Dunántúli Protestáns Lap, 1938 (49. évfolyam, 1-52. szám)
1938-12-25 / 52. szám
1938. DUNÁNTÚLI PROTESTÁNS LAP. 255. oldal. ságon és erőszakon alapul, nem lehet igazi és állandó | béke«*/.. ... »Csehország, mint története, öntudatos létezé- ! sének kezdetétől, Huss-tól fogva és Comenius útján j mutatja, hogy az igazságért, szabadságért, emberisé- j gért és a demokráciáért élt és minden áldozatot meg- | hozott. Ezeket az elveket tette Masaryk a nagyhatalmak jóváhagyásával és garantálásával ,a világháború után újra éledt államunk alapkövévé« ... »A csehszlovák köztársaságra úgy tekintettek, mint amely a demokráciának egyetlen és végső bástyája Középeurópában, a nyugati nagyhatalmak mindig biztatták, hogy erősen és rendületlenül álljon. A legünnepélyesebb ígéreteket tették, hogy Csehszlovákiát veszély esetén megvédelmezik. Mindenki meg volt győződve, hogy addig nincsen közvetlen háborús veszély, ameddig a nyugati nagyhatalmak Ígéreteikhez hűek maradnak. Nem arról volt szó, hogy Csehszlovákiáért harcolni kell, csupán csak azt kellett volna kijelenteni, hogy a Nyugat a szerződések alapján áll. Ez biztosan megakadályozhatta volna a háborút s nem lett volna veszedelmes. Ehelyett a döntő pillanatban Csehszlovákiát cserben hagyták s a diktátororságök i követeléseinek feláldozták. Ezzel az igazságtalan in- j tézkedéssel a demokratikus államok megmutatták gyöngeségüket és az erőszak bálványának új tápot nyújtottak és erőt adtak-.« Ez az idézet is mutatja, hogy ellenfeleink milyen ügyes propagandát fejtenek ki minden téren, s ha a magyarság nem hívta volna fel ezer módon a külföld figyelmét arra a nagy igazságtalanságra, ami Magyraországgal történt, sohasem történt volna a feltámadás, Külföldön így is sokan a cseheknek adnak igazat, de a nagyhatalmak a müncheni döntéskor a. saját , érde^ keiken kívül a magyar igazságot is minden ellenagitáció dacára már latba vetették. Ezek a tények mutatják, hogy a református egyháznak a külföld felvilágosítását nem szabad elhanyagolni, sőt, fokozottabb mértékben kell az igazság mellett harcolnia. * Mi, akik idegen népek közt éltünk vagy ettük az elnyomás keserű kenyerét, különösen rokonszenvezni tudunk azokkal a testvéreinkkel, akik még mindig idegen uralom alatt nyögnek, vagy akiket a megélhetés sokszor saját hibáikon kivid idegen világrészekbe sodort el. Szeretnénk, ha egyetemes egyházunk oly világtérképet készíttetne, amelyen fel volna tüntetve, hol élnek véreink, mennyi ezek közül református és a térkép alá ez volna írva: »Ezek sorsáért, boldogulásáért, üdvösségéért mi is felelősek vagyunk«. Szeretnénk ^ha ilyen térkép minden intézetben, minden református hajlékban ki volna függesztve. Cseke Béla. A káté tanítása elemi iskolánkban. Az egyházkerületi lelkészértekezleten tartott előadás. Van még egy másik tiszteletteljes indítványom is. Ha egyetemes konvejntünk a felhozott és még felhozandó indokok súlya alatt revízió alá veszi tantervét abból a célból, hogy elemi iskoláink vallástanítási tananyagába beállítsa a kátét, akkor vegye revízió alá most megjelent vallástanítási tankönyveinket is. Én most csak a negyedik osztály számára bevezetett »Bibliai történetek« című könyvekre utalok. Ez a könyv annak illusztrálására való, hogy hogyan nem szabad elemi iskolás gyermeki lelkek számára vallástanítási könyvet írni és tanítani. A kisgyermeknek oly nehéz ennek a könyvnek a stílusa, hogy képtelen megemészteni. A tanító alig képes kitalálni, hogy miféle szellemi tornával tegye elviselhetővé ezt a könyvet a gyermeki lélek számára (idézet a könyv 1. §-ából). Mivel ez a könyv stílusánál fogva nem megfelelő, ki kell vonni az iskolából, mert felesleges munkát ad a tanítóknak és elveszi mindörökre a kisgyermekek kedvét a vallástanulástól úgyannyira, hogy a kisgyermekek azt mondják: »Jaj, csak hittan ne volna!