Dunántúli Protestáns Lap, 1939 (50. évfolyam, 1-53. szám)
1939-11-05 / 45. szám
1939. DUNÁNTÚLI PROTESTÁNS LAP. 227. oldal. kölcsi jogaimat furkósbottal igazolni és más kalapemelő tényekkel. Ha az egyház arra gondol, hogy a politika is, miként a vagyon, próbaköve a hitbennagykorúságnak, mindjárt más színezetet nyer az, amit a közvélemény ma mint diplomáciai huncutságot könyvel el. Kálvin nem politizált? Politizált! Méliusz Juhász Péter nem politizált? Politizált! A gályarabok nem politizáltak? Politizáltak! Vagyis: áll ástfoglaltak a reformáció szellemében, a felfedezett Igével. Kálvin, hogy igazolja a világ előtt a reformáltak létjogát, megírja az Institúciót és hogy többet mondjak, Gertiben mintagyülekezetet szervze. »Péter pápa« — Méliusz — indulatos harca minden sötétség ellenében nem tiszta politikum-é, hitettevés? Az ellenreformáció vaskos, durva szócsatáit, fegyverrel kivívott igazságait nem is említem, annyira kézenfekvő annak az: egész embert markába kaparintó célzata. A mi politikánk nem lehet sem több, sem kevesebb, mint református öntudatunk megvallása és alkalmazása, reaktiválása a reformáció eredményeinek. Lelki-szellemi áramlatokkal csak lelki-szellemi fegyverekkel lehet harcot felvenni, méghozzá nem is akármilyen fegyverekkel, hanem az Igének tisztább megismerésén, Kálvinék pusztába kiáltó szavának meghallásán, különb magyarságunkon és különb emberségünkön csiszolt fegyverekkel. V. Az Igén orientálódó sajtó mindig Kuvpert juttatja eszembe. Kuyper megmutatta, hogyan kell és hogyan lehet a reformáció drága eredményeit a modern élet hitelkeretein belül is érvényesíteni s hogy nem is olyan .nagy boszorkányság egy. szóban és írásban tervszerű kálvinista politikát folytatni, azaz egyenesen és gerincesen leszögezni a református egyház álláspontját, mondjuk közgazdasági szakkérdésekben vagy pénzügyietek terén is. A hangsúly mindig azon van, hogy hogyan állunk ki a porondra küzdeni? Fel vagyunk-e fegyverkezve Istennek minden fegyverével: igazlelkűséggel, békességgel, hittel, legfőképen az Ő igéjével? A legelvontabb, vagy akár a legreálisabb kérdéshez is hozzászólhat az egyház, mindaddig, mig nem kicsinyes érdekek szatócsboltjába megy — fegyverekért. A gyámoltalanság, a langymeleg érzelgősség nem kálvinista erény. A bibliai szentek is., kikről a Zsidókhoz Irt Levél 11. része beszél, nem szemlélődő, hanem cselekvő emberek voltak, nem Oszlopos Simonok, hanem Gedeonok, Jefték és Dávidok és Jeremiások és Ámosok, akik »megcsúfoltatások és megostoroztatások próbáját állották ki, sőt még bilincseket és börtént is. Megköveztettek, Ikínpróbát szenvedtek, szétfürészeltettek, kardra hányattak, juhoknak és kecskéknek bőrében bujdostak, nélkülözve, nyomargattatva, gyötörtetve«. Hát az Újszövetség szentjei nemde szakadatlan harcban állottak-e: oldottak és kötöztek, áldottak és átkoztak? A szentség lényege éppen az, hogy Isten céljait felismervev a jnegtapasztalt kegyelem irányvonalán — ha kell szóban,, ha kell írásban — munkába állunk. ɧ,. hálisten, ezer és egy jelenség igazolja, kiáltja a munka eredményeit. A közöny falát és ködét itt is, ott is áttöri egy-egy hang, cselekedet, áldott léleklobbanás. Van szava az egyháznak, ha még gyenge is, ha kevesen is hallják. A nagy magyar lelki télben picike tüzek lobognak; ezek a tüzek jeleket