Dunántúli Protestáns Lap, 1940 (51. évfolyam, 1-52. szám)
1940-01-14 / 2. szám
1940. DUNÁNTÚLI PROTESTÁNS LAP. 9. oldal. Ezen a télen egyik hajnalban az egyik hegycsúcson az égboltozat fenyegetőbb és vigasztalanabb volt, mint bármikor. Sötét, sürü köd takarta be a környéket. A vastag felhőréteg nem akart szétoszlani. Még a szél is kedvezőtlen volt. Az őr, hogy tisztét végezze, kellő időben felkelt és körülnézett. Szomorúan reménytelennek látta a helyzetet. Hiába vizsgálódott mindegyik égtáj felé, nem észlelt semmi biztató jelet. Csak lassanként vette észre, hogy az égnek egyik sarkán mintha egy tenyérnyi, kissé világosabb folt mutatkoznék. Erre az őr késedelem nélkül nyugodtan kijelentette: „Én mégis harangozok!11 („Je sonne quand mérne“). Az ébresztő harangszóra a menedékházban alvó turisták megjelentek és szemrehányásokkal illették az őrt; miért keltette fel őket hasztalanul ? És ime, alig egy óra múlva a köd felszállt, a felhők szétoszlottak, a nap kisütött s az elragadtatott nézők a legcsodásabb alpesi panorámában gyönyörködhettek. Főtiszteletü Egyházkerületi Közgyűlés! Ebben az átmeneti, komor korszakban mi magyarok önkéntelenül folyton gondolunk nemzetünk közelebbi jövendőjére. Nem tagadhatjuk: sötét a külpolitikai láthatár, fenyegető felhők mutatkoznak és egyesek arra gondolnak, esetleg még megpróbáltatások is várhatnak hazánkra. És mégis számunkra, magyar reformátusok és általában minden magyar számára a szilárd hit és a változatlan reménykedés érzése lesz a kizárólag irányadó. Eddig is „hatalmas dolgokat cselekedett mivelünk az Ur“ (CXXVI. zsoltár 3. vers) Ezután is „az Isten lesz a mi oltalmunk és erősségünk“ (XLVI. zsoltár 2. vers) és „bizonyára az ö jósága és kegyelme követ bennünket életünknek minden napján“. (XXIII. zsoltár 6. vers). A Mindenható kegyelmében bizakodva, a Megtartó és Megváltó Jézus Krisztus tanításaira hallgatva, elnyomunk minden aggodalmat és bizton várjuk nemzetünk jobb jövendőjének kialakulását! Megjelent kedves Társainkat melegen köszöntve, ezzel a szilárd hittel mai ülésünket megnyitom. Egyházkerületünk közgyűlése. Egyházkerületünk január 11. napján, Pápán, a főiskolai díszteremben rendkívüli közgyűlést tartott, melynek legfőbb feladata volt a barsi és komáromi egyházmegyék visszatérésével kapcsolatos intézkedések megtétele. Szívekbe markoló látvány és felejthetetlen érzés volt, amikor a »hazatértek« a XC. zsoltár éneklése közben bevonultak a közgyűlési terembe, amelyet! 1918 óta nem látogathattak. Minden jelenlévő együtt tett vallást Soós Károlyiyal, a komáromi egyházmegye esperesével, dunáninneni püspökhelyettes egyházkerületi főjegyzővel, aki a bevonulok élén köszöntötte az egyházkerületi közgyűlést, hogy »a mi Istenünk igazságos Isten, a mi Istenünk csodatevő Isten, mindenható és szerető Isten«. A közgyűlés közének után Medgyasszay Vince püspök bibliaolvasásával (a C. zsoltárt olvasta fel) és buzgó imádságával kezdődött, majd Győry Elemér egyházkerületi lelkészi főjegyző meghívta a theologiai tanári szobában gyülekezett felvidékieket, akiket mély megilletődéssel és lelkes örömmel fogadott a közgyűlés. A közgyűlés nevében dr. Balogh Jenő egyházkerületi főgondnok megkapó szavakkal válaszolt Soós Károly esperes üdvözlő beszédére, majd megkezdődött a közgyűlés tárgysorozatának tárgyalása. Nagy figyelem