Dunántúli Protestáns Lap, 1938 (49. évfolyam, 1-52. szám)
1938-12-11 / 50. szám
246. oldal DUNÁNTÚLI PROTESTÁNS LAP. 1938. lemben neveljük, hogy felkészítsük a jövendő har- ! caira, hogy megint olyan nép legyen a magyar refor- ! mátus nép, mint volt a múltban, a viharos időkben, j mikor a poklok kapui sem vehettek rajtuk! diadalmat. Ennek a célnak az eléréséhez a bibliaismertetésen és az egyháztörténeten kívül a káté tanítása is szükséges. (Folyt, köv.) Ólé Sándor. Az egyházkelő. I. Dunántúli specialitás. Lényege az, hogy a gyermekágyas anya első útja a templomba vezet s rendszerint a reggeli könyörgés végeztével a lelkipásztor szolgálatával hálát ad Istennek segedelméért. A Dunamelléken a múlt században sokat hadakoztak ellene. A liturgiás könyvekből száműzték, káros ótestamentumi szokásnak minősítették. Nálunk ennek dacára fennmaradt, sőt határozottan ragaszkodnak hozzá hiveink. Én nem ótestamentumi szokást, hanem az ókálvinista kegyesség maradványát látom benne, amit kár volna kiirtani már csak azért is, mert sok más és szép szokásnak úgy is búcsút mondott' már népünk. Az egyházkelőre is talál a Ravasz László megállapítása, amit a halottégetésre vonatkozólag mondott: A régi szokás fenntartandó, amig az új jobbnak nem bizonyul! Istentiszteleti Rendtartásunk a keresztelési szertartás keretébe utalja, bár kifejezetten nem tiltja, azzal, hogy a keresztelésen jelenjen meg az anya, a lelkipásztor pedig az újszülöttel együtt érette is imádkozzon. Nálunk az egyházkelő oly mélyen gyökerező szokás, hogy az egész gyülekezettel helyezkedném szembe, ha eltörölném. Istentiszteleti Rendtartásunk nem dogma (quod Deus dixit) római értelemben, hiszen főként az erdélyi ágenda, »A mi istentiszteletünk« hangsúlyozza, hogy a liturgia is fejlődő, tökéletesedő valami, ezért, hogy az egyházkelő hiányzik belőle, azt annak tulajdonítom, hogy megalkotásánál a dunántúli atyáknak vajmi kevés rész jutott. És itt Somogybán Istentől nyújtott alkalomnak tartom arra, hogy a gyermekáldás jelentőségére rámutassak. Erre pedig itt nagy szükség van, mikor az elmúlt 1937. évben két gyermek született, egyik azok közül is az enyém, konfirmandus meg nemi volt egy sem. Az alábbiakban közlök egy rövid liturgiát, segítségül azoknak a lelkésztestvéreknék, akiknél megvan, tájékoztatásul azoknak; akiknél nincs. Sokat lehetne aztán beszélni az egyházkelő homiletikumáról. Az anya négyszemközt lévén lelkipásztorával, mint liturgussal, az egyházkelő lényegében liturgiális meg pasztorális szolgálat is. De ennek a kérdésnek a taglalása nem gyakorló lelkészre tartozik. Bennünket itt a miért helyett jobban érdekel a miként. Az alábbi szerény liturgia közzétételével preoráns tanítóinknak is szolgálatot vélek tenni, kik leányegyházainkban látják el az egyházkelőt, már pedig, mint fentebb jeleztem, ez a közkézen levő ágendás könyvekből hiányzik. II. Fohász. »A mi segítségünk Istentől van, ki teremtette az eget és földet.« Ámen. Bibliaolvasás. »Hallgasd meg testvérem a bajaiból szabadult zsoltáros király hálaadó szavait, amint ez meg van írva a XXX. zsoltárban.« (Felolvasandó Zsolt. 30:3, 7, 9, 11, 12, 13/) Rövid szertartási beszéd és ima. Testvérem! Imádságaid emlékei szentelik meg életednek e perceit itt és most, amikor hálás szívvel jöttél ide, hogy megköszönve Isten jóságát, magadat továbbra is az Ő támogató szeretetébe kérjed. Hogy mit tett veled Isten, Te magad tudod a legjobban és magiad érzed, hogy mennyire a zsoltáros király szavaira van szükség, hogy ezt ki lehessen fejezni. Isten ajándéka gyermeked, kit örök végzéséből azért bízott reád, hogy félelmében neveljed fel, nagy inevének dicsőségére. Isten ajándéka volt az az erő, mit a szülés nehéz fájdalmai között neked adott. Kiben bizhatnál? Ki lenne erőd és reménységed eziutánra is, ha nem Isten, kinek karja meg nem rövidül, sem el nem fárad a jóltevésben. Isten nemcsak új életet bízott reád1, hanem reád bízta egy halhatatlan lélek boldogságát is. Ne feledd azért, hogy Istennek számadással tartozol egy halhatatlan lélekért s ő nemcsak neked drága — ki szíved alatt hordoztad és fájda'ommal szülted —, de drága Istennek is, Ki megváltására egyszülött fiát, a mi Urunk Jézus Krisztust adta. Adjunk hálát hát Istennek vett kegyelméért és kérjük szent segedelmét buzgó imádságban ekképen könyörögvén: Hálaadással borulok le előtted Istenem és Atyám, hogy engemet nehéz fájdalmaimban megerősítettél, nagy tisztességre, az anyai tisztességre méltóztattál. Köszönöm azt, hogy mindezekért itt adhatok Neked hálát, hol a Tieid imádsága szentel meg mindent, óh könyörgést meghallgató -tédes atya Mindenható. Hallgasd meg az én könyörgésemet is és tarts meg mind engemet, mind az enyéimet továbbra is a Te félelmedben és szeretetedben. Nyújts erőt anyai tisztem betöltésére. Add, hogy gyermekem leikébe tudjak hitet csepegtetni, megtanítván első imádságára és életem példájával tudjak úgy világolni előtte, hogy legyen neki is legfőbb vezére az én Uram a Jézus Krisztus. Áldd meg családom minden tagját és cselekedd, hogy otthonunk legyen a boldogság édene, hová Te küldöttéi Uram egy ártatlan lelket. Áldd és szenteld meg benne az átélt fájdalmakat és az Ígért anyai örömöket váltsd általa valóra. Hallgasd meg Uram imádságom szavát, a Jézusért. Ámen. Mi atyánk. Áldás: Az Úr áldjon meg téged és a te gyermekedet. Ám ein. Tánczos Dezső. @®;®@®@®@@®®®®®®®®®®®®®®®®®®®®®®®@®®@®®® 1 VEGYESEK § © ® @®@®®®@S®®®®®®®®®®®S®@®®©®®®®®®®®®@®®-&@ — December 6-án, a Kormányzó úr nevenapja alkalmából Pápán, a református templomban alkalmi istentisztelet volt, melyen Ólé Sándor lelkipásztor, főiskolai gondnok hirdette Isten igéjét. — Dr. Darányi Kálmán ny. m. kir. miniszterelnököt, főiskolánk világi gondnokát, egyházkerületünk tanácsbíráját a képviselőház elnökévé választották meg, aki elnöki székfoglalójában hangsúlyozta, hogy az elnöki tisztségbe magával hozta nemzeti érzését és izzó fajszeretetét. — A szombathelyi ref. egyház dec. 4-én, az új templom alagsorában már készen levő gyülekezeti nagyteremben teaestélyt rendezett, melyen Huszonöt éve, hogy én láttam címen előadást tartott dr. Tóth
