Dunántúli Protestáns Lap, 1939 (50. évfolyam, 1-53. szám)

1939-11-05 / 45. szám

226. oldal

DUNÁNTÚLI PROTESTÁNS LAP.

1939.

kir. titkos tanácsos, a magyar országgyűlés képviselőházának elnöke, nyug. in. kir. miniszterelnök, a pápai főiskola világi gondnoka, a dunántúli egyházkerület tanácsbírája Budapesten november 1-én elhunyt. Halálát az egész ország gyászolja, mert nemzetünk legjobbjai közé tartozott. A mi veszteségünk még fájdalmasabb, mert közelről ismerhettük őt. Válságokkal teljes évtizedeken át fáradhatatlanul dolgozott intézményeink érdekében. Országos gondjai között mindig volt ideje és kedve a szakadatlan szolgálatra, a nehézségek elhárítására, a jobb jövő építésére. Kiváló volt a tanácsadásban, erős a teherhordozásban, első az áldozatkészségben és mindenek felett példaadó református hitünk megvallásában. Világító életéért Istent magasztaljuk, emlékét büszke kegyelettel őrizzük. Pápa, 1939 november 2. ,Aki megtalálja az ő életét, elveszti azt; és aki elveszti az ő életét én érettem, megtalálja azt/ Máté ev. 10:39.“

Sajtó és egyház.*

I. Kálvin óta megszoktuk, hogy kétféle egyházról beszéljünk: láthatatlanról és láthatóról. A láthatatlan Egyház »nem valami testi dolog, amely érzékeinknek alávethető, vagy a térben körülhatárolható, vagy bizonyos székhelyhez köthető volna«« (Kálvin), összessége a választottaknak, »akár angyalok, akár meghaltak már, akár még élnek, és az élők közül is bármely országban lakjanak, vagy bármely nép között szétszórtan éljenek« (Kálvin). Vele ellentétben a látható tegyház a mindenkori világi adottságok közé van helyezve s közössége a ■ keresztség ' sákramentumában részesült élőknek, akár igazak, akár bűnösek is azok. A láthatatlan Egyház statikus, a látható dinamikus. A láthatatlan Egyház az üdvözöltek hona, — a megbékélésé, — a látható a kiválasztottak és elvetettek világa, — a bűnösöké. Hogy is énekli Reményik?

„A világ Isten-szőtte szőnyeg,

Mi csak a viszáját látjuk itt,

És néha — legszebb perceinkben —

A színéből is------valamit.“

Természetesen a látható egyház is — a láthatatlan »visszája« — az egész embert igényli magának. Nemcsak vallásos érzületünkkel jegyzi el magát, hanem bűnben fogant és kegyelembe fogadott valónkkal is. És mert az ember lelki-szellemi alkatának a hit, a tudomány, a politikum, a szociális, népi, faji stb. problémák az összetevői, az egyháznak kell, hogy mondanivalója legyen az emberi élet egész skálájáról: hitről, tudományról, politikáról, a szpciális stb. problémákról, már csak azért is^ mert az egyház, mint látható,egyház, téri és időbeli. Számolnia kell bizonyos jelenségekkel, álláspontot kell foglalnia tőle idegen, sőt az ő munkáját egyenesen aláásó, romboló, de el nem odázható tényekkel, igent vagy nemet kell mondania világnézeteknek^ utána kell mennie minden elveszett vagy csak elkóborolt juhnak, ha kell, a gyárba, ha kell a nyomortanyára és a kocsmába és a népgyűlésbe, a kasza mellé, a dunaparti zsákolok közé. Ha ezt nem teszi, kiindulását tagadja meg, ha nein vállalja »e világban« — szerepét a »nem e világból való« — rnegokolással „ az anakhoréták egyéni üdvlakciója mellé köti magát s elfelejtkezik a vakokat, bénákat, ördöngősöket gyógyító, kalásztépő, homályos kérdéseket tisztázó, a farizeusok alakoskodásait léles logikával megsemmisítő Krisztusról. Jézus —

* Kisköri értekezleten elhangzott felolvasás.

megkereszteltetése után — nemcsak 40 napig, de 40 évig is künn maradhatott volna csendes szemlélődésben, a pusztában, de nem ezt tette, hanem belement a harc kellős közepébe.

