Dunántúli Protestáns Lap, 1937 (48. évfolyam, 1-52. szám)

1937-05-16 / 20. szám

1937.

DUNÁNTÚLI PROTESTÁNS LAP.

91. oldal.

kénytelen volt lejönni a szószékről és miután igazolta magát, kénytelen volt hazamenni. A sok betegség nagyon aláásta fizikumát, de azért a legvégsőkig megfeszítette erejét, mert első volt az Ige szolgálata.

Kálvin gyülekezetének az összetétele.

Gyülekezete nem volt egységes összetételű; nemcsak foglalkozásra nézve, de a magatartás szempontjából is különbözőek voltak. Egyesek örömmel hallgatták, de voltak olyanok is, akik makacs ellenállással semmibe se vették a prédikálását. Némelyek meghallották beszédében az Úr hivó szavát; ezek épen ezért mentek a templomba, hogy az égi üzenetet várják és elfogadják. De sokan voltak olyanok is, akik nem szívesen és önként mentek el a templomba, hanem a hatóságtól való félelmükben. A templomkerülést szigorúan büntették Kálvin idejében Genfben. Az istentiszteleten való részvétel mindenkinek kötelessége volt. Még a büszke előkelőségek is megértették, hogy a legnagyobb tekintélyt éppen a vallásos buzgóságuk biztosítja. Sokszor a vezér, a király vagy a császár hatása alatt hajlottak a hitbeli buzgóságra. Nemcsak az előkelő körök, de a polgárok vallásosságát is ellenőrizték. Külön tisztviselők rendeltettek erre a célra.

Kálvin intézkedései a vallásos bnzgóság érdekében.

Kálvin előtt Genfben senki sem törődött a vallási dolgokkal, Kálvin szigorú rendszabályai meg;változtatták a helyzetet.' Pénzbírsággal sújtották azt, aki távolmaradt az istentiszteletről. Az árusok cikkeit lefoglalták, ha az istentisztelet ideje alatt árusítottak, vagy kiabálva kínálták portékájukat. Mindenféle eszközt felhasználtak a közömbösség megtorlására.

így azután a genfi Szent Péter templomot minden alkalommal megtöltötte a hallgatók serege, de sokan csak kényszerből jöttek, magukra erőszakolták a tiszteletteljes magatartást. De sokan voltak olyanok is, akik elégedetlenkedtek a szigorú eljárással szemben és tiszteletlen magaviseletét tanúsítottak. Sokan aludtak és szemrehányást tettek annak, aki felébresztette őket. Voltak olyanok is, akik adomákat meséltek, nevettek rajta. A nevetésüket a köpönyegükbe elrejtett arcukkal igyekeztek palástolni. Mások hangosan veszekedtek. Más alkalommal egy gépész külsejű ember félbeszakította a prédikációt közbeszólásával és Kálvint csalással vádolta meg, mivel nem akarta felmenteni egy könnyebb fogság alól.

Hogyan becsülték meg Kálvint a hivő Hallgatók?

Hallgatóinak a nagy többsége mélységes alázattal ült a helyén. Úgy figyeltek a prédikátor szavaira, hogy a magatartásuk szinte a bálványimádással volt határos. Nem elégedtek meg a prédikáció meghallgatásával, hanem különösen nagy jelentőséget tulajdonítottak a személyes érintkezésnek. Sokan a megszentelődés leghatalmasabb eszközének tartották. Némelyek odáig mentek, hogy még ereklyéket is készítettek volna ruhája foszlányaiból.

A szószékről való lcjövetele után nagy tolongás keletkezett, mindenki oda akart menni hozzá, hogy egy szót válthasson vele, vagy egy pillantását mélyen a szivükbe vésve, mint talizmánt vigyék magukkal. Hatalmas tömeg kisérte egészen a lakásáig. Kegyes kíváncsisággal igyekezték fellebbenteni a fátyolt, amely eltakarta előlük Kálvin belső életét.

