Dunántúli Protestáns Lap, 1939 (50. évfolyam, 1-53. szám)
1939-02-26 / 9. szám
42. oldal. DUNÁNTÚLI PROTESTÁNS LAP. 1939. A zsinati atyákhoz, zsinat előtt. A rendkívüli kerületi közgyűlésen szóba került a gyülekezetekre rótt> rendkívül magas, szinte elviselhetetlen nyugdíj teher. A kérdéshez nagyon sok értékes hozzászólás esett a főtiszteletű Püspök űr által szerkesztett határozati javaslat nyomán. Magam is szerettem volna felszólalni, de nem akartam a tárgyalást felszólalásommal terhelni, mert úgyis számításon túl nyulott már az ülésezés. Gyűlés után, baráti körben vázoltam szándékolt mo nádival óm at, mire szemrehányással illettek, hogy kár volt hallgatnom. Elmondom hát most nyilvánosan szerény elgondolásomat. A kérdés ez: miért elviselhetetlen Dunántúl a gyülekezetek nyugdíj terhe? Mi lenne a kivezető út, ha .1 a zsinati atyák magukévá tennék igénytelen javaslatomat? Egyházi törvényhozásunkon szembetűnően vonul végig a lé lék-számra való építettség. Lélekszámhoz igazodik a szavazatok számának megállapítása, a konventi és zsinati képviselet stb. így természetesen az egész egyetemes egyházat Tiszántúl uralja és irányítja a maga nagy tömegeivel. Ha jogokról és előnyök érvényesítéséről van szó, Tiszántúlé a nagyobbik rész. Dunántúl utolsó helyen ballag. Zsinati képviselete a tiszántúli 34-el szemben csak 14. De ha teherhordozásról és kötelezettségek vállalásáról van szó, akkor a lélekszárnarány és vagyoni képesség elhomályosul és a teher a gyülekezeti egységek alapján átcsúszik Dunántúlra. Itt van beszédes példának a nyugdíjalap megteremtése. A belsősomogyi egyházmegyében van 40.000 lélek. Hódmezővásárhelyen is 40.000, Békésen 22.000, Debrecenben 80.000, Budapesten 130.000. Tegyünk csak összehasonlításokat. Ugyebár a nyugdíjalap három forrásból táplálkozik: 1. Az igényjogosult belépési járuléka; 2. az igényjogosult évi járuléka és 3. a gyülekezetek évi járuléka. A belsősomogyi 40.000 lélek 66 igényjogosult után fizeti az évi járulékot, ami hozzávetőleges számításom szerint évi 12.000 pengő. Ugyanakkor a hódmezővásárhelyi 40.000 lélek csak 12 igényjogosult utánfizeti az évi járulékot, cca 2300 P-t, a békési 22.000 lélek 4 igényjogosult után fizet cca 830 P-t, Debrecen 80.000 lélekkel 23 után évi 5000 P-t, Budapest 130.000 lélekkel 33 igényjogosult után cca 8000 P-t. Méltóztassék csak ezeket a számokat o/0-os összehasonlításra venni, mindjárt kész a felelet, hogy miért elviselhetetlen Dunántúl nyugdíjterhe?! De talán ellenveti valaki, hogy Belsősomogy- 66 személy után nyugdíjjogosult, mig Vásárhely csak 12-re. Békés 4-re. Igaz. De a nyugdíjalap 1. és 2. említett forrását a személyek viselik, így ebben megvan a viszonosság, de hol a viszonosság a gyülekezetek járulékai között akkor, amikor a belsősomogyi 40.000 léleknek 66 szolgálatban levő lelkipásztort is kell fizetnie és 66 rész nyugdíj terhet is kell hordoznia, mig a vásárhelyi 40.000 lélek, vagy a békési 22.000 lélek csak 12, illetve 4 javadalmat terhét és járulékait hordozza. Itt van a kiáltó egyenlőtlenség! Ugyanannyi lélek terhe Tiszántúl és ugyanannyi lélek terhe Dunántúl. Azt megengedem, hogy Tiszántúl is vannak törpe gyülekezetek és ha az egész kerület népességét hasonlítjuk össze a mi kerületünk