II. A mai ember szellemiségének legteljesebb kifejezője, táplálója és egyben (zsarnoka — a sajtó. Alighanem igaza van Hugo Victornak, hogy Gutenberg Luther előfutárja volt; a könyvnyomtatás feltalálása előtt a reformáció skizma maradt volna. Hogy micsoda hatalom a sajtó, azt lázas, sorsdöntő időkben szemlélhetjük legjobban. A cseh-magyar-ruszin konfliktus idején szinte tülekedtünk az újságokért. Legyintgetve mondogattuk ugyan egymásnak, hogy »úgysem írják meg az Ágazat«., mindamellett is betegek voltunk, ha késett az autóbusz vagy a vonat, mely lapunkat hozta.

III. Előbb leszögeztük, hogy az «egyház — közelebbről a református egyház — rám, mint egész emberre formál igényt. Embermívoltom egyik részalkotója pl. a politikus-ember. Nem mondhatom azt, hogy az egyház nem ismeri ezt a szót, hogy politika, mert valaminek a tagadása még nem jelenti azt, hogy az a valami nincs is. Az egyháznak nem az a céllá, hogy »politizáljon«, de mert az ember politikai tényező is, számolnia kell vele. És ha a református egyháznak nincs ezen a téren mondanivalója, annál inkább lesz a vele ellentétes szellemnek. Mint ahogyan van is. Nap-nap után inficiál bennünket s fog szekerébe gyanútlan kétmillió reformátust egyszerűen és banálisán azért, mert nincs református najjilap.imk és nincsen szervezett t széles skáláin sail ónk! — Még hogy a református egyháznak nincs sajtója? — hallom a méltatlankodást. — Hiszen annyi folyóirat., hetilap, helyiérdekű híradó jelenik meg, hogy csak győzzek ra előfizetni. A helyzet mégis az, hogy van féltucat nagyon deréké nagyon színvonalas, nagyon építő egyházi lapunk, mit olvas — sokat mondok — százezer, leikével is törődő református és okul belőle és mássá lesz és tisztán lát. De a többi 1,900.000 mit olvas? Miből okul és mi teszi mássá és mi ád neki tiszitalátást? Szellemisége kívánja a tápláltatást s ha helyben nem kapja meg az érdeklődésének, kultúrájának, foglalkozásának megfelelő táplálékot, elmegy a szomszédba, ahol adnak neki ,sőt megkérik, hogy másokat is küldjön oda.

IV. Mindig szomorúsággal tölt el, amikor a figurás találóskérdések és az észszerű takarmányozás, avagy a japán-kinai hadszíntérről való jelentés és a zsidókérdéssel foglalkozó cikk közé spékelt »Házi áhítat«-ot látom. Tévednek azok a szerkesztők, akik azt gondolják, hogy a Tart pour Bart adott vallásos ikenetet nem veszik észre az emberek, még az egyszerűbbek is. Felfogásom szerint nem a bibliai képek és idézetek mennyisége adja meg egy egyházi lapnak sajátos vallásos veretét, hanem az Evangéliomnak jólmegértett és életünkre alkalmazott szelleme, a Lélek, mely biztossá tesz e világi dolgok között való tájékozódásban, legyen az szociális kérdés vagy politikai francianégyes.

Különbséget kell tehát tennünk az építő jellegű, kifejezetten vallásos lapok és a híreket, világszemléleteket közlő újságok között. Helyesebben: úgy írjuk egyházi lapjainkat, mint akik számolunk azzal, hogy ebben a világban élünk és úgy szerkeszszük világnézeti-politikai ujságjainkats mint akik tudjuk, hogy nem ebből a világból valók vagyunk.

Mi a politika? Magatartás. Állásfoglalás. Igazolása erkölcsi jogalapunknak. Persze, más dolog er-