Dunántúli Protestáns Lap, 1938 (49. évfolyam, 1-52. szám)

1938-12-25 / 52. szám

256. oldal. DUNÁNTÚLI PROTESTÁNS LAP, 1938. gyakorlatnak, amikor majd a mindennapi iskolából kiment gyermekek egy részével nem fog tudni ren­delkezni a presbitérium és illuzóriussá válik a hivat­kozott Népiskolai Szervezet ezen rendeleté: »A pres­bitérium ... azoknak a konfirmációra előkészítéséről intézkedni köteles«. A 12 éves korhatáron túli konfirmáció akkor volna megvalósítható, ha a kultuszkormány végrehajtaná a mindennapi iskola nyolc osztályúvá fejlesztéséről fel­állított törvényt. Lelkészértekezletünk kívánatosnak tartja, hogy a negyedik osztáiy számára most előírt es bevezetett »Bibliai történetek« című tankönyv az iskolai hasz­nálatból kivonassék és helyette Tóth Ilonka »Bib­liai történetek« című könyve állíttassák vissza, azért, mert az újonnan bevezetett Nagy István-féle könyv stílusa a gyermek értelmét meghaladó, nehéz stílus, már pedig kívánatos, hogy az elemi iskolás gyerme­keink kezébe adott tankönyvek stílusa a gyermek ér­telmi fokának megfelelő, könnyű és egyszerű stílus le­gyen, amit a gyermek könnyen és szívesen tanul. És ha ez áll tankönyveinkre általában, különösen áll ez vallástanítási könyveinkre. Tóth Ilonka »Bibliai tör­ténetek« c. könyvét, amelyet Tivontak a használatból, tanítóink szívesen tanították, megfelelőnek tartották, azért ajánlja a lelkészértekezlet annak visszaállítását. (Vége.) Ólé Sándor. Salamon Gazdagsága. (Az Esion Gaber körül folyó ásatások meglepő eredményei.)* „És felhalmozd a király az ezüstöt és aranyat, mint a köveket, Jeruzsálemben.“ (II. Krön. 1 : 15.) Bölcsességet és tudományt kért Gileonfcan Istentől Salamon, az Izrael királya és az Úr megadta néki a bölcseséget és a tudományt, sőt gazdagságot, kincset és tisztességet is olyat adott neki, melyhez hasonló nem volt sem az előtte, sem az utána való királyok­nak. (Krón. 1:17.) brről a gazdagságról sokat be­szél az írás. Isten házát ékesen megépíttette Jeruzsá­lemben, ugyanott ragyogó palotát emeltetett magának és felhalmozta benne kincseit, az aranyat és ezüstöt, hogy messze földön arról beszéltek és Sába király­nője is eljött, hogy megnézze azokat. Jeruzsálem kő­falait is megerősíttette, felépíttette az egyiptomi faraó által földig lerombolt Gézért és városokat épített: Bethoront, Mahalatot, Megiddót és másokat. Óriási építkezéseihez természetesen pénz kellett. Erre szol­gált már akkor is az adó és Salamon tiszttartói gon­doskodtak annak behajtásáról és a meghódított kirá­lyok járandósága is pontosan beérkezett a királyi udvarba. Ehhez járul még »...ami jő vala az árus emberektől és a füszerszámokkal kereskedő kalmá­roktól«, de óriási hasznot hajtott Salamon saját ke­reskedelmi tevékenysége is: Egyiptomtól Tarsisig az ő kereskedői bonyolították le a forgalmat és a szom­szédos királyoknak is ők adtak el lovakat és szeke­reket. Elég volt-e mindez az óriási kiadásokra? Elég volt-e ez, hogy Salamon finom arannyal borított ele­fántcsont királyi széket készíttessen és kétszáz paizst tiszta vert aranyból és háromszáz kerek paizst szili­­aranyból? Igen, mert Salamon hajói Ofirba jártak és hoztak aranyat, ezüstöt és elefántcsontot. A fejlett tengeri kereskedelem éss a fellendült ipar valóban * A város neve héberül Ecjón-geber. igen erős oszlopa volt Salamon gazdagságának. Az újabb felfedezések: Nelson Glneck professzor