Dunántúli Protestáns Lap, 1938 (49. évfolyam, 1-52. szám)
1938-06-19 / 25. szám
118. oldal. DUNÁNTÚLI PROTESTÁNS LAP. 1938. kodásban kell leszögeznie, talán még erősebb változások történtek és történnek még, mint a kutatás bármely területén. Itt nemcsak a mértékek finomultak és tökéletesbbedtek (mint a fizikában), hanem a más minéműség eredményeképen — hiszen itt szellemi folyamatok területén kell mérnie — összetörték a régi törvénytáblákat és újakat állítottak. Itt inkább revolució, mint evolúció ment végbe. A vallásos értékek élményszerüségének hangsúlyozása helyébe azok transcendens mivoltának a hangsúlyozása lépett. Az üdv felől való megbizonyosodás helyébe — a bizonyosság szétrombolása; az üdvjavak jelenvalósága feletti öröm helyébe —■ a majdani megváltásnak félelemből és rettegésből született reménysége; a kijelentés és történelem közötti szoros összefüggés helyébe — e kapcsolat meglazulása; a hitnek, mint bizalomnak az értelmezése helyébe — a hitnek, mint felfoghatatlan paradoxnak az értelmezése; a theologia és kegyesség (utóbbi javára történt) megkülönböztetése helyébe — a tannak az élet elé való helyezése; a vallásos tapasztalat egyéni birodalmából való kiindulás helyébe — a tekintéllyel felruházott egyházból való kiindulás; a vallás kultúrjelentőségének helyébe — a legélesebb kultúrkritika; a haladás gondolatának helyébe — egy minden földi fejlődést megszüntető katasztrofális végnek a várása. Tovább mehetnénk és ezt a változást tovább illusztrálhatnánk. Utalásaink legyenek elegendők annak megmutatására, hogy nem jogosulatlan az a benyomás, hogy a theologiának nem kevesebb, mint minden alapja szétromboltatott, amelyen eddig nyugodott. Nagyon érdekes lenne felkutatni az okokat, amelyek ehhez a frontváltozáshoz vezettek. Amellett ide kellene vonni egyrészt az általános szellemélet területén a párhuzamos jelenségeket, de épen úgy rá kellene mutatni magának a keresztyén hit fontosabb kijelentéseinek új értelmezésére is és nem utolsó sorban az újabb dogmatikának egyik alapvonására kellene gondolni, értem alatta azt az elszántságot, amivel a döntő problémákat kímélet nélkül végig gondolja. Mindazáltal e pillanatban elmaradhat a jelenlegi ■ theologiai helyzet analízise, e helyett engedtessék j meg nekem a rendszeres theologiának egyetlen alap- ! problémáján megmutatni és megvizsgálni az új beállításokat. Ehhez a vallásos tapasztalatnak sokat vitatott fogalmát választom, mikor is 'elsősorban a keresztyén tapasztalatra utalok, nem mintha a keresztyénségen kívül vallásos tapasztalat nem volna található —- erről szó sem lehet —, hanem mert a kereszt tyén tapasztalat esik hozzánk a legközelebb és mert ezj személyes meggyőződésem szerint, minden vallásos tapasztalat kiteljesedését és értelmét tárja fel. t * Ha Kant Immánuel az álmodozó metafizika feneketlen útjairól és a szemléletnélküli szillogizmus terméketlen területeiről a tapasztalat termékeny mélységébe vezette vissza a filozófiát, úgy Schleiermacher szeme előtt valami hasonló lebegett a theologiával kapcsolatban, amikor az ő hittanát a kegyes öntudatnak szemszögéből fejtette ki, s minden olyan tételt száműzni kívánt, mely őt csak spekulációra emlékeztette. Persze Schleiermachier — s ez nyílt titok — szándékának nagyon kevéssé tudott eleget tenni. Öt — amint azt újabban Wehrung éles elmével bizonygatta — csak megszorítással nevezhetjük a tapasztalat theologusának. Módszere csupán a keresztvén tapasztalatj ból kiinduló utalás a vallásnak minden tapasztalatot megelőző, szilárdul álló ideális formájára. Csak az ú. n. erlangeni iskolában Hofmann és Frank vezetése alatt alakítottak ki tapasztalati theologiát konzekvensen, igaz, hogy jellegzetesen lutheriegyházi módon. De A. Ritschl is alapjában véve a tapasztalati theologia talaján áll, bármennyire elutasította is az erlangeni iskola módszereit, amennyiben megkísérli, hogy számot adjon magának arról az értékről, amit a keresztyénnek a gyülekezethez tartozás és ezzel együtt a gyülekezet által vallott javakban való részesedés jelent. Abban a mértékben, amint mindkettőnek, Franknak és Ritschlnek a követői napjainkig fellelhetők, lehet szó a tapasztalat theologiájának törés nélküli folytonosságáról. Ám épen ez ellen a biztosnak hitt feltevés ellen hangzik el tiltakozás a legújabb időben. Amennyire én látom, három okból. Az .'első módszeres jellegű. Célját téveszti a theologia — mondják —, ha az ember különböző állapotaiból, élményéből, tapasztalatából — e kifejezések vizsgálat nélkül szinonimák gyanánt használtatnak — veszi kiindulópontját. Amint kevéssel ezelőtt R. Bultmann ismét kimondta: nem a fides qua creditur-tól (t. i. attól, amivel hiszünk), hanem a fides quae crediturtól (t. i. attól, amit hiszünk) függ minden, azaz a hittartalomtól, a hittantól és nem a hitnek aktusától. Aki a hit iránt, mint tapasztalati állapot iránt érdeklődik, de annak tárgyi vonatkozását (t. i. az isteni kijelentést) figyelmen kívül hagyja, az csak kétséget ragadhat meg, semmi mást. Továbbá: ha én a tapasztalhatóság köréből indulok ki, úgy az én tapasztalataim mértéke az istenismeret mértéke is leend. Mily meggondolandó megszorítottság adódik ebből (Istenre nézve)! A theologia legújabb fázisában a pietizmustól való rideg elfordulásnak a magyarázata ebben a meggondolásban van. (Folyt, köv.) t KÖNYVISMERTETÉS 1 Bereczky Albert: A zsidók „titka“. Két beszéd. Elmondatott a Pozsonyi-úti »Hálaadás temploma« gyülekezeti termében. Budapest, 1938. 32 lap. Silvester Nyomda. Ára 40 fillér. Kapható KIÉ iratterjesztésben Budapest, V., Pozsonyi-út 58. Ezt az előadást és igehirdetést az az evangéliumi igazság mondatta tollba, hogy a zsidókérdés nemcsak faji, de keresztyén vallási kérdés is. Az első előadás az evangélium világánál mutatja meg a zsidókérdést a maga egyszerűségében. Csak az egyház mondhatja meg, hogy ki a keresztyén. A krisztuskereső lélek előtt mindig nyitva kell állania az egyháznak. Viszont az egyház nem áttérést vagy beleszületést, hanem megtérést kíván. A mai zsidóságnak a Talmudtól vissza kellene térni az ótestamentumhoz, ezen az úton eljuthat Krisztushoz. A megoldás: Izrael Krisztushoz való megtérése. De ennek gyakorlati előfeltétele: »először a keresztyének térjenek meg«... »Arról ismeri meg mindenki, hogy az én tanítványaim vagytok...« A prédikáció a Római levél ismert helye (11:25— 29) alapján hangzott el. »Nem akarom, hogy ne tudjátok ezt a titkot... hogy a megkeményedés Izraelre nézve csak részben történt... mert megbánhatatlanok