Minden kétséget kizárva sírhelye zarándokhely lett volna, ha végső rendelkezésében nem hagyta volna meg barátainak, hogy sírját ne jelöljék meg.

így azután temetkezésének helye mind a* mai napig ismeretlen előttünk.

Fordította és a Theologusok Tóth Ferenc körének 1936 november 24-i ülésén felolvasta Petfie Kálmán III. é. theologus. (Folyt, köv.)

A család.

Az Országos Magyar Protestáns Diákszövetség családvédelmi és kisebbségi konferenciát rendezett, melyen az ország összes tagegyesületei képviseltették egymást s egy-egy előadással vettek részt a keresztyén és nemzeti életünk emez égető kérdésének a tárgyalásában. A család a társadalom legkisebb sejtje, erre épül fel egész társadalmi berendezkedésünk. S mivel ez áll csőd előtt, azért áll felbomlás előtt az erre felépített társadalom épülete. A családi élet beteg. Kuruzslással nem lehet meggyógyítani. Betegsége elsősorban lelki betegség, de jogilag, gazdaságilag is nagyon beteg. Az orvosságnak tehát elsősorban lelkiorvosságnak kell lennie, de ugyanakkor gondoskodni kell a jogi és gazdasági gyógyításról is.

Intenzív lelkigondozás alá kell venni a családot. Meg kell ezt kezdeni már a vasárnapi iskolában, az elemi iskolában — lehetőleg a lelkész végezze a hitoktatást —, a gyermekistentiszteleteken, a konfirmációi előkészítésben, a serdülők lelkigondozásában, az Ifjúsági Egyesületekben és Leányegyletekben. Folytatni kell a házasulandók lelkielőkészítésével, a férfi- és nőegyletek munkáiban, a házi istentiszteletek tartásában és a családlátogatások által. Istenükhöz, egyházukhoz hű lelkek nevelése csak így érhető el s akkor a reverzális nem fog árthatni és nem fog senkit eltántorítani egyházától. A lelkipásztornak legyen érzéke a nép szociális nyomorúságai iránt és ilyen tekintetben is legyen támasza és segítő vezetője gyülekezetének.

Mivel életünk rendje a törvényhozásban, jogi rendszerben nyer keretet, tehát a törvényhozást is a családvédelem szolgálatába kell állítani. Meg kell nehezíteni a válást. Felül kell vizsgálni hivatalból minden válópert. Az örökösödési törvényt ha kell a tulajdonjog terhére is úgy változtatni, hogy a sokgyermekes családnak is legyen megélhetési lehetősége. (Egykés családban pl. csak egyharmadát örökölje a gyermek, a többit sokgyermekes szegény családok fiai.) Három gyermekes család adóelengedésben részesítése.

Életünket a gazdasági erők is irányítják, tehát ezeket is a család védelmének szolgálatába kell állítani. Annál is inkább, mivel velük szorosan összefügg a család testi egészsége. Ez pedig a jövendő nemzedék szempontjából rendkívül fontos. Gyermekszületés tekintetében messze mögötte vagyunk szomszédainknak, gyermekhalandóság tekintetében pedig csak Oroszország és Románia előz meg bennünket. S a megszületett gyermekek nagyrészének is nyomorúság a sorsa. Több mint három millió ember van az országban, aki nem kapja meg a táplálkozásához szükséges napi fehérjeminimumot. Az egy pengő negyvenes cukorból nem csoda, ha nálunk fogyasztanak legkevesebbet. Vígan pusztít közöttünk minden betegség. A tüdőbaj, a vérbaj. Ez utóbbi erkölcsi életünkről is szomorú bizonyságot ad. A halvaszületések nyolcvanhétszázalékánál az anya: házicseléd. Ezeket is védelmébe kell venni valakinek, mert legjobban ki vannak szolgáltatva munkaadóiknak. |l A két nagy magyar betegség — tüdővész és vérbaj