Dunántúli Protestáns Lap, 1937 (48. évfolyam, 1-52. szám)
1937-12-19 / 51. szám
Negyvennyolcadik évfolyam. 51. szám. Pápa, 1937 december 19. DUNÁNTÚLI PROTESTÁNS LA? A DUNÁNTÚLI REFORMÁTUS EGYHÁZKERÜLET HIVATALOS KÖZLÖNYE ____________________________MEGJELENIK MINDEN VASARNAP.______________________________ FŐSZERKESZTŐ: MEDGYASSZAY VINCE PÜSPÖK------------------------------------------: FŐMUNKATÁRS ÉS A KIADÓHIVATAL VEZETŐJE: DR. TÓTH LAJOS THÉOL TANÁR PÁPA, FŐISKOLA, AKIHEZ A REKLAMÁCIÓK INTÉZENDÖK FELELŐS SZERKESZTŐ DR. PONGRÁCZ JÓZSEF THEOL. TANÁR PÁPA) ŐISKOLA, AKIHEZ A LAPOT ÉRDEKLŐ MINDEN KÖZLEMÉNY KÜLDENDŐ Imé, az ajtó előtt állok. Jel. 3 :20. Négy hét óta Róla beszél az Ige, Róla zeng az Isten trónjához szárnyaló ének. Advent idején mintha szívesebben néznének a hívők az égre, mint a földre, várván a magasságos egek megnyílását s előtör a fohász a lelkekből: bárcsak alászállanál! Mintahogy vágyakozunk e ködös, sötét földről egy napsugaras tájék felé, úgy kívánkozunk "Isten szentségei közelségébe. Dehát mehetünk-e, vagy csak el is indulhatunk-e Jézus nélkül! Hiszen, ha Ö nem jött volna hozzánk, nem ismernénk azt a drága aranyhidat, mely összeköti az eget a földdel. Senkisem mehet az Atyához, hanem csak én általam. E szavak nagy jelentőségét érezhetnénk-e inkább, mint ádvent idején. Ha Krisztusa nem volna ennek a vergődő világnak, remélhetnénk-e sorsunk jobbrafordulását, nyugtalankodó szivünk megnyugvását? Nagy ajándéka Istennek az élet. De mit érne akkor, ha nem ismernénk azt a fénylő csillagot, mely Krisztushoz vezet bennünket. Mit érne akkor, ha nem láthatnánk az áldott Idvezítőt, aki váltságot és idvességet szerzett ennek a világnak. Vagy azt kérdezed talán elkeseredésedben: hol itt a váltság, hol itt az üdvösség?... Fájdalom, sokan vannak, akik nem értik meg, nem látják meg, mit hozott Krisztus e .világnak. Ilyen közömbös, hideg talán még soha nem volt a világ Istenével szemben, mint napjainkban. Az egyik ember esztelenül fut az érzéki gyönyörök után s ha hozzájuk juthat, habzsolja őket kiéhezett módjára. A másik kesereg és zúgolódik a nyomorúsággal való nehéz viaskodásában s fáj neki, hogy még kenyere sincs, nemhogy élvezetekre telne. A harmadik csalódott már mindenben s megunt rongyként dobja el magától az életet. Óh ezeknek nincs ádventjük, ezek nem felfelé néznek, hanem a föld porába irányítják tekintetüket. De hát mi is ilyenek akarunk lenni? A mi gondolataink is csak a sírig terjednek s balgatagon ismételgetjük: édes lesz ott megpihenni, odalent majd nem fáj semmi?... Ha így hinnénk ezt, nem ismernénk rendeltetésünket. Nem tudnánk, hogy Isten szent, magasztos célt tűzött ki elénk, azt, hogy akik most a föld gvermekei vagyunk, egykor menny polgáraivá legyünk. S lehetünk-e Anéíkül, aki azért lett emberré, hogy minket kézen fogva vezethessen, aki azért lett drága aránylóddá, hogy Rajta keresztül mehessünk a mennyei Atyához. Óh hallod-e, milyen szeretettel mondja most is: imé az ajtó előtt állok és zörgetek. Hallod-e, mint kopogtat szíved ajtaján, hogy bebocsásd magadhoz. Érzed-e, mint akar magához vonni mennyei szeretetével, hogy majd te is abba a boldog seregbe állhass, mely lelkesedéssel hirdeti: Nem is adatott az emberek között az ég alatt más név, amely által kellene megtartatnunk, mint a Jézus Krisztus szent neve! Ha meghallod kopogtatását, megérzed a szívéből feléd áramló szeretet melegségét, akkor már van ádvented, sőt karácsonyod is elérkezett. Mert már találkoztál Vele. Krisztussal találkozni pedig annyit jelent, mint újjászületni! Krisztus csak azt a kezet ragadja meg, melyet hittel nyújtunk Felé, csak abban a szívben vesz szállást, melyet Isten Lelke segítségével megtisztítottunk számára. Testvér! akarsz-e boldog karácsonyt? Ha igen, úgy lelki örömben megújulva tárd ki szívedet-lelkedet az érkező Krisztus előtt s boldog reménnyel megteljesedve zengjed a választottakkal: jer kedves vendég., nálam szállj, bűnömtől ne iszonyodjál, térj be hozzám te szolgádhoz, szegény megtérő judodhoz! Sziiassy Sándor. A Református Országos Zsinat. Dec. 8-án délelőtt folytatta tanácskozását a Refor. mátus Országos Zsinat Ravasz László dr. püspök és Balogh Jenő dr. főgondnok, titkos tanácsosok elnöklésével. Erdős Károly dr. debreceni egyetemi tanár jegyzői jelentése után titkos szavazással, teljesen egyhangúlag megválasztották a Zsinat új lelkészi alelnökévé Farkas István tiszáninneni püspököt; Balogh Jenő az elnöki székből köszöntötte »a lobogó lelkesedésig öt éve apostoli munkát végző« Farkas Istvánt, — »Isten tartsa meg a magyar nép iránt érzett meleg ragaszkodásában és hűségében« — így szólt Balogh Jenő s a hosszantartó éljenzésre egy rövid mondatban felelt az ünnepelt püspök: »Rendelkezésre állok, Istennek legyen dicsőség!« Ravasz László dr. püspök-elnök, mint előadó hosszabb beszéd kíséretében terjesztette be a liturgiaügyi bizottságnak az istentiszteleti rendtartás módosítására nézve készített javaslatát, amely így szól: »Alkalmi istentiszteletet kell tartani egyházunk és nemzetünk történetének nevezetes évfordulóin az egyházi és nemzeti élet ünnepélyes alkalmain. Az istentiszteletek a teljes, a kathekizáló, vagy a könyörgéses istentisztelet rendjét követik. Különösen ilyen alkalmak: október 31 -e és az országos törvényben megszabott nemzeti ünnepek, ezidőszerint március 15-e és az a nap, amelyet a törvényhozás I. István királynak és művének, a magyar keresztyén államiság megalapításának emlékezetére kijelöl, valamint október 6-a. Ezeken a napokon a helyi viszonyokhoz mérten
