Dunántúli Protestáns Lap, 1939 (50. évfolyam, 1-53. szám)
1939-03-05 / 10. szám
46. oldal. DUNÁNTÚLI PROTESTÁNS LAP 1939. 2. §. Az elszállítás után az elszakított területen a magyarországi református egyház törvényei alapján szervezett egyházi önkormányzati testületek, gyűlések, hatóságok, bíróságok, tisztviselők minden törvényes hatáskörben és illetékesen hozott határozata, intézkedése, eljárása az egész magyarországi református egyház minden hatósága és minden tagja számára a magyarországi református egyház ugyanazonfokú szervének határozatával, intézkedésével, eljárásával egyenlően érvényes. Az e területen szabályszerűen kiállított lelkészi oklevelek, épúgy mint a négy egyházkerülettől kiállítottak, a magyarországi református egyház egész területén érvényesek. 3. §. A visszacsatolt területen minden református egyházközség ahhoz az egyházkerülethez tér vissza, amelyből kiszakíttatott. Á visszacsatolt területek református egyházi közigazgatásának, törvénykezésének és egész egyházi jogrendszerének a magyarországi református egyház fennálló jogrendszerébe végleges beillesztése végett szükséges rendelkezések előkészítésére a zsinat a maga tagjaiból országos egyházi bizottságot alakít, amely az érdekelt egyházkerületek és egyházmegyék elnökségének meghallgatása után a szükséghez képest javaslatot tesz az országos zsinatnak. Az országos bizottság maga tűzi ki azt a határidőt, amely alatt a meghallgatandó tényezőknek nyilatkozniok kell s e határidő elteltével a válasz megadása nélkül is elkészíti javaslatát. 4. §. Mindaddig, mig egyházi törvény az előbbi szakaszban említett munkálat alapján másként nem rendelkezik, legtovább 1939 november 2-ig, a visszacsatolt területen levő egyházkerületek és egyházmegyék, valamint egyházi bíróságok — ideértve a konventi bíróságot is — eddigi szervezetükben folytatják működésüket. A visszacsatolt területen levő egyházkerületekből alakult konvent működése azonban e törvény hatálybalépésének napján megszűnik. Az esetleg megüresedő, vagy a határváltozás folytán működésükben akadályozott egyházkerületi és egyházmegyei tisztségeket az egyházi törvényhozás újabb rendelkezéséig nem tölthetők be és az üres tisztséget az egyházi törvény szerinti helyettes látja el. 5. §. A magyarországi református egyház 1933 október 31-én és 1938 május 6-án kormányzói jóváhagyásban és megerősítésben részesült törvényei, a visszacsatolt részeken a 4. §-ban említett egyházi törvény hatálybalépésének napján, legkésőbben 1939 november 2-án lépnek hatályba, kivéve az országos református lelkészi nyugdíjintézetről szóló IX. törvénycikket, amelynek életbeléptetéséről — figyelemmel az érdekelt államok közötti tárgyalásokra — az egyetemes konvent rendelkezik. 6. §. Ez a törvény Magyarország kormányzójától való jóváhagyásának és megerősítésének napját követő hónap első napján lép hatályba. INDOKOLÁS. a) Általános indokolás. Az országos zsinat 1920 szeptember 29-én tartott ülésében 133. szám alatt hozott határozatával (III. pont) az akkor már elszakított területeken levő református egyházi alakulatoknak azt az utasítást adta, hogy a magyarországi református egyház tényleges egységének helyreállításáig az egyházhatósági igazgatást az egyházi törvények rendje szerint szükség esetén, nevezetesen a szétszakított önkormányzati testületekben, az egyházi törvények szerinti helyettesek útján lássák el. Ennek megfelelően történt a Csehszlovákiához szakított területen a három különböző egyházkerület alakulása, amely a trianoni békekötés után az új állami felsőbbség rendelkezésének is megfelelve, további szervezkedés alapjául szolgált. Az ilyen módon kialakult és az idegen uralom fennállása alatt megszakítás nélkül működő egyházi önkormányzati testületek és hatóságok létezése és működése tehát egyaránt a magyarországi református egyház törvényének és zsinati határozatának szellemében állt fenn. A magyarországi református egyháznak azon a területen, melyet az 1938 november 2-án hozott döntés Magyarországnak visszaítélt, mintegy 200.000 tagja él. Ennek az egyháznak tehát a magyar nemzeti szempontokon felül külön is van oka mélységes hálaadással emlékezni meg az Úristen ama nagy áldásáról, hogy a haza eme részét Magyarországhoz visszajuttatta. Méltó az elismerés és a köszönet az ott sok nehézség között híven megmaradott egyház tagjainak és kivált vezetőiknak. Az 1938. évi XXXIV. te. és qz egyházi törvény I. te. 1. § rendelkezésének összevetéséből kétségtelen, hogy a visszacsatolt területeken levő reformátusság a magyarországi református egyház alkotórésze. Minthogy azonban a 20 esztendő alatti különállás ezen a területen több olyan jogi helyzetet hozott létre, amelyet figyelmen kívül hagyni nem lehet és általában a különállás alatt kifejlődött különbségeket ki kell egyenlíteni, a visszatérés nem történhetik az 1918 előtti helyzet önként bekövetkező helyreállásával. Ezért szükséges néhány törvényes rendelkezés. b) Részletes indokolás. 1. §. Az 1. § annak a hangsúlyozása kíván lenni, hogy az egyház a külső erőszak következtében beállott változást semmi vonatkozásban sem ismerheti el magára nézve kötelezőnek és ezért az előző állapotba való visszatérés elvi álláspontja mellett a 20 év alatt kialakult helyzet tekintetében a további rendelkezést a maga számára tartja fenn. Einnek az elvi álláspontnak következése az is, hogy a zsinat megalakítása tekintetében a konventi elnökség és az egyházkerületek részéről tett intézkedés helyességét a törvény megállapítja és a visszacsatolt területen levő egyházközségek közreműködésével és az ott működő lelkészek közül történt választással alakított zsinatnak az egyházi törvény szószerinti rendelkezésével nem egyező megalakítását törvényesnek mondja ki. 2. §. Mivel a most visszacsatolt területeken levő egyházi önkormányzati testületek és hatóságok a magyarországi református egyház törvényei szerint alakultak és működtek, a tőlük származó határozatoknak és tett intézkedéseiknek az egész magyaroszági református egyházban érvényes voltát a '2. § kifejezetten is megállapítja. 13. §. A visszacsatolás részletei körül számos olyan kérdés merülhet fel, melyeket egységesen és előre felállított elvi alapon eldönteni nem lehet. Ezért a 3. § a zsinat által alakítandó bizottságra kívánja bízni a visszacsatolással felmerülő minden kérdés részletes megvizsgálását és minden érdekelt egyházi tényezőnek meghallgatása után a szükséges rendelkezésekre vonatkozó javaslat tételét. Ez a Javaslat lehető egységes elvi alapon ugyan, de mégis a helyenként esetleg lényegesen is különböző viszonyoknak figyelembevételével lesz hivatva feltárni azokat a módozatokat, amelyek mellett a végleges vissza