kísérte dr. Balogh Jenő egyházkerületi főgondnok megnyitó beszédét, melyet lapunk vezető helyén egész terjedelmében közlünk. Főgondnok indítványára közgyűlés a 'következő távirattal köszöntötte a Kormányzó úr Őfőméltóságát: »Kabinetirodának, Budapest. A hazatért felvidéki testvérekkel első ízben ülésező dunántúli református egyházkerület közgyűlése mély hálával és hódolattal köszönti Kormányzó űr Őfőméltóságát. Megköszönve két évtized alatt végzett nemzetépítő munkáját, életére és áldásos működésére Isten bőséges áldását kéri.« [ A közgyűlés alkotó tagjai nagy számmal jelentek meg. Az egyházkerület tisztviselői közül ott voltak Győry Elemér lelkészi és dr. Zsindely Ferenc világi főjegyzők, Németh Károly és dr. Tóth Endre lelkészi, dr. Matolcsy Sándor és dr. Tornyos György világi jegyzők, Ólé Sándor és Fáy István főiskolai gondnokok, Eötvös Sándor, Izsák Aladár, Labancz László, dr. Pongrácz József, Rácz Elemér, Végh János lelkészi, dr. Laky Dezső és gr. Teleki Béla világi tanácsbirák. A volt dunáninneni egyházkerületből Soós Károly és Czeglédy Pál esperesek, dr. Nagy Nándor egyházmegyei gondnok, dr. Agyagási Sándor, Kontra Károly, Végh Kálmán lelkészig Csekey János, dr. Guba János, Tóthkárolyi Lajos, Fiilöp Zsigmond világi tanácsbirák, Czibor József egyházkerületi pénztárnokp Szinay Sánder lelkészi számvevő, Nagy Sándor tanítóképző-intézeti igazgató, Nemesik Béla tanítóképviselő. A barsi egyházmegye részéről Szabó S. Zsigmond, Papp József lelkészi, Lányi Nándor világi-, a komáromi egyházmegye részéről Csekes Béla,. Galambos Zoltán,. V,ágó Ede, Zsemlye Lajos lelkészi-, dr. Baranyay Dezső, Gyalókay Miklós, dr. Soós Imre, dr. Szíj Ferenc világi képviselők, örömmel láttunk rajtuk kívül sok más hazatért lelkésztestvért is, akik eljöttek, hogy tanúi legyenek a történelmi eseménynek. Az esperesek közül ott látták Bakó Lajost, Fejes Gábort, Lőke Károlyt, Szűcs Józsefet, az egyházmegyei gondnokok közül Kovács Gyulát, dr. Jókay Ihász Miklóst és Thaly Dezsőt. A tárgysorozat egyes pontjait Győry Elemérr lelkészi főjegyző, a pénzügyeket dr. Matolcsy Sándor világi aljegyző terjesztette elő. Szeretettel köszöntötte közgyűlés Fejes Gábort, az őrségi egyházmegye új esperesét. Nagy érdeklődés előzte meg a múlt közgyűlés óta lefolyt szavazatok eredményének közzétételét s a sűrűn felhangzó ^éljenzés is bizonyította, hogy az új választások mennyire a közvélemény megnyilvánulásai voltak. A megválasztott tisztviselők két csoportban tették le a törvényben előírt esküt. Először Fáy István m. kir. titkos tanácsos, vallás- és közokt. miniszteri államtitkár, főiskolai világi gondnok, dr. Zsindely Ferenc m. kir. miniszterelnökségi államtitkár, egyházkerületi főjegyző, és dr. Tóth Endre theol. tanár egyházkerületi lelkészi jegyző, azután dr. Laky Dezső egyetemi tanár világi- és Rácz Elemér lelkipásztor lelkészi,' tanácsbíró esküdött fel. Az eskü letétele után dr. Balogh Jenő egyházkerületi főgondnok üdvözölte a megválasztottakat. A megválasztásért és az üdvözlésért mondott köszönő szavaiban Fáy István főiskolai gondnok utalt arra, hogy Darányi Kálmán örökébe lépni nehéz feladat, de bízik a mindenható Istenben, aki kegyelmes és segíti azokat, akik Reá támaszkodnak. Idézte Pál apostol mondását a Római levélből: »Nem azé, aki akarja, sem nem azé, aki fut, hanem a könyörülő
