Dunántúli Protestáns Lap, 1939 (50. évfolyam, 1-53. szám)

1939-11-12 / 46. szám

1939.

234. oldal DUNÁNTÚLI PROTESTÁNS LAP.

pl. a bibliai szemléltető képek, vagy a lecke betanulása és sokkal egészségesebben szolgálja lelkiségünket.

Szerecseny. G. S.

ff KÖNYVISMERTETÉS ^

IV ■■■ - ^

Mályusz Elemér: A türelmi rendelet. II. József és a magyar protestantizmus. Budapest, 1939. Kiadja a Magyar Protestáns Irodalmi Társaság. 8-r. VIII -\- 739 1.-4- 11 kép. Ára 20 P. (Folytatás.)

Protestánsellenességben a katholikus társadalom csodálatos egyetértésben forrott össze. Sok templom kapuja bezárult, lelkészek és tanítók elvesztették kenyerüket, iparosok és kereskedők másodrangú polgárokká lettek, a jobbágyság oly helyzetbe jutott, hogy azt állati sorsnak érezte. De a magyar nép is súlyos veszteségeket szenvedett. Nem tudjuk ugyan lemérni, hogy mit jelent a születések kimaradásában, ha egy falu földönfutóvá válik, azt sem, hogy a városokban iparától rriegfosztott ifjú generáció elkallódása milyen veszteséget jelent. E rideg számok helyett csak példákkal lehet a helyzetet megvilágítani. Gróf Károlyi Sápdor 1726-ban telepített először Erdődön 49 katolikus sváb családot, akkor ott még 69 protestáns magyar jobbágy élt. Igaz ugyan, hogy 10 év múlva e svábok közül csak két család maradt a helyén^ a többi hazaszökött, sőt az 1737-ben telepített 45 frank családból a következő évre csak 23 maradt, de a gróf újabb, meg újabb csoportokat hozatott, s fáradhatatlan buzgalma meg is hozta a gyümölcsét: a németség majoritásba terült, mert 1769-ben 162 sváb gazdával szemben megtörtént Erdődről a magyarok utolsó töredékének az eltávolítása. A vallási szempont volt tehát a döntő Erdőd magyar jellegének megszüntetésében. A sáv, amely németté lett, csak néhány kilométer volt ugyan, de a magyar néptalaj letördelését jelentette. Jellemzően ismerteti Mályusz Esterházy Károly egri püspök szavait, aki örömének adott kifejezést,. hogy Erdődön megszűnt a református vallásgyakorlat. Sinay Miklós debreceni professzor pedig feliegyezte ugyanakkor^ hpgy gróf Károlyi elvette a svábok számára az erdődi reformátusok templomát s hozzátette: Quis tandem érit finis nostrorum malorum? Az egyik egyházának győzelmét látja, a másik meg érzi, hogy a magyar érdek is veszteséget szenvedett. Ugyanígy Vashegy vidékére is katolikus németeket telepítettek a kiüldözött protestáns rgagyarok helyére.

Természetesen e rendszer buzgó szolgái közé számosán kerültek nem-magyar családból származók: a szabadbattyáni reformátusokat Dravecz József plébános jelentette fel a megyénél, a foktőiek szétkergetői Mihalesz jezsuita és Knezovics kanonok voltak, Vaiszlóban a templomot Pigovics prépost foglaltatta el stb. Az ő kezükben minden bizonnyal még erősebben csattant az ostor, mint a magyaroknak született katolikusokéban, de ez legfeljebb csak súlyosbította a XVIII. sz. magyarságának egyházpolitikai eljárását.

Ami ellen a katolicizmus elsősorban küzdött, az a protestáns templom és iskola volt. Nem voltak ezek díszes épületek, a városok gótikus templomait már az első rohammal visszafoglalta a katolikus klérus. Ezek a szegényes épületek fából, sárból készültek, szétrombolásuk nem jelentett többet néhány órai dolognál. Az elfoglalt imaházat rendesen vagy lerombolták, vagy csűrnek használták fel. Az értékesítéséből

származó tiszta jövedelmet azután beszámították az adóba(!)