egész népességével, módosulni fog a kiáltó ellentét, de el nem tűnik. Sőt sok érdekes dolog jönne elő, ha az ember keresztmetszeteket próbálna készíteni az egyetemes egyház életéről jogok gyakorlása és teherhordozás szempontjaiból és mindjárt nem lenne a képviseletben ez az arányszám, hogy 34 és 14, de ehhez idő és adatok kellenének és én, szolgálati viszonyomnál fogva, egyikkel sem rendelkezhetem. De merném ajánlani erre a munkára B. Major János őrei kollégámat, ki nagyon ért a számok világához is és így meg lehetne találni egy igazságos teherelosztó kulcsot. A javaslatom most így hangzik: A gyülekezetek által viselendő 5o/o-os évi járulék egészben, de legalább fele részben feltétlenül, a domesztika kivetési kulcsa szerint,' lélekszám arányában osztassák szét az összes gyülekezetek között. Ez a lépés elindulás lesz az egymás terhét hordozásának evangéliomi keskeny útján. Németh Károly egyhker. jegyző. Hallei levél. Vallomás. Itt kint teljesen idegen légkörben sokszor érzi az ember, hogy milyen kicsinyek (sőt mondhatnám más oldalról megfogalmazva: kicsinyesek) is vagyunk mi odahaza. Sokszor érzi magát az ember megszégyenülve. Nagyon sok áldása van a külföld-járásnak. Sok tapasztalatot ad. Nagyobb horizontot a dolgok látásához. ítélőképességünk tisztulását. Elősegíti az egyéni vélemény megerősödését. Az ember tele van gondolattal. Szeretne minél többet dolgozni. A napok túl rövidek lesznek a tanulásra, írások jönnek, amelyet magyarra kellene fordítani, Isten áldotta könyvek, amelyekbe az ember többet talán bele sem tud nézni! Tervek az otthoni továbbdolgozáshoz! Nagynak, igen nagynak érzi magát az ember néha-néha; s erősnek akár éjjeleken át való munkához is. S milyen különös!... Jól bent vagyok már az éjszakába. Veszem a leszakítósnaptár-lapot: »Hiába nektek korán felkelnetek, későn feküdnötök, fáradsággal szerzett kenyeret ennetek. Szerelmesének álmában ád eleget. Zsolt. 127:2«. — Igen. Hát ennyit ér a mi bölcseségünk! így tessék fogadni ezeket a sorokat is! Néhány sorban szeretnék beszámolni a hallei diák-, gyülekezeti- és társadalmi életről. Halle. A Saale folyó partján épült városról már a 806. esztendőből találhatók feljegyzések. - Két régi várának romja, közvetlen a Saale mentén, tele van mondával. Egy tucat muzeum sok régi haliéi emléket őriz. Az óváros tipikus épületeit a Trődelen már nagyrészt lebontották. Csak a sóbánva munkásai, az u. n. Hallorenek veszik fel ősi öltözetüket ünneoélves alkalmakkor. így jelennek meg évenként az államfő előtt s üdvözletül és hódolatuk jeléül sót, tojást és szalámit nyújtanak át. Ebben a mintegy 200 ezer lakosú városban született 1685-ben a híres német zeneszerző Händel Frigyes. Az idejövő magyar diák számára különös varázst jelentő Franke-féle árvaház azonban mintha elvesztette volna már lüktető hivatását. Haliéról is elmondhatjuk valóban, hogy az iskolák városa. Egyeteme, melyen a fő a theologiai fakultás, azóta igazán jelentős, amióta a múlt század elején a wittenbergi egyetemmel itt Halléban egyesítették. A német alaposságnak és tudományosságnak megfelelően kitűnő könyvtárak, szemináriumi helyiségek állnak a dolgozók részére. S ma Németországban koncentrációs táborba kell mennie annak, ák; nem akar dolgozni.
