Dunántúli Protestáns Lap, 1939 (50. évfolyam, 1-53. szám)
1939-01-08 / 2. szám
Ötvenedik évfolyam. 2. szám. Pápa, 1939 január 8. DUNÁNTÚLI PROTESTÁNS LAP A DUNÁNTÚLI REFORMÁTUS EGYHÁZKERÜLET HIVATALOS KÖZLÖNYE ________________________________MEGJELENIK MINDEN VASÁRNAP. ________________________________-------------------------------------------- FŐSZERKESZTŐ: MEDGYASSZAY VINCE PÜSPÖK ------------------------------------------FELELŐS SZERKESZTŐ DR. PONGRÁCZ JÓZSEF THEOL. TANÁR PÁPA R FŐMUNKATÁRS ÉS A KIADÓHIVATAL VEZETŐJE: DR. TÓTH LAJOS THÉOL FŐISKOLA, AKIHEZ A LAPOT ÉRDEKLŐ MINDEN KÖZLEMÉNY KÜLDENDŐ | TANÁR PÁPA, FŐISKOLA, AKIHEZ A REKLAMÁCIÓK INTÉZENDÖK Thaly Kálmánról emlékezünk mi is, mert január 3-án volt-százesztendeje, hogy nemzetünk egyik legkitűnőbb -történésze, a hazafias érzés lánglelkű bajnoka a komárommegyei Csép községben meglátta a napvilágot. Ez a Csép a Concó partján, a szomszédos Étével, Igmánddal együtt régi település. A 19. évszázadban neves magyar nemesi családok élnek itt szorgos munkában, a haza és az egyház lelkes szolgálatában. Thaly Kálmán nagyanyai ágon rokonságban volt Rákóczi ezredesével Sándor Ferenccel és egy másik őse, Thaly István szintén izig-vérig kuruc, mint felkelő nemes esett el 1704-ben. A múlt meghatározta a jelent. Thaly Kálmán szíve legmélyéig szerelmese lett a magyar szabadság védőinek, Thökölynek és méginkább Rákóczinak. Mi pápaiak büszkék vagyunk rá, hogy Thaly lelke fejlődésében nagy szerepet játszott Thajy pápai diákoskodása. Bocsor István úgy magyarázta diákjainak a magyar történetet, hogy azoknak kinyílt a szemük és megtelt a szívük. Nem felejtem el, amit egy öreg tudós cisztercita paptanártól hallottam: Bocsor írta a legjobb magyar történetet. Bocsor mellett ott volt Csepely Sándor, az irodalom tanára. Egyénenként foglalkozott növendékeivel. Igazi európai műveltsége volt. Barátilag érintkezett az érzékeny, fogékony lelkű Thalyval és része van neki abban, hogy Thaly a kültészet terén is babérokat szerzett. Thaly életének legfőbb, nemzeti jelentőségű müve II. Rákóczi Ferenc felséges alakjának kiásása a levéltárak poros irataiból. Az ő fáradhatatlan munkája révén lett Rákóczi igazán hatóerővé a magyarság életében. Rákóczi hamvainak ünnepélyes hazahozatala és a kassai székesegyházban eltemetése, megkoronázása Thaly életpályájának. Száz esztendő távlatában megállva, Istent áldjuk, hogy a csépi kúria szülötte messze hallatszó, zengő szóval hirdette a magyar öncéluságot és egész életét arra szentelte, hogy Rákóczi példáján fellelkesedve minden magyar jobban szeresse hazáját, mint önmagát. P. J. Gyülekezeteink anyagi helyzete. Megértő együttérzéssel olvastam G. Gv. lelkésztársam féljajdulását a gyülekezetek vállaira rakott és kilátásba helyezett újabb és újabb megterhelések miatt. Nem vigasztalást, mégis bizonyos feszültségbeli enyhülést jelent számomra, hogy gyülekezetem jövőjéről alkotott borús képem nem egyedül álló, hogy a magam gyengesége és ki nem elégítő lelkipásztori munkásságom mellett rajtam kívül álló okok is nagy mértékben hozzájárultak a gyülekezeti élet lövőiének sötét színezéséhez. A hitetlen és a modern pogány gondolkodásmód térhódítása mellett bizony igen sokat .Jelent az elegyháziatlanodás szernnontjából a teherviselés növekvő súlyosbodása. Hadd szolgáljak bizonyságul, hogy nemcsak a 2Ú0 lelkes törpe, — hanem az én, 930-as adatok szerint 860 — azóta az egyke és egyéb okok folytán 800—810-re apadt — kis gyülekezetemben is fájdalmas előjelei mutatkoznak az anyagi túlterhelésnek. 1931-től kezdve máig gyülekezetem az állami egyenesadóinak 104 o/0-át fizette be évenként kp.-ben, anyagban és szolgáltnányokban építkezésekre: lelkész- és tanítólakás, iskola, templomrenoválás, melléképületek. E mellett a közönséges évi egyházi és iskolai kiadások fedezésére egyenesadóinak még 80—82o/o-át. Mindezek elodázhatatlanul szükségesek voltak. Az építkezési kiadások egyidőre ezután megszűnnek. De megmarad a 80—82o/0. És ebben még nincs benne a nyugdíjintézeti 2o/o-ról öo/o-ra emelés és nincs benne a szerete tsztövetségi »önkéntes adomány«. Pedig maga ez utóbbi 800 lelket véve alapul egyenes adóinak újabb 23o/o-át fogja jelenteni, a nyugdíjemelés kb. 4o/0-ot. Azt pedig* határozottan állítom, hogy gyülekezetemben önkéntes adományozással nem fog összejönni a szeretetszövetségi összeg, nem heti, de még havi két fillér is alig. Az önkéntes adakozás oly sok oldalról vétetett már igénybe úgy a polgári társadalom, mint az egyházzal kapcsolatban, hogy arra már nem lehet építeni. Hovatovább már a neve is bosszúságot okoz! az emberek előtt. E tekintetben lelkipásztortársaimnak is azt hiszom hasonló tapasztalata. van. E két újabb terhet még eddig közölni sem mertem gyülekezetemmel. Félek a következményektől. Félek, mert már a meglevő közönséges évi egyháziadó nagysága miatt is jó néhányan — köztük módos presbiterek is — értésemre adták, hogy ha nem fog lényegesen csökkenni az egyházi adó, akkor... akkor bekövetkezik, amiről Tánczos Dezső a Lelkészegyesület 49-ik számában szólt. Ez a fenyegetés nálam már elhangzott! Pedig egy-két elkezdő kell csak, a folytatás már — a maradók helyzete mindig súlyosbodván — természetszerűen rohamosan következik. Gyülekezetemben újabb terhiek nélkül is kényszerűen emelkedni fog az adó o/0j résziben az egyke, részben a vegyesházasságok miatt. Eleddig ugyan a reverzálisok és áttérések mérlege javunkra kedvező, de a sok vegyesházasság közül mind kevesebb már a megegyezés. Kath. tömb között élünk s az ő adóterhük meg se közelíti a mienket. Az »ő se kívánja az enyémet, hát én se az övét« elv mellett felhangzik, hogy »nem akarok már megszületése előtt nehéz terhet akasztani a nyakába, ha majd neki úgy tetszik, térjen át felnőtt korában«. Lelkiismereti önvád és kínos gyötre-