« Vissza kell állítani Tóth Ilonka »Bibliai történetek« című könyvét, amit egyértelműleg dicsérnek a tanítók. Ha pedig az új tanterv miatt semmikép sem felel meg ez a tankönyv, akkor hirdessen pályázatot ia konvent és pályázzanak ilyen könyv írására a tanítók. Úgy kell hirdetni, olyan pályázatot kell kitűzni és olyan szellemet kell terjeszteni, hogy a tanítók szívesen pályázzanak. Ezek után határozati javaslatom a következő: Lelkészértekezlet felkéri az egyházkerületi köz gyűlést, hogy Írjon fel az egyetemes konventre a káténak elemi iskoláinkba való visszaállítása érdekében. Lelkészértekezletünket ama szomorú tapasztalat készteti ezen indítvány megtételére, hogy népünk ifjabb nemzedékének vallásos hittudata és református öntudata elszintelenetíett, elhomályosult az utóbbi időben. í Lelkészértekezletünk úgy gondolja, hogy nem csak a VI. o.-ra, hanem az előbbi osztályokra is áll az, amit az érvényben levő konventi tanterv mond, hogy a történelmi anyag (biblia-ismertetés) megtanulása közben a hások életéből leszűrt igazságokat annál többre fogja becsülni a gyermek, minél jobban megértetjük vele,> hogy azok álíalAttos érvényűek, azi ä életére, is vonatkoznak (Tanterv 19. 1.). Ezt teszi a káté. Tehát már előbb is lehet az addig tanított bibliai anyag eredményeit összefoglaló hit- és erkölcstani oktatásban, vagyis kátétanitásban részesíteni a gyermeket, az ő értelmi fokának megfelelően. De nemcsak lehetőnek, hanem szükségesnek is látszik ez azért, mert főleg a városi gyermekek — igaz, hogy kisebb része — a IV. o. elvégzése után közép-, vagy középfokú iskolába menvén át, a mai rendszer mellett sohasem fog kátét tanulni, ami pedig kétségtelenül legalkalmasabb tanítási formája és legbiztosabb megőrzjési módja a kér. hitigazságoknak; inem válik feleslegessé az a kátétanítás azok számára sem, akik az elemi iskolával végzik be tanulmányaikat, mert az a konfirmációi káté, amit ők tapulni fognak, csaK összefoglalása lehet azoknak a hitigazságoknak, amiket eddig tanultak, ami tehát nemcsak hogy nem nélkülözheti, de egyenesen feltételezi a további rendszeres hit- és erkölcstani oktatást, illetve kátétanulást. Szükségesnek tartja lelkészértekezletünk, hogy a megírandó káté — mint a tanterv is mondja — teljesen felekezeti jellegű legyen, tehát kátétanításunknak a kér. igazságokat református megvilágításban kell adnia, hogy annak minden sorából a Kálvin halhatatlan nagy lelke csendüljön ki és tükröződjék. (Tanterv 20. 1.) Foglalkozott lelkészértekezletünk az egyetemes konvent által kiadott népiskolai Szervezet és Pragmatika 105. §-ában foglalt utasítással. Lelkészértekezletünk aggodalmát fejezi ki azzal az újítással szemben, amely kimondja, hogy mindennapi iskolaköteles növendéket konfirmálni nem szabad. Mert igaz ugyan, hogy az eddigi gyakorlatnak voltak hátrányai, de még több hátránya lesz az új