ásatásai az »Edom földjén« tárgyilagos világossággal igazol­ják ezt. (L. The Expository Times, 1938 dec. 135— 136. o.) Salamon királyi kikötője, Ecjon Geber, a Vörös­­tenger keleti öblében, Eláthoz közel feküdt; itt építiet­­j ték a hajókat és itt bonyolították le a tengeri keres­kedelmi forgalmat. Az a hely, ahol ma az ásatások folynak, egy alacsony domb, 650 méternyi távolságra a tengertől, és mégis, az aránylag nagy távolság ellenére is, minden valószínűség szerint itt volt a kikötő! A tenger vizétől való nagy távolság azzal magyaráz­ható, hogy az északi szelek és az arab sivatagról jövő homokviharok háromezer éven át óriási mennyiségű homokot raktak le a domb és a viz köpött. A tenger­partot azután ez a folyamat mind délebbre szorí­totta, egészen a mai állapotáig. * Ecjon Geber igen forgalmas hely lehetett és je­lentősége most a kutatások előrehaladásával egyre jobban emelkedik előttünk és úgy látjuk, hogy fonto­sabb ipari és kereskedelmi hely volt a maga idejében, mint a bibliai tudósítások után elképzelnénk. Itt ta­lálkoztak a legfontosabb karavánutak, melyek Arábiá­ból és a Sinai félszigetről Jeruzsálem felé közeledtek. Hatalmas ipari központtá fejlődött ki: a rézfinomító és feldolgozó kemencék, mint az ásatások mutatják, nagy területen feküdtek. Eddig tíz rézolvasztókemen­­| cét tártak fel, melyek ma is igen jó állapotban vannak. Itt készítették a fegyvereket, lándzsahegyeket, ha­lászóhorgokat, tűket, stb. Salamonnak nagy kivitele ; volt a nyers és a feldolgozott rézéből, de királyi pa­­! lotájának díszei is itt készültek. Innen származhattak 1 Jakin és Boaz oszlopai, Hirámnak, a tirusi rézműves­nek kezemunkái, melyek a templom tornácában állot­tak, innen az óriási öntöttfém medence, az »öntött ten­­! ger« — kb. 72.640 liter befogadóképességű, me­lyet 12 rézből való ökör tartott. A rézfeldolgozó ipar mellett igen fejlett és fontos iparág volt a fazekasság. Az említett ásatások egy helyen olyan tömegben hoztak felszinre cserépedé­nyeket, hogy feltehető: ott ilyen lerakat, vagy talán éppen bolt volt. — Említésre méltó szerepet játszott Ecjon Geberben a főiparágak révén a szövő-, üveg- 1 gyöngvkészítő-, kötélgyártó-, kosárfonó- stb. ipar is, de legnagyobb jelentőségű a hajógyártás Volt. A tirusi föníciaiakkal való szövetség révén tapasz­talt hajósok és hajóépítőmesterek kerültek Ecjon Ge­­berbe és megtanították Salamon szolgáit a hajózás ma­gasabb mesterségére. Valóságos kereskedelmi hajó­hadat szereltek fel itt. Mikor kifelé indultak ezek a hajók, rezet és rézipari' cikkeket vittek magukkal, — és arannyal, ezüsttel, elefántcsonttal és illatszerekkel tértek vissza: ez a hajózás bonyolította le a kereske­delmet a távoli partvidékkel, Ofirral és tán Indiával is, és ez a külkereskedelem volt Salamon gazdagsá gának egyik legbővebb forrása. Ecjon Geber, mint hajózási, ipari es kereskedelmi központ olyan nagy jelentőségű lehetett Salamon ide­jében, mint ma az ottani kormányzóságoknak az olaj­­források és olajfeldolgozó gyárak. A hajósok voltak azok, kik messze földre elvitték Salamon bölcseségének,. tudományának és — gazdag­ságának hírét és teremtettek állandó kereskedelmi kapcsolatot a távoli országokkal. Sába királynője is így hallott a nagy királyról és elment hozzá, hogy megcsodálja az ő bölcseséget és tudományát. Sala­mon igazán királynőhöz méltóan fogadta, gazdagon

Next

/
Thumbnails
Contents