Az épületek egyszerűsége azonban csak az anyagi szegénységnek volt a kifejezője. Ami pedig a népet éltette, az az erő és kitartás a lelkekben élt. A nép vallásos életét tudatosan egy értelmiségi csoport ápolta: a lelkészek és a tanítók. Ezek a protestantizmus virágzásának korából fennmaradt szellemi központok, az iskolák falai közül kerültek ki. Annyi iskolája ugyanis mindkét protestáns egyháznak volt, hogy a papok és tanítók utánpótlását biztosíthatták. Ezek az intézetek nem sok kényelmet nyújtottak., de a növendékek igénytelenek voltak és jól bírták a nélkülözéseket, az egyszerű élelmezést, néha a koplalást, a medikánsságot és a colledálást. Az iskola népies nevelési rendszere viszont biztosította hogy az iskolák nem szakadtak el a tömegtől, hiszen onnan a jobbágygyermekek sem voltak kizárva. Nem nézték tehát ellenséges szemmel őket, mert különben aligha emlékeztek volna meg róluk halálos ágyukon, mint Pablényi János özvegye, aki 1724-ben hat szűrt hagyott a pápai ref. iskolára azzal, hogy eladva fele a szegény diákoké legyen, másik felét meg könyvek beszerzésére fordítsák. Az iskolákból kiözönlők is visszakerültek a falvakba és rájuk hárult a feladat, hogy közvetítsék a művelődési Javakat lefelé s a prédikátorok és a tanítók valóban el is végezték ezt a funkciót.

(Folyt, köv.) Dr. Soós Adorján

kollégiumi tanár.

@ ®©®® s®©®®r*s®®®®@®®@®s® @ e®®® ®®®®®®®® ©®@S® ® ©

I VEGYESEK 1

® @

WS®?®®®®®®®®®®®®®®®®®®®®®®®®®®®®®®®®®®®

— Darányi Kálmán főiskolai gondnok temetése a fővárosban országos részvét mellett november 7-én történt meg a parlament kupolacsarnokából. A gyászszertartáson egyházkerületünk és főiskolánk képviseletében Medgyasszay Vince püspök és dr. Balogh Jenő főgondnok vezetésével dr. Lázár Andor, dr. Hegedűs Lóránt egyházkerületi tanácsbírák, Lőke Károly esperes, dr. Jókay-Ihász Miklós egyházmegyei gondnok, Ólé Sándor főiskolai gondnok, dr. Tóth Lajos főiskolai igazgató, Rab István, dr. Horváth Endre, Ligárt Ida igazgatók és Medgyasszay Ilona tanárnő vettek részt. A tassi temetőben a gyászszertartást Medgyasszay Vince püspök végezte. Az egyházkerület és főiskola képviseletében ide is többen elkísérték a megboldogultat. — A temetés napján a theol. akadémia ifjúsága előtt dr. Pongrácz József, a gimnázium tanulói előtt Szűcs Dezső s a nőnevelőintézet növendékei előtt Lux Lajos tanárok kegyeletes szavakkal emlékeztek meg a főiskola nagy halottjáról. A kegyeletes gyászünnepélyek után a növendékek végighallgatták a rádió közvetítésével a budapesti temetés lefolyását. Az Úr áldása legyen hű munkása porai felett.

— Templomszentelés. A szombathelyi református gyülekezet új templomát november 5-én szentelték fel. Az ünnepség reggel 9 órakor kezdődött az evangélikus templomban, amikor Bódás János lelkipásztor mondott imát és búcsúzott az evangélikus templomtól, amelyben 11 esztendőn át ^tartották a református istentiszteletet. Kovács Gyula dr. főgondnok búcsúszavai után Kutas Kálmán ev. lelkész vett búcsút szárnyaló szavakban a távozóktól. Az új templomban a templomszentelési ünnepségen megjelent vitéz Balásfalvi Kiss László altábornagy, hadtestparancsnok, vitéz Szűcs István dr. főispán, Csajághy