Dunántúli Protestáns Lap, 1940 (51. évfolyam, 1-52. szám)
1940-07-21 / 29. szám
136. oldal. DUNÁNTÚLI PROTESTÁNS LAP 1940. Az énekeskönyv reformja. Két évtized múlt el azóta, hogy az országos zsinat mostani énekeskönyvünk használatát kötelezővé tette. E húsz év alatt általánossá vált az a meggyőződés, hogy énekeskönyvünk, bár hosszú és odaadó reformmunka eredményeképpen állott elő, sok vonatkozásban reformra szőrül. Maga a zsinat adott felhatalmazást a konventnek a reform munkálatainak megkezdésére. Az országos zsinat határozata alapján megalakított egyetemes konventi énekügyi bizottság a konvent folyó évi április hó 17—19. napjain tartott ülésén az 1940—42. évi konventi ciklusra újjáalakult és június 13-án tartott első ülésén munkáját megkezdte. Az énekügyi bizottságban D. dr. Ravasz László és dr. Balogh Jenő elnöklete alatt a következő theologiai, irodalmi és zenei szakemberek foglalnak helyet: Ádám Jenő, Árokháty Béla, dr. Czeglédy Sándor, Jékely Lajos, dr. Karácsony Sándor, D. dr. Kállay Kálmán, Képes Géza, dr. Makkai Sándor, Medgyasszay Vince, dr. Puky Endre, D. dr. Révész Imre, Ritoókh István, dr. Szabó Ernő, Szabó Gyula, Szabó Sándor, dr. Szabó Zoltán, B. Szűcs Ferenc, Vajthó László és Vikár Sándor. A bizottság három albizottságra oszlik: a D. dr. Révész Imre elnöklete alatt álló theologiai, a D. dr. Ravasz László elnöklete alatt álló irodalmi és a dr. Puky Endre elnöklete alatt álló zenei albizottság. A bizottságok munkájának irányelveit D. dr. Ravasz László elnöki megnyitója fejtette ki. D. dr. Ravasz László először az énekeskönyv fontosságára mutatott rá. A megtisztított egyházban a gyülekezeti ének, imádság és hitvallás, ugyanakkor az istentiszteletnek olyan része, amelyen leginkább megmutatkozik az igazi művészet szépsége és melysége. Ebből az következik, hogy az énekeskönyv színvonala mutatja az illető egyház kegyességének és műveltségének színvonalát. Minden kötelezve van arra, hogy legjobb erőinek latbavetésével igyekezzék az egyház énekeskönyvét gyarapítani, javait szebbé és teljesebbé tenni. Magyar református egyházunk jelen helyzete szempontjából arra is különösképpen törekednünk kell, hogy a megújított énekeskönyv a különböző országokba szétszórt magyar reformátusság lelki integrálódásának nagy célját szolgálja. Az énekeskönyv reformálása tulajdonképpen minden egyházban állandó folyamat kellene, hogy legyen. Minden egyházban szükség van egy tudós és kegyeletes bizottság munkájára, amely szakadatlanéi szűr, selejtez és új elemeket vesz fel, hogy minden nemzedék a maga énekeskönyvében egyháza legértékesebb javait legszebb és legalkalmasabb kifejezésben találja meg. Ezt a szűrő, kiválasztó munkát bizottságunk három vonatkozásban végzi: theologiai, irodalmi és zenei szempontból. Theologiai munkára azért van szükség, mert énekeskönyvünk nagy része olyan korból származott, amelynek vallásos stílusa, kegyességének hőfoka és theologiai felfogása a mai korétól lényegesen eltérő. Irodalomtörténeti-esztétikai szompontból énekeskönyvünknek az a hibája, hogy szerzők között sok igazán kegyes ember volt, de kevés az igazi költő. A magyar református szellemi énekköltészetnek énekeskönyvünkön kívül sok olyan darabja van, amely énekeskönyvünkbe bekívánkozik, viszont felvétetetett olyan darab, amely távolról sem üti meg a mértéket. Zenei tekintetben ugyanez a helyzet. A dolog természeténél fogva tehát a bizottság három albizottságra oszlik, amelyeknek egységét és összhangzatos működését az