Dunántúli Protestáns Lap, 1939 (50. évfolyam, 1-53. szám)
1939-04-23 / 17. szám
Ötvenedik évfolyam. 17. szám. Pápa, 1939 április 23. DUNÁNTÚLI PROTESTÁNS LAP A DUNÁNTÚLI REFORMÁTUS EGYHÁZKERÜLET HIVATALOS KÖZLÖNYE ________________________________MEGJELENIK MINDEN VASÁRNAP. '_____________________________-----“1--------------------------------- FŐSZERKESZTŐ: MEDGYASSZAY VINCE PÜSPÖK------------------------------------------FELELŐS SZERKESZTŐ DR. PONGRÁCZ JÓZSEF THEOL. TANÁR PÁPA FŐMUNKATÁRS ÉS A KIADÓHIVATAL VEZETŐJE: DR. TÓTH LAJOS THÉOL FŐISKOLA, AKIHEZ A LAPOT ÉRDEKLŐ MINDEN KÖZLEMÉNY KÜLDENDŐ TANÁR PÁPA, FŐISKOLA, AKIHEZ A REKLAMÁCIÓK INTÉZENDŐ« A falu és a külmisszió. Az Úr Jézus feltámadása után ezt a nagy parancsolatot adja tanítványainak: »Elmenvén azért, tegyetek tanítványokká minden népeket« ... Husvét napján elindult a megfeszített és feltámadott Krisztusról szóló evangélium a maga hódító diadalútjára és tör előre győzelmesen mindenféle nemzetség között s majd eljön az idő, amint Pál apostol mondja, hogy a Jézus nevére minden térd meghajol a széles föld kerekségén. Ezt a nagy célt szem előtt tartva kell, hogy a keresztyén egyház minden tagját érdekelje az evangéliom terjesztésének, a külmissziói tevékenységnek az egész világot átfogó munkája. A külmisszió ügyének szolgálatában a városi gyülekezetek mellett kell, hogy felsorakozzanak a falusi gyülekezetek is. A vasárnapi iskolában, a bibliakörben, a vallásos estélyeken s egyéb összejöveteleken szavalatok, énekszámok, felolvasások, előadások által az legyháztagok lelkében fel kell ébreszteni és állandóan erősíteni a külmissziói munka iránt az érdeklődést. Ezen az úton el kell jutni oda, ahol az érdeklődés a külmisszió szolgálatában imádsággá, áldozattá, cselekedetté lesz. Amikor ismertetjük a pogány népek, a misszionáriusok s a bennszülött keresztyének életét, egyre jobban növekedik a lelkekben a felelősségérzet a küllmissziói munka iránt és másfelől elérjük azt, hogy falusi gyülekezeteink hitélete mindjobban elmélyül és öntudatossá válik. S erre az öntudatos hitéletre manapság nagy szükség van, amikor azt látjuk, hogy az áílamíéffiak egyre erőteljesebben hangsúlyozzák a keresztyén Magyarország gondolatát és egyre több világi ember ébred annak tudatára, hogy az élő Krisztus evangélioma teszi széppé és boldoggá az egyéni, a családi, a társadalmi és a nemzeti életet. Rendkívül mozgalmas időket élünk, amikor nagy, történelmi események váratlanul bukkannak fel titokzatos mélységekből és átalakítják nemzetek és földrészek életét. Az események forgatagában egyházi szempontból meg kell látni azt a biztató jelt, hogy a szél ez idő szerint hajtja előre az egyház hajóját. Azt a vallásos áramot, amely megérintette manapság a falvak népét, sokfelé meg lehet figyelni. A kedvező áramot Istenországa építése érdekében bölcsen fel kell használni, hogy ne legyen csupán múló hangulat, hanem nyilatkozzék meg abban Krisztus szeretetének, igazságának új életet teremtő hatalma. A hangulat elmúlik, az élet ellenben megmutatja a maga maradandó, áldásos tevékenységét. Ha a falusi egyháztagok tömegei egyszer bizonyságtevőj munkás életükről tesznek tanúbizonyságot, akkor a belső, intenzív egyházi élet mellett a külmissziói munka a világ minden táján egyre nagyobb területeket fog meghódítani. A földi fejedelmek arra törekszenek, hogy minél több legyen a népük s a földterületük. A mennyei fejedelem, Krisztus pedig mindent akar: minden népet és az egész földet. Van-e ennél nagyszerűbb célkitűzés?... Szóval nem lehet kifejezni azt a magasztos örömöt, amely a felszabadító magyar katonák láttára eltöltötte az emberek szívét. Magyar katonák, magyar csendőrök, magyar repülők, magyar vonatok, magyar tisztviselők: a felszabadult magyarság szemében nagyjelentőségű értékek lettek, mert húsz éven keresztül sok mindent, ami magyar volt, nélkülözni kellett. Isten ments, hogy amit magyar nemzeti szempontból megpróbáltunk, azt egyházi szempontból is megpróbáljuk. Ha nélkülöznünk kellene egy ideig az egyház tanítását, az Úr Jézus evangéliomát, ha elvétetnék tőlünk az Istenországa csak kis részben is, akkor ébredne tudatára valóban minden ember, hogy micsoda csodálatos érték ebben a világban Krisztus evangélioma. Ez az örökkévaló, égi kincs a földön, méltó arra, hogy a városi s a falusi egyháztagok imádsága s áldozathozatala által eljusson a világ miniden népéhez. Csilizpatas. Kiss János. Az egyetemes konvent ülése. Szerdán délelőtt rendes évi tanácskozására ült Össze budapesti székházának földszinti termében a református egyetemes konvent. Az ülésen megjelentek az egyházkerületek vezetői: Ravasz László, Farkas István, M.edgyasszay Vince és Révész Imre püspökök, Balogh Jenő, farkasfalvi Farkas Géza főgondnokok, ott volt Puky Endre, Teleki Tibor gróf, Szász Károly, Benedek Zsolt, Boér Elek, Téglássy András, Harsányt Pál, Kováts J. István, Győry Elemér, Enyedy Andor, Sz. Kun Béla, több esperes és a református élet számos kiválósága. * Ravasz László imája után Balogh Jenő mondott megnyitót. Bevezetőül megemlékezett a nemzet nagy öröméről: a Felvidék és a Kárpátalja visszatéréséről. Közölte, hogy 259 református egyházközséggel gyarapodott az anyaország, úgyhogy most már a hazai reformátusság lélekszáma meghaladja a kétmilliót. Beszámolt ezután azokról a tárgyalásokról, amelyek a teljes megértés jegyében tisztázták a visszatért területek egyházi problémáit, s jelentette, hogy az új zsinat valószínűleg májusban folytathatja üléseit, amelyeken megvitatják a református élet minden nagy kérdését. Az elnök üdvözölte még az új konventi tagot, Hetessy Kálmánt, azután rátértek a jelentések meghallgatására. Enyedy Andor a missziós bizottság munkájáról
