Dunántúli Protestáns Lap, 1938 (49. évfolyam, 1-52. szám)
1938-06-19 / 25. szám
Negyvenkilencedik évfolyam. 25. szám. Pápa, 1938 június 19. DDNANTDLI PROTESTÁNS LAP A DUNÁNTÚLI REFORMÁTUS EGYHÁZKERÜLET HIVATALOS KÖZLÖNYE ____________________________ MEGJELENIK MINDEN VASÁRNAP.____________________________------------------------------------------ FŐSZERKESZTŐ: MEDGYASSZAY VINCE PÜSPÖK “--------------------------------------FELELŐS SZERKESZTŐ DR. PONGRÁCZ JÓZSEF THEOL. TANÁR PÁPA, I FÖMUNKATÁRS ÉS A KIADÓHIVATAL VEZETŐJE: DR. TÓTH LAJOS THEOL FŐISKOLA, AKIHEZ A LAPOT ÉRDEKLŐ MINDEN KÖZLEMÉNY KÜLDENDŐ I TANÁR PÁPA, FŐISKOLA, AKIHEZ A REKLAMÁCIÓK INTÉZENDÖK HORTHY MIKLÓS 1 Ahol magyarok vannak, most mind öt emlegetik, akit őrállóul és kormányzóul, vezérül és biztatóul küldött Isten nemzetünknek. Lelkesítő példakép ő nekünk a munkában, a haza önzetlen szolgálatában, a nehéz helyzetek között való hűségben. Ha büszkék vagyunk arra az árvizi hajósra, aki egykor csónakra szállva sok emberi életet mentett meg, mennyivel nagyobb a büszkeségiinlk azért, aki az egész ország hányódó hajóját vezeti biztos kézzel előre irtózatos veszedelmek, szirtek és zátonyok között a történelem viharzó tengerén. Erre ő is csak úgy képes, hogy Arra támaszkodik, Akiben egyedül van erő, hatalom és megtartatás: a Mindenható Istenre. Nem felejtjük el és boldog örömmel teszünk most is erről bizonyságot, a mi Kormányzó Urunk maga kijelentette: a Biblia az én legelső törvénykönyvem. Csak azok várhatják Isten áldásait, akik ismerik az Ö törvényeit és igyekeznek azoknak engedelmeskedni. A hívő ember alázatával és egyúttal felmagasztosult, bátor erejével áll az őrhelyen. Ha kell int és fedd, ha kell lelkesít és dícsér, ha kell cselekszik és alkot, de ha a haza üdve úgy kívánja, karja sújtani is tud. Mikor 1931-ben, a főiskola négyszázéves ünnepén köztünk járt, külföldi vendégeink, az idegenek nem győzték őt magasztalni, pedig csak akkor találkoztak vele. Mi Isten kegyelméből nap-nap után láthatjuk munkásságát, örvendezhetünk sikereinek. Benne fajtánk kivirágzását, a vérünkből való vért köszöntjük. Mi lángolunk érte, mert Ö teljesen a mienk. 1 Forró áhítattal fordulunk e napon Istenhez, hogy tartsa meg Kormányzónkat továbbra is erőben, egészségben, hogy megkezdett munkáját bevégezhesse és országunkat régi nagyságába és dicsőségébe visszahelyezhesse. Szent fogadást teszünk, hogy kötelességeinket híven teljesítjük, vezérünk szavának kész szívvel engedelmeskedünk és így várjuk a nagy pillanatot, amelyet Isten, az igazságos ítélőbíró, meg fog adni nemzetünknek. Mi, dunántúli reformátusok is egy szívvel-lélekkel kiáltjuk: fény nevére, áldás életére! Dr. Pongrácz József. A theologia tapasztalati alapja. Irta és a baseli egyetem évi ünnepén felolvasta dr. Heinzelmann G. Rektor Magnificus. Fordította : Maller Kálmán soproni lelkipásztor. Midőn egy esztendővel ezelőtt e helyen az exakt természettudományok képviselője a »Mérési módok fejlődése az újabb fizikában« címen beszélt, mélyreható változásokra mutatott rá, amelyeket az utolsó emberöltő hozott. Ha ma theologusnak, kinek érdeklődése elsősorban a rendszeres theologiáé, az a megtiszteltetés jut osztályrészül, hogy az ő tudománya területéről választhatja beszéde tárgyát, úgy feltámad talán az a kérdés, hogy vájjon a kutatás hasonlóan mélyreható változásairól kell-e itt is beszámolni? Annyival is inkább, mert a rendszeres theologia abban a hírben áll, hogy elévült kérdéseknél kell megállania és lehetőleg maradi válaszokat kell adnia az ő kérdéseire, egyszóval, hogy még mindig a skolasztikus próbálkozásokon sínylődik. Nos, a valóságban már Schleiermacher a skolasztikus módszerrel való szakításra törekedett és azt messzemenően véghez is vitte; nagy cselekedet volt, mely magában is elegendő lenne, hogy nevét a protestáns történelemben megőrizze. Mind, akik tőle jöttek és nem akartak ismét mögéje visszamenni, mind az ő útján haladtak előre. Ezen a módon a protestáns dogmatika mindinkább kényszerült az általa felvetett valóságkérdéssel foglalkozni és ez viszont arra kényszerítette, hogy a valóságkutatás módszereit, amint azok a jelenben kifejlődtek, figyelemre méltassa. így történt, hogy a rendszeres theologia az újabb időben mindig szorosabb kapcsolatba került a kor általános szellemi mozgalmaival, de mindig mélyebbre is vonták ama hatalmas válságokba, amelyek a szellemi élet területén egyenesen az új század jegyeit jelentik. Ezért inem szabad önöknek csodálkozniok, ha nekem arra kell rámutatnom, hogy a dogmatikának, vagyis annak a tudománynak a területén, amelynek a keresztyén hitbeli meggyőződés igazságtartalmát a haladó világmegismeréssel folytatott becsületes vias-