biztosítja, hogy a döntést az együttes bizottság hozza meg. Hosszú és nehéz munka áll a bizottság előtt, amelyet csak akkor végezhetünk el, ha Isten Szent Lelke állandóan velünk lesz, hitünket erősíti, látásunkat élesíti, alázatos kegyességünket ébrentartja és munkánkat mindvégig ihleti. Ezután D. dn Révész Imre tett előterjesztést a theologiai albizottság munkájáról. D. dr. Révész Imre először a zsoltárszövegek theologiai revíziójáról szólt. Ha elfogadjuk Kálvin Jánossal azt, hogy a zsoltáréneklés célja: „Isten Igéjét énekelni“, akkor legelső kötelességünk a zsoltárszövegeknek az eredeti bibliai szöveggel való összehasonlítása. A zsoltárok szövege ugyanis tudvalévőén nagyon sok törésen ment át addig, amíg a Béza és Marót, de főképpen Lobwasser után dolgozó Szenczi Molnár Albert kezéből kikerült. A bibliai tudományok Béza ideje óta igen nagyot fejlődtek, amiből az a kötelesség hárul ránk, hogy minden más lépés megtétele előtt, — esetleg a most folyó bibliarevizióval kapcsolatban — meg kell állapítani a tudomány összes rendelkezésünkre álló eszközeinek igénybevételével elérhető leghitelesebb prózai fordításszöveget és azt vetni aztán össze Szenczi Molnár Albert eredeti szövegeivel és annak későbbi átdolgozásaival. Ez nem azért szükséges, hogy tudományt énekeljünk hit és hivő költészet helyett, hanem azért, hogy valósággal Isten Igéjét énekeljük. A dicséretek szövegének theologiai megvizsgálása eleve kizárná azokat a darabokat, amelyekben a racionalizmus korának kijelentésellenes theologiája tükröződik. Mindez természetesen nem jelentené azt, hogy viszont mihelyt egy ének theologiailag kifogástalannak találtatik, már azonnal a gyülekezeti énekeskönyvbe is való. A theologiai vizsgálat legyen csupán az a prius, amelyen valamennyi énekünknek és az új énekeskönyvbe máshonnan felveendő daraboknak át kelljen mennie. Ha ez megtörténik, akkor következzék azután épp oly szigorú alkalmazása az irodalmi és zenei szempontoknak. Abban azonban előre meg kell egyezni, hogy a theologiai és az esztétikai szempontok ütközése esetén a végső döntés a theologiát illesse. Maga D. Dr. Révész Imre vállalkozik arra, hogy jelenlegi énekeskönyvünk egész énekanyagát theologiai szempontból körülbelül egy év alatt átvizsgálja. A zenei albizottság tagjainak D. dr. Révész Imre szerint mindenekelőtt abban a nehéz és sokat vitatott kérdésben kellene egységre jutniok, hogy a készítendő új énekeskönyvben a korális vagy a ritmizált éneklés elve érvényesüljön. Fontosnak tartja azt, hogy mind a három albizottság a legszorosabb kapcsolatban maradjon gyülekezeteink életével. Ami a felveendő új énekeket illeti, D. dr. Révész Imre szerint ezeknek csupán egy negyedét kellene a külföldi vallásos énekköltészet kincseiből merítenünk, a többit saját vallásos költészetünkben is megtalálhatjuk. A bizottság tagjai munkájukat Isten iránti hálával és imádságos lélekkel végzik és fáradozásaikért külön tiszteletdíjra igényt nem tartanak. D. dr. Révész Imre kívánatosnak tartja, hogy az énekeskönyv revíziójának munkájába a theologiai főiskolák is bekapcsolódjanak. D. dr. Révész Imre előterjesztését értékes hozzászólások követték, amelyek alapján a bizottság többek között elhatározta, hogy az énekeskönyv jelen használatára és a kívánatos reformokra nézve a gyülekezetekhez, lelkipásztorokhoz, énekvezérekhez, theologiai főiskoláinkhoz és könyvtárainkhoz kérdőíveket küld, amelyek nyomán a három bizottság további lépéseket tesz az énekeskönyv megújításának útján.
