgató-tanítók választattak meg. Javaslatba hozatott a tanítók részére a nagy szünidőre tanulmányi utazásra vasúti szabadjegy, a 30 éves és kétévi körfelügyelői szolgálatot teljesítő körtanítók számára a VII. fizetési osztály kieszközlése. A missziói ügyek Kovács József előadó referálásában kerültek a gyűlés elé, az ifjúsági munkákról pedig ifj. Nyáry Pál ifjúsági megbizott terjesztett elő kedvező jelentést. Súlyos nehézségek közt is több biztató jelenségről számolnak be, így a gyermekpásztorólás, az ifjúsági munka, a szórványok és külterületek gondozására vonatkozólag. A balatonparti fürdőhelyek gondozása bevált nyomokon megtörtént. A gyermekmisszió, az ifjúsági munka, leánymunka fokozott végzésére a közgyűlés az illetékeseket felhívta. Szükségesnek látja az egyházmegye Marcaliba segédlelkész beállítását és több szórvány célszerűbb elcsatolását. A puszták, tanyák és szórványok megfelelőbb gondozásához nagyobb anyagi segítségre van szüksége az egyházmegyének. A segélyosztó bizottság javaslatára a közgyűlés a Baldácsy-segélynél Gyöngyösmellék, Szabás, Hencse, Drávagárdony, Zádor, Nagyatád, az egyszersmindenkori segélynél Magyarujfalu 1200, Zádor 700, Böhönye 600 P segélyezését hozza javaslatba. Nagykanizsát pedig közalap) missziói segélyre ajánlja. Az egyházmegyei pénztár, tanítóegyesület számadásait és kötlségvetését, az ügyészi jelentést és az egyházak ügyviteli és háztartási munkálatairól szóló esperesi jelentést a közgyűlés elfogadta. Az egyházak és egyesek ügyei közül megemlíthetők a következők: A kaposvári egyház II. vallásoktató lelkészi állást kér. Hencse adócsökkentési segélye felemelését, Kiskorpád presbiterei számának felemelését kéri. A pettendi egyház kérte a megszűnt Nemeskekistamási társanyaegyház anyakönyveinek hovatartozandósága ügyében az intézkedést. A gyűlés az anyakönyveket Pettendnek ítélte. Néhai Sárközy János nagybajomi földbirtokos 10.000 P-s alapítványának alapító leveleit s özv. Jakab Jánosné Halászi Eszter nemesdédi kisbirtokosnő 500 P-s hagyományát a közgyűlés köszönettel fogadta. Böhönye és Marcali jogviszonyszerződése, Visnye új tanítói díjlevele pártolólag terjesztetett fel a kerületre. Nagyatád 15000 P-s kölcsöne, a templomépítés befejezése céljából, tízszeres adókivetése s néhány pótadókivetés voltak még napirenden. A nyugodt, élénk menetben, zavaró mozzanatok nélkül lefolyt tanácskozás Halka Sándor esperes imádságával és a Himnusz eléneklésével záródott. Délután még néhány bírósági ügy foglalkoztatta a tanácsbirákat. A gyűlés egybeesett az erdélyi kérdés ügyében rendelkező bécsi döntés történelmi emlékű napjaival. Már a délelőtti órákban kedvező hírek futottak át a közönségen .és villanyozták fel a kedélyeket: Kolozsvár, Marosvásárhely, a Székelyföld a miénk. Az örömteljes hangulat szemmel láthatólag visszatükröződött a gyűlés képén, nyugodt, derült magatartásán. A bizakodás és hála megcsendült az esperes megindulthangú záróimádságában és utána csillogó, bizaködó szemek tekintete kísérte a Himnusz lelkes eléneklését. Mire a bíróság is végzett tanácskozásával, a rádió bemondása után a délelőtti hírfoszlányok ténnyé valósultak, a város utcái lobogó díszbe öltöztek s örvendő emberek boldogan adták tovább a megnyugtató nagy újdonságot: Erdély egy részét visszakaptuk... hála Istennek, a háborút elkerültük, a