Dunántúli Protestáns Lap, 1939 (50. évfolyam, 1-53. szám)
1939-03-05 / 10. szám
Ötvenedik évfolyam. 10. szám. Pápa, 1939 március 5. DUNÁNTÚLI PROTESTÁNS LAP A DUNÁNTÚLI REFORMÁTUS EGYHÁZKERÜLET HIVATALOS KÖZLÖNYE _______________________________ MEGJELENIK MINDEN VASÁRNAP.________________________________------------------------------------------ FŐSZERKESZTŐ: MEDGYASSZAY VINCE PÜSPÖK------------------------------------------FELELŐS SZERKESZTŐ DR. PONGRÁCZ JÓZSEF THEOL. TANÁR PÁPA I FŐMŰNKATÁRS ÉS A KIADÓHIVATAL VEZETŐJE: DR. TÓTH LAJOS THÉOL ŐISKOLA, AKIHEZ A LAPOT ÉRDEKLŐ MINDEN KÖZLEMÉNY KÜLDENDŐ I TANÁR PÁPA, FŐISKOLA, AKIHEZ A REKLAMÁCIÓK INTÉZENDÖK Úgy történt, ahogy reméltük és vártuk. A zsinati atyák szíve összedobbant. Amit Isten emberek útján visszaadott a magyar református egyháznak, azt szent lelki egységgé kovácsolta Istennek Szentlelke a hazajöttek boldog örvendezésében és az anyaország képviselőinek szeretettől sugárzó üdvözlésében. Történelmi volt a pillanat. Történelmi magaslatról szóltak a felvidéki reformátusság vezérei és az itthoni megnagyobbodott egyházkerületek szónokai egyaránt. A láthatók mögött keresték a láthatatlant és bizonyságtevő erővel sugározták bele az összes jelenlevőkön keresztül minden magyar református szívébe, hogy mi az örökkévaló evangéliom alapján állunk és valljuk, hogy Jézus Krisztus tegnap és ma és mindörökre ugyanaz. Ez az örömüzenet és szilárd hit volt paizs a megpróbáltatások között az idegenbe szakadt területeken élő hittestvéreink számára, ez acélozta az itthonmaradtak kitartó munkáját. Ezért volt könnyű az egyesülés, mert lélekben sohasem szakadtunk el. Ezért lehetett az előterjesztett törvényjavaslatot minden feltétel és minden változtatás nélkül „boldog örömmel, bízó reménységgel és Isten iránt való hálával“ egyhangúlag elfogadni. Valóban, mint Medgyasszay Vince püspök kifejezte, „testvéreknek testvéri forró ölelése és testvéreknek meleg csókja“ volt az üdvözlés mindkét részről. Az „atyák és testvérek“ szíve örömtől mámorosodott meg, újra átéltük november 2 és a komáromi, meg a kassai bevonulás felejthetetlen pillanatait és könnyezve rebegtük Révész Imre tiszántúli püspökkel a CXXVI. zsoltár szavait: Hozd ki Úr Istenja többit is. Vesd végét ő fogságuknak is! Mindnyájan éreztük, hogy a Bárány vére a leghatalmasabb összekötő erő, mert abban van bünbocsánat, megtisztulás és új élet. Jövendőt láttunk: a történelmi nagy Magyarország újra megépülését és benne református egyházunk újjászületését. Imádkozzunk és dolgozzunk nagy hálaadással, újongó hittel és megfeszített erővel, hogy a látomás valóság legyen és Isten megmutathassa dicsősége teljességét minden magyar szívben. Dr. Pongrácz József Törvényjavaslat a Magyarországhoz visszacsatolt felvidéki területeken fennálló református önkormányzati testületeknek a magyarországi református egyház többi részével ismét egyesítéséről. A magyarországi referomátus egyház az isteni igazságosság nagyszerű bizonyságát és a szebb jövőbe bízó remény gazdag forrását látja az 1938 november 2-án Bécsben hozott nemzetközi döntőbírósági határozatban, mely az ezeréves Nagymagyarország Felvidékének egy részét és azon a református egyház sokezer tagját visszaadta a magyar hazának. A Kegyelem nagyságának és mindenre elég voltának tudatában miély alázattal ad hálát a Mindenhatónak a magyar nemzet megszánásáért és azért az áldásért, hogy a nagy örömet, a magyarság és az egyház vér és lélek szerint való hű fiának országlása idején ajándékozta. A két évtizedes kényszerű különélés alatt fokozódott szeretettel és megérdemelt tisztelettel mindenkori példaadásul törvénybe iktatja elismerő megemlékezését mindazoknak a hittestvéreknek szeplőtlen hűségéről és szilárd hitéről, akik az elszakítottság hosszú és szomorúan nehéz évei alatt rendületlenül megmaradtak magyar reformátusoknak, valamint köszönetét az egyházi tisztviselőknek, akik a zord időkben a kormányzás és intézkedés gondját a szolgálat elszánt készségével és sok veszedelem közt nagy bátorsággal magukra vették, a megriasztott nyájat pásztor nélkül elszéledni nem engedték, együtt tartották és a magyarság kies vizeihez terelték. A Aáagyarországnak visszaítélt területet országos törvény, nevezetesen az 1938. évi XXXIV. törvénycikk, a magyar állam területéhez visszacsatol vám, mindazok a református egyházközségek és egyházi intézmények, amelyek a visszacsatolt területen vannak, ismét a magyarországi református egyház alkotó részei (E. T. I. te. 1. §). Ezzel kapcsolatban az egyházi törvényhozás a következő rendelkezéseket teszi: 1. §. Azok a szervezeti elkülönítések, amelyeket az erőszakkal vont trianoni határ kényszerűsége hozott létre, a visszacsatolt területre nézve megszűnnek és csak a magyarországi református egyház törvényhozásának rendelkezése alapján, attól megszabott mérték szerint és meghatározott időig állanak fennn. Ennek megfelelően az egyházi törvényhozás helyesnek ismeri el és jóváhagyja az egyetemes konvent elnökségének és az egyházkerületeknek azt az intézkedését, melynek alapján a visszacsatolt területen levő egyházközségek már a jelen zsinat alakításában azoknak az egyházkerületeknek keretében vettek részt, amelyekhez az elszakítás előtt tartoztak, ehhez képest az ez alapon alakult zsinat törvényességét megállapítja.
