Dunántúli Protestáns Lap, 1940 (51. évfolyam, 1-52. szám)
1940-05-19 / 20. szám
100. o'dai DUNÁNTüLI protestáns lap 1940. bérek törvényhozási úton való szabályozása. Mindmegannyi égető kérdés, de korunk valamennyi megoldásra váró kérdései közül a legidőszerűbb és leg1-’ sürgősebb a földreform. Már csak az idő kimértsége miatt sem vállalkozhatunk arra, hogy a kérdés historikumával foglalkozzunk, egyébként is ez messze túlhaladná megbízatásunkat. Nem is abból a szempontból tesszük vizsgálat tárgyává a földreformot, mintha az lenne a feladatunk, hogy mi csináljunk jobb föld-! reformot, hanem kizárólag abból, hogy a földreform keretén belül, mit kell tenni a református egyháznak. Azt azonban nem hagyhatjuk említés nélkül, gondolva azokra a jogos, de mégis igaztalan támadásokra, melyek elhangzanak, hogy Magyarország lemaradt a földbirtokreform kérdésében a körülötte élő államokkal szemben. Talán arra is jó rámutatni, hogy az utódállamok radikális földreformot hajtottak végre, de azt a magyar birtokokból elégítették ki, belőle igazi magyarnak nem jutott, mivel ezzel a reformmal is a magyarság gyengítése volt a cél. Nagyon sokát mond dr. Szilassy Béla egyházkerületi íőgondinok 1939. évi december hó 1-én a volt dunáninneni egyházkerület utolsó közgyűlését megnyitó beszéde: »A csehszlovák földreform során lábra kapott gyakorlat, amely a földet politikai szolgálatok fejében juttatta az igénylőknek, ugyancsak megszédített felekezeti különbség nélkül sok kis és nagy földéhes magyart. A cseh földreform vizsgálata során a vezetésem alatt működő kormánybiztosság ezek közül csak olyanok birtokszerzését hatálytalanítja, akinek az elnyomás alatt tanúsított magatartása a magyar nemzeti érdekeket súlyosan sértette.« Ez a néhány mondat megvilágítja a csehszlovák földreformot. X mi lemaradásunk oka a vesztett háború, mely Magyarországra nézve egészen új helyzetet teremtett. Megvalósult ugyan a magyar nemzet 400 esztendős vágya, az önálló független Magyarország, de nagy árat kellett érte fizetni. Egyszerre elszakadtak a gazdasági életnek azok a szálai, melyek Magyarországot Középeurópa centrumában, a szomszéd államokhoz, különösen Nyugathoz fűzték. Elvesztette piacait, hol gazdasági termékeit jól értékesíthette és ipari árucikkeket szerezhetett be. Elvesztette területének több mint kétharmad részét, 282.870 leméből megmaradt 91.114 km.2, 18,264.533 lakosból pedig 7,481.954. Ez is mintegy kétharmad veszteséget jelent. Területi veszteségeiben elvesztette legjobb termőföldjeit Délmagyarországon és a Csallóközben, ipartelepeit és bányáit Erdélyben és a Felvidéken. Kisebb baj, de mégis jelentős tényező az az óriási teher,; amely a csonka kis Magyarországra nehezedett az ide kényszerült tisztviselők és nyugdíjasok illetményei címén. 