Dunántúli Protestáns Lap, 1939 (50. évfolyam, 1-53. szám)
1939-01-08 / 2. szám
8. oldal DUNÁNTÜLI PROTESTÁNS LAP. 1939. lem számomra, amikor jön a hivatalos rendelkezés az egyházi egyesületek, ifjúsági-, leány-, nő- stb. egylet megalakítására s nem tudom összehozni, vagy ha igen, csak papíron, de nem a célnak megfelelő élettel, mert az én hibáim és mulasztásaim mellett kimondva, vagy elhallgatva a vonakodás okául ott szerepel az a nem minden tekintetbe i alaptalan vélemény az illetők részéről, hogy az is újabb megterheltetésekre fog majd alkalmai szolgálni nekik. Helytelennek minősítem azt a hangzatos szólamot, hogy hadd halljon a férgese, de ezzel együtt azt is, hogy csak rossz pap van. Adja a kegyelmes Isten, hogy az én sötéten- 1 átásom alaptalan legyen, de úgy érzem, különösen a mostani időkben, hogy a legtöbb életmegnyilvánulás gyökérszálai az anyagiakhoz nyúlnak le. A lelkészek nyugdíjintézeti egyéni megterheltetése miatti feljaj•dulás maradhat meghallgatás nélkül, még ha általános és egyetemleges is az, nem lévén nekik maguknak módjuk és eszközük terheik könnyítésére jajszavukon kívül, de a gyülekezetek tagjainak kezében súlyos és végzetes hatású védekező eszköz van. Annak esetleges használata folytán előálló helyzetért tudom, az enyém, a lelkészé a felelősség nagyobbik része, de a fennmaradó részért elhárítom magamtól, azért másoké a felelősség! Kerkanémetfalu, 1939 jan. 3. Kovács Elek ref. lelkész. A komáromi ref. egyházmegye közgyűlése. A nagy tetszéssel fogadott elnöki megnyitó után Sedívy Lilla, laki tanítónő letette a hivatalos esküt, mely után Medgyasszay Vince püspök emelkedett nagy figyelem közben szólásra. Mint' szerető magyar református testvér jött református testvérei közé, azért, hogy hite erősödést nyerjen az ittlakó testvérek hitéből, viszont ő is lelki ajándékot adjon. Utoljára Komáromban Antal Gábor püspök temetésén volt. Erős, hatalmas egyéniség volt, fejlődő egyházkerületet hagyott maga után. Azután ránkszakadt a világháború iszonyata, a vesztett háború után a tanácsköztársaság szégyene, amelynek következménye lett a világ legigazságtalanabb ítélete s ez széttépte Magyarország testét. Szétszaggatta a dunántúli református egyházkerületet is. Elszakíttatásunk húsz esztendeje alatt olyan keveset hallottunk egymásról. De most az isteni Gondviselés megelégelte a magyarok szenvedését és elhozta a szabadulás hajnalát. Örömmel hallotta, hogy a komáromi és barsi egyházmegyék emberül megállották a viharban, megtartották a hitüket és magyarságukat. A lélek megtartásában az isteni kegyelem után igen nagy szerepe volt az igehirdetésnek és az igehirdetőknek. Isten eszközök által munkálkodik s a komáromi egyházmegyében levő lelkésztestvérek alkalmas eszközök voltak az Isten kezében, hogy az ő népe megmaradhatott magyarnak és reformátusnak. Ezután a dunántúli református magyarok nevében atyafiságos szeretettel és nagyrabecsüléssel köszönti a püspök az egyházmegyei közgyűlést. Majd rátért a visszacsatolás kérdésére. — A visszacsatolásra nézve a magyarországi egyházkerületek elnökségei a felvidéki egyházkerületek elnökségével együtt értekezletet tartottak, melyen olyan megállapodás létesült, hogy el kell rendelni a magyarországi zsinati tagok választását, mihelyt Magyarország kormányzójától