Dunántúli Protestáns Lap, 1939 (50. évfolyam, 1-53. szám)
1939-11-12 / 46. szám
Ötvenedik évfolyam. 46. szám. Pápa, 1939 november 12. DUNÁNTÚLI PROTESTÁNS LAP A DUNÁNTÚLI REFORMÁTUS EGYHÁZKERÜLET HIVATALOS KÖZLÖNYE ________________________________MEGJELENIK MINDEN VASÁRNAP.__________________________________------------------------------------------- FŐSZERKESZTŐ: MEDGYASSZAY VINCE PÜSPÖK------------------------------------------FELELŐS SZERKESZTŐ DR. PONGRÁCZ JÓZSEF THEOL. TANÁR PÁPA I FŐMUNKATÁRS ÉS A KIADÓHIVATAL VEZETŐJE: DR. TÓTH LAJOS THEOL FŐISKOLA, AKIHEZ A LAPOT ÉRDEKLŐ MINDEN KÖZLEMÉNY KÜLDENDŐ ] TANÁR PÁPA, FŐISKOLA, AKIHEZ A REKLAMÁCIÓK INTÉZENDÖK A fogalmazás a vallástanítás keretében. Vallástani fogalmazásokat ezelőtt nem szoktunk készíttetni. Amikor ezt a gondolatot először felvetettem, az első ellenvetés az volt, hogy az előírt dolgozatokra sincs idő. Előkészítés, megbeszélés, kidolgozás, javítás sok időt vesz igénybe. Lehet, hogy más kifogás is felmerül ellene, de amikor a vallástanítás eredményességére törekszünk, egy-egy gondolatot felvetni mindenkinél nem jog, vagy hiúság kérdése, hanem kötelesség, még abban az esetben is, ha a tételt esetleg más valaki fogja elfogadhatóvá tenni. A vallástanítás keretében szükségesnek látom a dolgozatírás bevezetését, mert attól sokoldalú eredményt várhatunk az öntudatos és hitvalló református lélek kialakulása körül. Ha az általános fogalmazástól a szabatos kifejező képesség, önálló gondolkodás stb. fejlődését várjuk, a vallástani dolgozatokkal szemben is támaszthatunk hasonló követelményt, de nem nyelvtani, hanem a vallásos érzés, öntudat stb. szempontjából, mert elvitázhatatlan, hogy ennek az eszköznek is szolgálnia kell valami célt. Ez a cél semmiképen nem nyelvtani, hanem valami más, azaz az elbírálásnál a nyelvtani vonatkozást csak olyan mértékben bíráljuk el, mint egyéb dolgozatoknál a szépírást, azaz a nyelvtani vonatkozás csak^ mint külalak szerepel. A tartalom, a kitűzött cél képezi a vallástani dolgozat elbírálás alá kerülő lényegét. Ha a nyelvtani vonatkozásnak volna itt is vezető szerepe, akkor a kérdést oda kellene módosítani,, hogy az iskolai fogalmazások tárgyait vegyük a hittanból. Ez már egészen más! — de ez nem is lenne oly hittani dolgozat, mint amilyet pl. én gondolok. Amikor a nvelvtani vonatkozások másodrendűvé lesznek, látjuk, hogy a hittani fogalmazás magasabbrendűséget képvisel. Kell is, hogy a yallás ügye mindenben, életben, tanításban elsőbbséget nyerjen. Ez a tény kidomborodik az irka megcímezésánél. Nem lesz nyelvtani, számtani, mindenes stb., hanem az elsőbbséget kifejező s a kitűzött célt sejtető címet fogjuk neki adni, pl. Istenért, Isten igazságai, Jézusért, Az én hitem dolgai, Lelkipróba, Az én vallásom szépségei, Út, élet és igazság stb. Úgy hiszem, hogy ez az első lépés szép! És kell, hogy a többi is az legyen, mert mi adhat szépet, gyönyörűséget, ha ebben a tárgykörben nem találunk. Felmerül a kérdés, mit dolgoztassunk fel, hány dolgozatot írassunk, hogyan dolgozzunk és hogy bíráljuk el, melyik osztályban kezdjük? Én itt két dolgot állapítanék meg: 1. a vezetett dolgozatírást a II—IV. osztályban és 2. az önálló fogalmazást az V—VI. osztályban. Hogy a dolgozatírás kedvelt legyen, elsősorban vallásos érzést kell teremteni különösen a IV— VI. o.-ban, ahol már lehet önálló fogalmazásról befszélni e tériem is. A dolgozat tárgya azonban, szerintem, soha ne legyen bibliai történet, tanítási egység cím pl. Ábrahám, Jákob stb., hanem az élmény, az elmélkedés, vagy bírálat stb. címet viselje, pl.: Jákob Istenhez tér, Ábrahám jószívűsége, József érzései a börtönben, Faraó előtt, János szeretető szülei iránt, Az én szüleim, A mi templomunk stb. Hajlandó vagyok azonban egy felépített anyagot is közölni, ha az ügy az esetleges vitát túléli. A dolgozatok számát megállapítani, szintén csak szerintem, nem kell, hanem amint időnk és élményünk van, kidolgozzuk. Azt hiszem sok kartársam fog az enyémhez hasonló helyzetbe jutni, mikor a gyermek hívja fel figyelmét, hogy nem volna-e jó erről, vagy arról írni? A vezetett dolgozatot II. o.-tól IV. o.-ig végezném. de a IV. o. már átmenetet képezzen az önálló fogalmazáshoz. A vezetett dolgozat tárgya a tananyag és élmény érzelmi része, hogy érzést és szeretetet ébresszünk, pl. A mi templomunk, Az én testvérem, Isten engem is szeret, stb. E fokon lehetőleg együtt dolgozzunk a gyermekkel, sőt fel is irom a kifejtett mondatot, mert tulajdonképen szépnek, kedvesnek, szeretettnek kell lennie, s így ennél nincs dolgozatjavítás. Az anyagot, leírni valót gyűjtjük a beszéd és értelemgyakorlati, vagy vallási órán és mindjárt felírjuk a táblára. Az önálló fogalmazásnál is az a cél, hogy a belső vallásos érzés s ezen túl a vallásos értelem odafejT lődjék az élmény, vagy bírálat kifejezése által, hogy a gyermek hite, hűsége erősödjék és harcos, cselekvő vallásos lélekké fejlődjék. Itt a tanító dolga a megéreztetés, az élménykeltés. A gyermek a tételt feldolgozza a csendes foglalkozás idején, vagy otthon. Ezután jön az elbírálás, nem dolgozatjavítás! Az elbírálás nem fok szerint történik, hanem a dolgozat keltette tanítói érzést irom a dolgozat alá. Sohasem 1-es, vagy 5-ös, jó, vagy rossz, hanem a gyermek ösztönzését, fékezését, fejlődését célzó megjegyzéseket írom a dolgozat alá. A külalakra is megteszem kirívó esetben megjegyzésemet. Pl. egy dolgozatban-ezt írja a gyermek: »Jézus azért gyógyította meg Bartimeust, mert a szegényeket szerette. Meg azért is, mert sajnálta«. Ez a kitétel azt a gondolatot kelti bennem, hogy a gyermek Jézust ki akarja sajátítani a szegények részére, azért megjegyzem: Jézus a gazdagokat is szereti, ha jó lelkűdé: ő ez esetben inkább könyörületes volt a szegény iránt. Szeretném, ha a vallástani fogalmazásokban nagyon sokan találnák meg a nevelő hatást s felismernék, hogy ez hitelveinkkel jobban megegyezik, mint
