Dunántúli Protestáns Lap, 1940 (51. évfolyam, 1-52. szám)

1940-05-26 / 21. szám

Ötvenegyedik évfolyam.

21. szám.

Pápa, 1940 május 26.

DUNÁNTÚLI PROTESTÁNS LÁP

A DUNÁNTÚLI REFORMÁTUS EGYHÁZKERÜLET HIVATALOS KÖZLÖNYE

____________________________MEGJELENIK MINDEN VASÁRNAP.______________________________

FŐSZERKESZTŐ: MEDGYASSZAY VINCE PÜSPÖK

FELELŐS SZERKESZTŐ DR. PONGRÁCZ JÓZSEF THEOL. TANÁR PÁPA I FÖMUNKATÁRS ÉS A KIADÓHIVATAL VEZETŐJE: DR. TÓTH LAJOS THEOL FŐISKOLA, AKIHEZ A LAPOT ÉRDEKLŐ MINDEN KÖZLEMÉNY KÜLDENDŐ I TANÁR PÁPA, FŐISKOLA, AKIHEZ A REKLAMÁCIÓK INTÉZENDÖK

A szociális kérdés és a református egyház.*

(Folyt.)

A vesztett háború utáni szociálista és kommunista forradalmak még azt a csekély tőkét is megsemmisí-r tették, mely az összeomlás után megmaradt. A koronavaluta annyira leromlott, hogy végre 13.400 papirkorona felelt meg egy békebeli koronának. Ezáltal a koronára szóló értékpapírok, kötelezvények, életbiztosítási kötvények és járadékok úgyszólván megsemmisültek. Igaz, hogy ennek ellenében az, aki tartozott, igen jól járt, mert a leromlott papirkoronával tör-, leszthette aranykorona tartozását. Csak 1925-ben hozta be a pénzügyi kormány az aranypengő valutát és ezzel kapcsolatban lehetővé vált némi valorizáció, mely azonban csak töredékét képezte az eredeti értéknek. A leromló koronával együtt járt az óriási kamattétel, mely az úgynevezett kosztkamat tétellé fajult el. Pénzintézetek lő—20o/o kamatot számíthattak egy évre, míg a kosztkamat egy hétre 2—4o/0-ot is tett ki. A koronaérték kísérője volt a számérték szüntelen emelkedése. Ennek ellenében a munkabérek és fizetések alacsonyak maradtak, illetve nem voltak képesek követni a pénzromlás iramát. A következmények igen szomorúak! Voltak, mert a fixfizetéses tisztviselő osztály és a munkás teljesen lerongyolódott. Hogy megélhessenek, kénytelenek voltak megtakarított értékeiket eladogatni és így is csak ideig-óráig bírták a háztartás legszűkebbre szabott költségeit fedezni. Az elcsatolt részeken ilyen inflációs jelenségek nem voltak, mert az utódállamok a győztes nagyhatalmak pénzügyi támogatásában részesültek és olcsón, értékálló pénzzel fundálhatták valutájukat. A gazdasági világválság, főleg mezőgazdasági válság hatása alatt nálunk az önálló gazdasági ekszisztenciák ezrei mentek tönkre. Mintegy 83.000 volt a védett birtokosok száma, amidőn 1933- ban behozták a gazdavédettséget.

Vegyük mindehhez hozzá a morális depressziót, a bolsevizmus rombolását, az oláh megszállás és fosztogatás óriási kárait és az ellenforradalom nehézségeit. Ez többet jelent, mint amit első tekintetre gondolunk. A trianoni Magyarország nemcsak anyagiakban állott kifosztottan, hanem erkölcsiekben is. Az elcsatolt területekről ideözönlők hosszú időn át nem voltak képesek elhelyezkedni és csak vaggonokban húzhatták meg magukat. Ezeket kenyérhez és lakásokhoz kellett juttatni, ami nemcsak gazdasági, hanem társadalmi és erkölcsi problémát is jelentett. Igazán az a csuda, hogy nem pusztult el Magyarország. De ha belső rendezettség dolgában hasonlítjuk össze a huszadik század harmadik évtizedének Magyarországát bármely szom* A dunántúli ref. egyházkerület lelkészértekezletén elhangzott előadás.

szédos állammal, ha egymás mellé tesszük a tragikus elbukás országát a páratlan szerencse országaival, nemcsak most a felszámolás után, de akkor is kétségtelen volt, hogy Magyarország abszolút mértékkel mérve, egészségesebb, konszolidáltabb, mint bármely más úgynevezett utódállam.

A háború utáni Magyarország gazdasági problémáiból tárgyunkkal kapcsolatban az érdekel bennünket, hogy pénzünk értékcsökkenése folytán a gazdák, különösen a kisgazdák hirtelen nagy pénzbőséghez jutottak. Mivel pénzüket nem tudták gyümölcsözőleg elhelyezni, vagy befektetni, elvásárolták. Ennek azután az lett a következménye, hogy a magyarság egyik legnagyobb erénye a takarékosság, legalább is egyelőre, megromlott, az emberek értékelése meghamisítódott, mindenben a nagyarányúság kezdett tért hódítani; olyan beruházásokat eszközöltek, gépeket vásároltak, melyek miatt nem egy kisgazda és több középbirtok mént tönkre. Közbejátszott az is, hogy a mezőgazdasági termények és az állat értéke olyan óriása módon leesett, hogy a legpontosabb számításokat is felborította. Tulajdonost cserélt 1929-ben 50 kát. holdon alul 1121 birtok 15.173 kát. hold terjedelemben, 50—100 holdig 170 birtok 11.436 kát. hold terjedelemben. A földbirtokra bekebelezett jelzálogos kölcsön 1929. év végén 50 kát. holdon alul 920, 192, 649 pengő. 50—100 holdig 75, 686, 833 pengő, vágyig ebben a kategóriában az eladósodás 64.4 o/0 volt az összes ilyen terheket tekintve.

Gazdasági problémáink megítélésénél nem szabad megfeledkeznünk arról sem, hogy egyrészt a trianoni kényszerűség folytán, másrészt az eddig követett nem szerencsés társadalompolitikai vonalvezetés miatt olyan szinte improduktívnak mondható terhekkel kell számolnunk, amelyek sehol a világon nem fordulnak elő. Ezek a közigazgatás terhei, melyek egy évi jövedelemtermelésünk 30o/o-át emésztik fel. Ha nézzük a közigazgatás költségeit, évenként és fejenként 11 pengőre rúgnak, addig ugyanez a tétel Dániában 7, Belgiumban 3.30, Hollandiában 3.40, sőt Angliában 'csak 1.8 pengőig emelkednek. Bennünket csak két állam halad túl és pedig a Szovjet 12 és Kanada 18 pengővel.; Ezek a számok sokat mondanak, különösen ha mellé (állítjuk a népjóléti költségvetési fejkvóta terheket ugyanezekben az államokban. Ez Magyarországon kitesz 26.5, Belgiumban 32.8, Hollandiában 46.4, Angliában 34.3 pengőt. (1934-es adatok.)

A népsürüsödés, mely szerint 1840-ben 1 km2-re esett 41 lélek, 1890-ben 54, 1930-ban 91.4 lélek és ma a visszacsatolt területeket is figyelembe véve 92.4 lélek, kétségtelenné teszi, hogy a kormánynak elsőrendűen fontos feladata a szociális reformok egészséges és gyors keresztülvitele. A mai földreform sokkal egészségesebb, mint a korábbiak voltak. A vajló