adnak egymásnak, hívogató, biztató, bizakodó jeleket, hogy: Bízzatok és ne féljetek! VI. Összegezve most már a mondottakat, az egyház akkor tarthat igényt az egyház névre, ha gondozza, istápolja, vigasztalja, megnyugtatja, tájékoztatja, megkeresi testének tagjait. Nem mondhatja, hogy avagy őrizője-é XY-nak, mert őrizője! Felelős minden házasságért, minden ifjúért, a hívek politikai magatartásáért, anyagi állapotáért. Sáfárja a tőkének és sáfárja a szegényháznak. Számontartója az egészségnek és számontartója a betegségnek. Hiszen ez olyan természetes: az egyház, amikor az Evangéliumot hirdeti, jobb emberré akar bennünket nevelni Krisztusban. Lehet, hogy valaki harmincszor végigolvasta már a Bibliát, de ha otthon pofozkodik és nyúzza a szegényt és parázna, bizony poíyva és szemét annak a vallásossága. Negyed- vagy félkeresztvén senki sem leheti ha keresztyén vagyok, közelebbről, ha református keresztyén vagyok, lássék meg az a munkámon, az erkölcsömön, a polgári magatartásomon.^ egyszóval egész emberi életemen! Ezért mondottuk azt, hogy az egyház nem zárkózhatik el a mindenkori aktuális kérdések elől, egyet nem felejtvén, hogy ő először egyház, a Krisztusban meghaltak és feítámadottak közössége. Ki tájékoztassa a híveit legméltóbban, — pl. a földbirtokreform kérdésében, ha nem az egyház? Miért kelljen 1,900.000 embernek medvetáncot járni, mikor a saját lábán is meg tud állni? Miért igyunk fertőzött kutakból, sokszor pocsolyákból, amikor tiszta forrásvizek üdítő italát is ihatnánk? Hogy ezekre — és sok egyéb — sajgó kérdésekre választ adhassunk, előbb egy egyetemes-református-keresztyén világnézetű, irányított, öntudatos, meg nem alkuvó, az Igéből erőt merítő sajtót kell létesítenünk. Miért sajtót, hiszen mi a hirdetett Ige egyháza volnánk? Azért, mert az igehirdetésünk határa sokszor csak a templom ajtajáig tart. A mai ember inkább a szemével hisz, mint a fülével. Ezért kell a sajtó. Munkás volna elég, csak egy Kuyper kellene, aki kézbevenné és egységesen irányítaná a sajtónak az egész életet átfogó szellemét. Mert hitem, hogy nem pengőkön, hanem Kuypereken múlik minden. A sajtó oda is bekopogtathat, ahová az Ige szava nem hallik el. De ha van a magyar református egyháznak bátor, hitvalló sajtója, elküldi maga helyett a betűt és a kis palástos ólomszolgák inthetik, tájékoztathatják, buzdíthatják, öntudatosíthatják a híveket ott is, ahová az egyház másik palástos szolgája talán sose jut el! Nagyvázsony. Trombitás Dezső. Nagyatád. Napjainkban Nagyatádon születőben van egy új somogyi eklézsia s 'ha nem is amerikai gyorsasággal, nő lélekszámú s épül temploma, mégis figyelemre méltó ennek a mintegy 300 lelkes egyháznak a buzgalma, mert nekünk somogyiaknak, igazán drága minden lélek. A dunántúli kerület legutóbbi közgyűlésén elhatározta Nagyatád anyásítását s mig ez a határozat a presbitériumtól a kerületre ért, tető alá került gyönyörű székely stílban épülő temploma is, egy fedél (alatt a ma még szűk lelkészlakkal. Mindez nagyrészt önmegadóztatásból és önként vállalt áldozatból, kisebb részben pedig önkéntes gyűjtésből. Mindezek gondját áldozatos lelkek önként vették magukra, akik zörgetnek és kérnek mindenütt, ahol a van mögött áldozatkészséget is sejtenek. Járják a sáros somogyi falvakat, Tiogy pár kilogram gabonát, vagy pár meg-