1920-ban a közigazgatásnál és az üzemeknél 287,396.444 korona volt a nyugdíjteher, 1934—35-ben 71,496.864 aranypengő, tehát körülbelül negyedrésze. (Folytatjuk.) Győry Elemér. Egyházmegyei közgyűlés. A pápai ref. egyházmegye május 7-én rendkívüli egyházmegyei közgyűlést tartott, melyen Jakab Áron esperes és dr. Jókay-Ihász Miklós felsőházi tag, egyházmegyei gondnok elnöklete alatt az alkotó tagok nagy számmal jelentek meg. A gyűlés legfontosabb tárgya Jakab Áron esperesnek az esperesi állásáról való lemondása volt. A gyűlés dr. Jókay-Ihász Miklós egyházmegyei gondnok megnyitójával kezdődött, aki lelkes szavakkal emlékezett meg Horthy Miklós kormányzó liúszesztendei országosáról és indítványára a közgyűlés hódoló táviratot küldött a Kormányzó úrnak. Szépen jellemezte az elnöki megnyitó a b. e. Darányi Kálmánt: »Az igaz magyar ember alaptermészete nyilvánult meg az ő szűkszavúságában, sohasem beszélt feleslegesen, de amit mondott, annak mindig súlya és igaz értelme volt. Mint református keresztyén embert mélységes vallásosság, példaadóan erős hit hatotta át.« Üdvözölte az elnöki megnyitó Fáy István m. kir. vallás- és közoktatásügyi államtitkárt, mint a pápai főiskola úi gondnokát. Megemlékezett dr. Balogh Jenő egyházkerületi főgondnokról, akit a legutóbbi napokban a Magyar Tudományos Akadémia a másodelnöki székbe ültetett. Szeretettel köszöntötte gondnok a gyűlésen megjelent Medgyasszay Vince püspököt. Az elnöki megnyitó után dr. Jókay-Ihász Miklós gondnok előterjesztette Jakab Áron esperes bejelentését, mely szerint korára és egészségi állapotára való tekintettel az esperesi állásról lemond. Jakab Áron esperes felszólalásában élőszóval is megismételte szándékát, amit a közgyűlés nagy sajnálkozással kénytelen volt elfogadni. Dr. Jókay-Ihász Miklós mint elnöktárs ékes szavakkal vázolta a visszavonuló esperes eddigi értékes közéleti szereplését, mely gazdag eredményekben. Rámutatott, mily hűséggel szolgálta az egyházmegyét, később az egyházkerületet, különösen kiemelve, hogy a rábízott gyülekezet tagjaival mindig a legszebb összhangban élt. Mint esperes bölcseségével, határozott fellépésével, tapintatosságával forrongó kedélyeket csillapított le és egymással szemben álló ellenfeleket békített ki. Az erély, a határozottság, a kitartás és következetesség sohasem hiányzott belőle. Indítványára az egyházmegye Jakab Áront örökös tiszteletbeli esperessé választotta meg. A közgyűlés tagjai közül Ölé Sándor tanácsbíró pápai, Kiss Zoltán tanügyi elnök, tanácsbíró nyárádi lelkipásztor, a világi tisztviselők nevében dr. Molnár Imre tanácsbíró, a tanítók nevében Páhány János igazgató tettek megindult lélekkel tisztességet a hű munkásnak. A közgyűlés határozatát Végh János egyházmegyei főjegyző, egyházkerületi tanácsbíró terjesztette elő. Jakab Áron esperes köszönő szavaiban rámutatott, hogy életében igyekezett mindig igaz úton, szerető szívvel jár?ii. Az egyházmegye elrendelte az úi, esperesválasztást és a lelkászi főjegyzőt bízta me,g a választás leiül vtatásával. A szavazatok beadási határideje máius 28, a szavazaíbontó bizottság tagjai dr. Jókay-Ihász Miklós elnöklete alatt dr. Molnár Imre, Szakái Ernő, Lampérth Lajos és dr. Adorján Gyula. A közgyűlés alkalmából az egyházmegyei bíróság is ülésezett. A közgyűlés bezárása után bizalmas értekezlet volt. — A körmendi ref. gyülekezetnek a m. kir. vallás- és közoktatásügyi minisztérium 500 P segélyt adott lelkészlak javításra. A lelkészi hivatalba bevezették a a telefont, a bevezetés költségeit Soós Gyula főgondnok fedezte a sajátjából. A templom előtt levő előteret kiszélesítik, s parkírozni, virágosítani fogják. A nő- és leányegylet vállalta a rendbehozást és gondozást.