magyar igazság győzött! A megsegítő Kegyelem iránt való mély hála és a jobb jövő édes reménye kísért el bennünket otthonainkba. (Vége.) Szabó Bálint főjegyző. SS® @® @®@®®®@®(3® ®© £ ® ® S@@ 3 S ® S I VEGYESEK 8 ® $ ® 3®3®@@®®®®®®®®@®@®®®®®@®®®®®®®S®S a:©@S® — Az erdélyi református egyházkerület egyik vezető személyisége adta a „Magyar Értesítő“ protestáns félhivatalos hirlaptudósító újságnak az alábbi, igen érdekes tájékoztatást: Az erdélyi református egyház — amelynek egysége négy évszázadon át teljes és csorbítatlan volt — az új helyzetben új történeti feladatok egész sora elé került. Délerdélyből a nagy döntés utáni első napokban seregestől lepték el Kolozsvárt a vissza nem tért területek menekültjei, köztük számos egyházi tisztviselő is, hogy az egyházkerülettől támogatást kérjenek. Ugyanekkor öröm volt látni és hallani, hogy a vezetők túlnyomóan nagy többsége azonnal a helyes elhatározásra jutott: minden körülmények között a helyükön maradnak! Egyéni és családi érdekek félretételével döntöttek így, hogy ezzel népüket a súlyosabb testi-lelki károsodástól megóvják. Az erdélyi lélek rugalmasságával láttak hozzá az új feladatok megoldásához. A végleges egyházi határt ma sem ismerjük biztosan, így még mindig csak hozzávetőleges számításaink vannak az ottmaradottakról. Az óromániai egyházmegyén kívül négy erdélyi egyházmegye: a gyulafehérvári, nagyenyedi, hunyadi és nagyszebeni egyházmegye teljes egészében román impérium alatt van s nagyrésze a küküllői és a kolozsvári egyházmegyének is. A királyhágóntúli területen a történelmi „Partium“-ból elveszítettük a bánáti egyházmegyét és a nagyszalontai egyházmegye tekintélyes hányadát. Egyik legfájdalmasabb veszteség az, hogy levált erdélyi egyházunk törzséről a fejedelmi alapítású nagyenyedi Bethlen-kollégium, a kerület legrégibb főiskolája. A középfokú iskolázás terén pedig csupán az enyedi tanítóképző, főgimnázium, valamint a brassói református kereskedelmi iskola és leányközépiskola áll az odaszakadt református hívek rendelkezésére. Hozzávetőlegesen, csupán az erdélyi egyházkerületben kétszázhúsz református egyházközség és kétszázezernél jóval több református lélek maradt odaát és további harmincnegyvenezer a Királyhágómelléken. — A délerdélyi egyház legsürgősebb kérdéseinek megtárgyalására s az új helyzetben való iránymutatásra az egyházkerületi igazgatótanács Vásárhelyi János püspök elnökletével már az első napokban összeült. Határozatával megindította a leszakadt részek külön szervezésének ügyét. A szervezkedés irányításával Bethlen Bálint gróf egyházkerületi főgondnokot, Szász Pál dr.-t, a Bethlen-kollégium főgondnokát és Nagy Ferenc tövisi esperest bízta meg az igazgatótanács, egyúttal elrendelte, hogy a lelkészek, tanárok, tanítók maradjanak a helyükön s a magyar hazába mindenképpen visszatérni szándékozók majd a meghatározott optálási idő alatt rendezzék dolgukat. A megmaradt részegyház központjául Nagyenyedet jelölték ki. Az ottani reformátusság mértékadó tényezői első értekezletüket szintén megtartották már Nagyenyeden. Reméljük — így végezte nyilatkozatát az erdélyi egyházi személyiség —, nem fog akadály gördülni munkájuk elé. Egyházkerületünk testvéri támogatása és a magyar állam őrködése bizonyára lehetővé teszi egyházi és nemzetközösségi életük új kibontakozását.
