Dunántúli Protestáns Lap, 1940 (51. évfolyam, 1-52. szám)

1940-06-09 / 23. szám

Ötvenegyedik évfolyam.

23. szám.

Pápa, 1940 június 9.

DDNÁNTDLI PROTESTÁNS LÁP

A DUNÁNTÚLI REFORMÁTUS EGYHÁZKERÜLET HIVATALOS KÖZLÖNYE

____________________________MEGJELENIK MINDEN VASÁRNAP.______________________________------------------------------------------ FŐSZERKESZTŐ: MEDGYASSZAY VINCE PÜSPÖK--------------------------------------—

FELELŐS SZERKESZTŐ DR. PONGRÁCZ JÓZSEF THEOL. TANÁR PÁPA I FŐMUNKATÁRS ÉS A KIADÓHIVATAL VEZETŐJE: DR. TÓTH LAJOS THÉOL FŐISKOLA, AKIHEZ A LAPOT ÉRDEKLŐ MINDEN KÖZLEMÉNY KÜLDENDŐ I TANÁR PÁPA, FŐISKOLA, AKIHEZ A REKLAMÁCIÓK INTÉZENDÖK

A szociális kérdés és a református egyház.*

6. A református egyháznak, illetve vezetőinek feladata ránevelni népünket a magyar élet teliességében való részvételre és a különböző életpályák kellő értékelésére. Eddig falusi népünk túlnyomó részben ott akarta tartani gyermekét az eke szarva mellett. Á kisgazdatársadalom gyermekei, ha elszakadtak hazulról, leginkább a lelkészi, orvosi, tanítói, jegyzői pályákra mentek, tehát azokra, amelyek összefüggésben vannak a falu életével. Kétségtelen, hogy értékes embereket adott a magya'r falu a magyar közéletnek, de voltak területek, amelyeket eddig teljesen figyelmen kívül hagyott a református kisgazdatársadaíom. Rá kell irányítani a figyelmét a kereskedelmi és ipari pályákra is, amelyek époly tisztességesek, mint akár a tisztviselői, akár a mezőgazdasági ág. Ha látja a kisgazda, hogy a falujából kikerült ifjú, aki tudott magával vinni egy kis tőkét, üzlete, vagy ipara megindításához, jobban boldogul, mintha otthon ugyanazzal a tőkével földjét művelné, nem fog félni a birtok felapróztatásától és így a nagyobb gyermekáldástól sem. Ezenkívül egészséges magyar közszellem kialakulását mozdítja elő azáltal, hogy a falu népe résztvesz a nemzet iparában, kereskedelmében, közigazgatásában és egyéb szellemi munkájában.

Népünknek ez az irányítása azért is fontos, mert ma nagyon szomorúnak mondható jelenséggel találkozunk a falu népének a város és a gyártelepek felé özönlésében. A földtől való menekülés annak a jele, hogy az élet veszélyezetté vált, vagy pedig a százados életforma elhordozhatatlan egész néprétegek számára. Különösen, az alsó, ú. n. napszámos néposztályban jelentkezik ez a tünet, ott hagyja a falut és megy városra gyári munkásnakj sokszor nyomorra, barakkokba és munkanélküliségre. Ezt akarjuk elkerülni, amikor azt hangoztatjuk, hogy falusi népünket ebből a szempontból is nevelnünk, irányítanunk kell.

7. Másfelől értékesebbé kell tenni a falusi életet, a falú kultúrájának és jólétének emelésével. Hogyan lehetséges ez? Csak úgy, hogy ha intenzívebb gazdálkodásra lesz képes a magyar kisgazda. A földbirtokkal kapcsolatban élénk vita folyik a kis és nagybirtok termelési eredményei körül. A nagybirtok védelmezői arra az álláspontra helyezkednek, hogy a nagybirtok nagyobb termés átlagot tud felmutatni és több embert képes foglalkoztatni és eltartani, mint a törpe, vagy kisbirfok. Pl. Csák István azt bizonyítja, hogy búzából a kisbirtok 20 holdon alul 8, 20—100 holdig 8.3, 100—1000 holdig 8.9, 1000 holdon felül 10.3 q termésátlagot produkál. Kb. ugyanez az arány

* A dunántúli ref. egyházkerület lelkészértekezletén elhangzott előadás.

a rozs, az árpa, a zab, burgonya, répa és apró magvak termesztésénél. A nagybirtok védelmezői ebből azt a következtetést vonják le, hogy. a további földosztással a nemzeti életet nagy károsodás éri.. Ezzel szemben az a véleményünk, hogy a törpe és a kisbirtokos osztály a nemzet gerince, épen azért ezt meg kell erősíteni juttatásokkal, de egyszersmind a törpe és a kisbirtok termelőképességét is fokozni kell. Nézetünk szerint elengedhetetlenül szükséges a református kisgazdatársadalom szaktudásának gyarapítása, hogy necsak abban a szellemben és keretek között művelje földjét, mint ahogy apái tették századokon keresztül. A statisztika sajnos, arról tanúskodik, hogy kisgazdáink munkájának eredménye a mezőgazdaság minden ágában általában kisebb, mint a hasonló természeti körülmények között gazdálkodó nagyobb birtokosainké. A talaj termőerejében rejlő nagy nemzeti kincs jelentős része tehát évről-évre kiaknázatlan marad. Nemcsak a kisgazdatársadalmunk nagyobb anyagi megerősödésének és az ezzel együttjáró műveltségi és társadalmi felemelkedésnek akadálya a gyengébb gazdálkodás, hanem mérhetetlen kára a magyar nemzetgazdaságnak, a magyar nemzeti vagyon gyarapodásának is. Kisgazdáink fogyatékos szakképzettségének megszüntetése, gazdasági szakismereteinek fokozása régóta egyik feladata a magyar kormányzatnak. Fontossága különösen megnövekedett a mai időkben, mikor a termelés súlypontja lassanként áthelyeződik a kisgazdaságokra. Ezért létesített „a földművelésügyi kormányzat a kisgazdák kiképzését szolgáló intézményeket u. n. téli gazdasági iskolákat. Ezekre az iskolákra nyomatékosan szeretném felhívni falusi lelkipásztortársaim figyelmét, hogy az arany- és ezüstkalászos kisgazdák sorában minél több legyen a református. Mayarországon ezidő szerint 26 téli gazdasági iskola működik. Közülük egyházkerületünk területére esik 9 .(.Balassagyarmat, Csorna,, Győr, Kaposvár., Komárom. Párkány, Székesfehérvár, Szombathely, Zseliz). Bármelyik iskola igazgatósága készséggel küld prospektust, melyből az összes tudnivalókat kiki megtudhatja.

8. A református egyháznak nagy érdeke fűződik a telepítéshez. A földművelésügyi, kormányzat is észrevette már, hogy ebben a nemzetpolitikai szempontból is nagyon fontos kérdésben nem mindegy az, hogy hova és kiket telepítenek. Örömmel látjuk, hogy a református földműves ember ebből a szempontból megbecsülésben részesül. A mi szempontunkból azonban figyelembeveendő az is, hogy a reformátusság veszít súlyából ott, ahonnan kitelepítenek, másfelől a telepesek könnyen olyan környezetbe juthatnak, ahol újabb diaspora alakulatok jönnek létre, s ha nem részesülnek megfelelő lelkigondozásban, könnyen ki vannak téve az elkallódás veszélyének. Ezért tartjuk nagyon fontosnak a telepítési mozgalomba a református