a zsinat tartási engedélyét megkapjuk. Az anyaországi egyetemes konvent elrendeli a zsinati tagok választását, úgy, hogy a zsinati tagokra szavazni nemcsak az anyaország református presbiterei fognak, hanem a felvidéki magyar ref. egyházközségek is élni fognak szavazati jogukkal, így azután gondoskodni kell a felvidéki reformátusság törvényes képviseletéről is az anyaországi zsinaton. Azelőtt a dunántúli egyházkerületnek 18 zsinati tagja volt, melyet az el szakítás után 14-re redut kált a zsinat. A komáromi és a barsi két egyháza megye részére a régi egyházkerületi elnökség úgy állapodott meg, hogy három zsinati tagságot tart fenn a számukra. Az Egyetemes Konvent bizonyos likvidáló bizottságot küld ki az anyagi kérdések elintézésére. Az a felfogásom, hogy bár a mi egyházmegyéink és kerületeink autonom joggal biró testületek, mégis azt hiszem, hogy nem sérti meg a törvényt a dunántúli ref. egyházkerület elnöksége, hogy ha az együtt megválasztott zsinati tagok igazolására összehívja az egyházkerületi közgyűlést. Meghívja tehát a komáromi és a barsi egyházmegyéket is. Az isteni Gondviselés továbbra is vezetni fog bennünket és bölcsesége jó végre fogja vinni egyházunk ügyét. — Az egyesítés öröméből származó ünnepnapok elmúlnak , jönnek a hétköznapod s a magunk gondjaival, bajaival nekünk lélekben egyeknek kell lennünk. Atyafiúi szeretettel forrjunk össze, kezeinket összetéve, villáinkat összevetve igyekezzünk szebb jövőt biztosítani egyházközségeinknek, magyarországi ref. egyházunknak, különösképen pedig drága magyar hazánknak! Hosszantartó tapsokkal fogadta a közgyűlés a püspök szép beszédét. Ezután következett Soós Károly esperesnek jelentése, amely felölelte az egyházmegye elmúlt éveinek minden eseményét. A jelentés megragadó szavakkal emlékezett meg a felvidék magyarságának felszabadításáról,. majd kegyelettel jelentett az év elején sok szenvedés után elhunyt püspökünkről: Balogh Elemér pozsonyi ref. lelkészről, akit az ittélő magyarság ezrei kisértek el utolsó útjára. Indítványára a közgyűlés néma felállással áldozott emlékének. Jelentette a közgyűlésnek, hogy az egyházkerület ekként megürült püspöki székébe a kerület többsége Söröss Béla teol. igazgatót választotta meg, akit indítványára a közgyűlés bizalmáról és szeretetéről biztosított. Kegyelettel emlékezett meg.a ielentés Kerekes József, Vargha Károly, Antal Gyula lelkészek és Lakatos Károly ny. igazgató- elhunytáról, kiknek emlékét jegyzőkönyvben örökítették meg. A megüresedett lelkészi állásokra Vecsey Viktor, Nagy János, Kiss Gyula, Vendégh Béla és Kelemen Kálmán lelkészek választattak meg, akiket meleg hangon üdvözölt az esperesi jelentés. Elismerő \szívélyes hangon emlékezik meg a jelentés Boross Kálmán volt kamocsai lelkésznek, hosszú éveken át volt tanácsbírónak nyugalomba vonulásáról, aki munkás és fáradhatatlan működése után rászolgált a nyugalomra. Sajnálattal jelentette az esperes a közgyűlésnek, hogy a pozsonyi es nyitrai egyházak nem térhettek még vissza az anyaországhoz, s így az egyházmegye hitközségei közül ez a kettő elmaradt. Az isteni igazságba vetett hit bizonyára ennél a két egyháznál is érvényesülni fog nemsokára. ’Végül Soós Károly esperes hálás köszönetét fejezte ki mindazoknak, akik őt hivatása teljesítésében
