Dunántúli Protestáns Lap, 1939 (50. évfolyam, 1-53. szám)
1939-01-01 / 1. szám
Ötvenedik évfolyam. 1. szám. Pápa, 1939 január 1. A DUNÁNTÚLI REFORMÁTUS EGYHÁZKERÜLET HIVATALOS KÖZLÖNYE MEGJELENIK MINDEN VASÁRNAP.----------------------------------------- FŐSZERKESZTŐ: MEDGYASSZAY VINCE PÜSPÖK "---------------------—-------------FELELŐS SZERKESZTŐ DR. PONGRÁCZ JÓZSEF THEOL. TANÁR PÁPA I FÖMUNKATÁRS ÉS A KI ADÓHIVATAL VEZETŐJE: DR. TÓTH LAJOS THÉOL FŐISKOLA, AKIHEZ A LAPOT ÉRDEKLŐ MINDEN KÖZLEMÉNY KÜLDENDŐ I TANÁR PÁPA, FŐISKOLA, AKIHEZ A REKLAMÁCIÓK INTÉZENDÖK Ragaszkodjunk a fődologhoz* Fii. 1:20. ■ Minden tőlem telhetőt az Ő uralmáért. „Amaz én esengő várásom és reménységem szerint, hogy semmiben meg nem szégyenülök.“ Mindnyájan nagyon megszégyenülünk, ha nem engedünk Jézusnak, ahol Ő engedelmességet kivan tölünk. Pál igy szól: „Eltökéltem magam, hogy minden tőlem telhetőt megteszek a Ő uralmáért.“ Ide eljutni az akarat kérdése. Okoskodás és alkudozás nem segít semmit. Az akaratnak ezen a bizonyos ponton való teljes átadására van szükség. Ettől a lépéstől azonban visszatart minket az önmagunk túlzott kímélete. Sokszor ugyan úgy csürjük-csavarjuk a dolgot, hogy vonakodásunk másokkal való törődésnek lássék. Mikor azt fontolgatjuk, hogy Krisztus hívó szava iránt való engedelmességünkért másoknak milyen árat kell fizetniük, magatartásunkkal azt juttatjuk kifejezésre, hogy Isten nincs tisztában engedelmességünk jelentőségével. Ragaszkodj a fődologhoz! Isten igenis tisztában van vele. Zárj ki magadból minden egyéb tekintetet és Isten színe előtt csak erre az egy dologra legyen gondod: „Minden tőlem telhetőt az Ö uralmáért!“ El vagyok szánva, hogy egészen és tökéletesen Néki éljek. Rettenthetetlen vagyok, mikor az Ö szentségéről van szó. „Akár életem, akár halálom által.“ Pál erősen elhatározta, hogy semmi sem fogja visszarettenteni Isten akaratának hűséges betöltésétől. Isten akarata mindig válsággá fokozódik életünkben, mert nem ügyelünk a.' Ő gyengédebb bánásmódjára. Felszólít minket, hogy tegyünk meg mindent az Ő uralmáért, de mi vitába szállunk Véle. Ilyenkor gondviselése folytán olyan nehézségeink támadnak, hogy döntenünk kell: mellette, vagy ellene. Ennél a pontnál kezdődik életünkben a „nagy döntés“. Ha ez a válság egy vagy más módon már utolért: add át Néki akaratod feltétlenül és visszavonhatatlanul. * Mutatvány Chambers Oszvald „Minden tőlem telhetőt az Ő uralmáért“ című kötetből. Fordították Döbrössy Lajos és Tóth Kálmán dr. A fordítást átnézte Kováts J. István dr. A mű az esztendő minden napjára tartalmaz elmélkedést. A kiadó Bethlen Gábor rt. hasznos munkát végzett a kiadással. Ára 6 P, biblianyomópapiron 8 P. — A debreceni ref. diakonisszaintézet új otthonának felépítéséhez Debrecen sz. kir. város 116.000 P-vel, a tiszántúli ref. egyházkerület 140.000 P-vel, a debreceni ref. egyház 105.000 P-vel járult hozzá. Az új épületet tanulságos cikkben ismerteti Nagy István diakonissza-intézeti igazgató a debreceni egyház Vasárnap című gyülekezeti lapjában. Adórendszerünk reformja. Országos zsinatunk tárgysorozatába fel kellene vetetnünk egyházi adórendszerünk megreformálásának ügyét is. Mert mikor mi évek óta folyvást szociális reformokat sürgetünk, lehetetlen dolog, hogy ugyanakkor a szociális reformok elől mi magunk elzárkózzunk, illetve egyhelyben maradjunk. Már pedig elzárkózunk és egyhelyben maradunk, ha adórendszerünket revízió alá nem vesszük. Egyházi törvényünk az adókulccsal kapcsolatban hivatkozik a teherbiróképességre. Ehhez most hozzáadom azt, amit a Dunamelléki Egyházkerület két évvel ezelőtt a Kormányhoz intézett felterjesztésében javasolt, hogy fizetések alapjául és az adók alapjául is három gyermekes család állapíttassák meg. Ez volna az a reform, amit be kellene hozni egyházi adórendszerünkbe. A mai kor kívánalmainak már nem felel meg, amit a törvény 5. §-a mond, mely szerint a több gyermekkel megáldott családfőt 4—5 kiskorú gyermek után 15%-os, 6 vagy ennél több kiskorú gyermek után 25%-ös adókedvezményben kell részesíteni. Ezen az adókedvezményen már keresztülgázolt az idő. Ez nem felel meg a családvédelem követelményének. Az az érzésem, hogy nekünk, református egyháznak kell elsősorban ezt az elodázhatatlanul sürgős és fontos társadalmi és nemzeti problémát meglátnunk és mellette kiállanunk. A pápai gyülekezetben többször is elhangzott már az indítvány a többgyermekes családok hathatósabb védelme iránt, de mivel az egyházi törvény imperative rendelkezik az adókedvezmény mértéke tekintetében, azért az a nézetem, hogy ezt csak a zsinat váltotathatja meg. Azért kell a legközelebbi zsinat elé vinni ezt az ügyet. Mikor e tárgyról elmélkedem, levelet kapok dr. Molnár Imre egyházkerületi ügyész úrtól, aki pontosan ugyanezen tárgyról írja le gondolatait. Azt írja, hogy a közterhek megállapításánál az arányosság elvéből kellene kiindulni. „Ugyanazon vagyoni, vagy kereseti viszonyok mellett az arányosság, nevezetesen a teherbíróképesség arány akkor van meg, ha figyelembe vesszük azokat a terheket, amelyek a gyermekneveléssel járnak.“ És elmélkedésében eljut a kerületi ügyész úr ahhoz a gondolathoz, amit a Dunamelléki Egyházkerület felterjesztésében is olvashattunk, hogy a törvényhozásnak ki kellene mondania, hogy az adótörvényeinkben megállapított adókulcsok a háromgyermekes adóalanyokra vonatkoznak. A kétgyermekes adóalany ezen adókulcsnak 50 %ával, az egy gyermekes adóalany 100%-ávaI, a gyermektelen adóalany 200°/o"ával magasabb adót fizetne. Ilyen, vagy még több százalékkal emelt adót fizetnének a harminc éven felüli nőtlen egyének is. Ez a kulcs módot adna arra, hogy azoknak az adóalanyoknak az P A p SEFC8MÁÍIÍS Ftent t \
