Dunántúli Protestáns Lap, 1938 (49. évfolyam, 1-52. szám)
1938-10-02 / 40. szám
Negyvenkilencedik évfolyam. 40. szám. Pápa, 1938 október 2. DDNANTULI PROTESTÁNS LAP A DUNÁNTÚLI REFORMÁTUS EGYHÁZKERÜLET HIVATALOS KÖZLÖNYE ____________________________MEGJELENIK MINDEN VASÁRNAP.__________________________------------------------------------------ FŐSZERKESZTŐ: MEDGYASSZAY VINCE PÜSPÖK------------------------------------------FELELŐS SZERKESZTŐ DR. PONGRÁCZ JÓZSEF THEOL. TANÁR PÁPA, 8 FŐMŰNKATÁRS ÉS A KIADÓHIVATAL VEZETŐJE: DR. TÓTH LAJOS THÉOL FŐISKOLA, AKIHEZ A LAPOT ÉRDEKLŐ MINDEN KÖZLEMÉNY KÜLDENDŐ j TANÁR PÁPA, FŐISKOLA, AKIHEZ A REKLAMÁCIÓK INTÉZENDÖK Istenben bízás. Ha jó, ha rossz, hallgatni fogunk az Úrnak, a mi Istenünknek szavára. Jeremiás 42:6. A próféta és népe idegfeszítő izgalmak között élt, mint ahogy élünk mi most. Jöttek a hírek és ha az egyik ember következtetést vont le belőlük, a másik ép annak ellenkezőjét hirdette. Bizonytalan és homályos volt a holnap. Végre a nép, vezetők és vezetettek egyaránt, megtalálták az egyetlen helyes utat: Istenre bízták magukat. Rájöttek !arra, amjről atyáik történetéből rég meggyőződhettek, hogy a legbiztosabb oltalom a nemzeti élet nagy megpróbáltatásai között is: Isten. Egyértelmüleg meghajtják fejüket és kimondják most már szilárd meggyőződésüket: »Ha jó, ha rossz, hallgatni fogunk az Úrnak, a mi Istenünknek szavára!« így kell cselekednünk nekünk is a jelenben. Semmi se biztos, mondják némely kishitüek. Minden lehetséges, szólnak \a merészebbek. Minden várakozás nehéz. Hát még akkor, amikor a pattanásig feszülnek a húrok és tudjuk, hogy a döntés bármely irányban következzék is be, talán évtizedékre megszabja az íegyéni és a nemzeti élet jó és rossz lehetőségeit! Szeretnénk a 'biztosra menni. Egyik napról a másikra mindenkivel leszámolni. Pereinkben fölényesen nyertesek lenni. Isten türelemre >és kitartásra int. Ügyünk nála jókézben van. Lassan, de biztosan közeleg az Ő Ítéletének napja. Fel a szivekkel! E komoly időkben törjön íel minden magyar szívben mélységes hit a mi mennyei Atyánk iránt. Némuljon el minden kételkedés. Bátorodjunk és engedelmeskedjünk. A holnap az Ő hatalmában van és Ő az Igazság Istene. __________________________________P- JLelkigondozás a holland református (Gereformeerd) egyházban* Nagy tiszteletű Professzor Urak, Tiszteletes Theologus Urak! Hadd kezdjem meg beszédemet szívből jövő örömem kifejezésével, hogy ma itt önökkel találkozhatom és nagyrabecsülésem nyilvánításával, hogy önök meghívására szólhatok önökhöz és előadást tarthatok egy olyan tárgyról, mely az egyházi iélet számára igen nagy jelentőségű. Az önök professzorai közül csak eggyel volt előbb szerencsém találkozni, és az nagy megtiszteltetés volt számomra, hogy a zwollei lelkészlakban Pongrácz professzor úrnak szállást nyújthattam. * Irta és a pápai ref. theologián 1938 szeptember 28-án előadta Munnik H. A. zwollei lelkipásztor. Fordította Pais Sándor kőszegi ref. s.-lelkész. Az önök diákjai közül már sok jó ismerősöm van nékem és családomnak, mert ők különböző alkalmakkor, mint házunk barátai, a mi lelkészlakunkon megfordultak. Az ismeretség és érintkezés aztán mindig oly kellemes természetű volt, hogy én, bár sohasem voltam itt,, magamat már régen a pápai főiskolához kötöttnek éreztem. A pápai diákoknak aztán olyan nevük is van inálunk, hogy ők soha sincsenek ellenünkre, és Magyarországot velünk olyan rokonszenves oldalról ismertették meg, hogy nem lehet csodálni azt, hogy igen nagyon örülök, mivel most tényleg Pápán lehetek és pár napot önök között többetek el. Az önök nagytiszteletű és nagyrabecsült Pongrácz professzorától azt a kérést kaptam, hogy három megadott tárgy közül válasszam előadásomat, amik közül engem leginkább a: Lelkigondozás vonzott. Ez olyan tárgy, mely a Verbi Divini Minister számára mindig vonzó és amiről önhittség nélkül beszélhet. Hadd mondhassak háb önöknek erről a tárgyról néhány dolgot, azzal a céllal, hogy önöknek megrajzoljam, hogyan gondolkodunk mi erről és hogyan cselekszünk Hollandiában, a Református Egyházakban. Ha a Lelkigondozásról beszélek, tárgyamat egy| szerre korlátoznom kell és körül kell határolnom. Le- I hetséges az, hogy az Ige hirdetését úgy nézzük, mint lelkigondozást és az Ige szolgáját, mint pásztort, aki a nyájat Isten Igéjének füves mezőin vezeti és ily módon gondoskodik a lelkekről. Ez olyan lelkigondozás, mely a gyülekezet nyilvános összejövetelein az egész nyáj táplálására van rendelve és az egészben a hívők fefkenek különösen. Ezt a lelkigondozást a tanítói szakok gyakorlásához tartozónak veszem, amire az Ige szolgája hivatott el. Ebben az órában azonban én a cura specialis animarum-ról, a pásztori gondozásról akarok beszélni, amit az Úr egyházában az individuális (egyes, egyéni) egyháztagra való tekintettel kell gyakorolni. És akkor, belátásom szerint, a Szentírás azt az útmutatást adja, hogy akkor nem az Ige szolgájának területén vagyunk, aki a préaikálásban, katekizálásban és liturgiában nyilvános feladatát tölti be, szemben állva Krisztus gyülekezetével egy meghatározott intézményben !és a külmisszióban a pogány néppel szemben, hanem ekkor a presbiter hivatalával van dolgunk, akinek munkája két részre oszlik, episkopos (felügyelő) ő a juhok legeltetésében és a nyáj kormányzásában. Ha ebben látjuk a lelkigondozást, mint pásztori gondozást, amit a presbiter az egyes egyháztag! iránt gyakorol, akkor szívesebben beszélünk poimenikáról, mint (cura) pastoralis-ról, mivel a pásztor szó egyszersmindenkorra az ige szolgájának jelölésére vált alkalmassá és a (lelki) pásztoüko !öás(tan) szó használata igen könnyen azt a gondolatot hozza magával, hogy a cura speciális animarum az ige szolgájának, mint pásztornak különös munkája.
