Dunántúli Protestáns Lap, 1937 (48. évfolyam, 1-52. szám)

1937-11-28 / 48. szám

1937.

DUNÁNTÚLI PROTESTÁNS LAP.

229 oldal.

rendelkezés történik aziránt, hogy az előbb említett büntetés időtartama minden esetben öt év. De öt év eltelte előtt is hatálylát veszíti, ha a vétkes a káros megegyezés hatályának megszüntetésével vétségét jóváteszi. E nélkül a jóvátétel nélkül öt éven túl is hatályban marad a büntetés mindaddig, amig a megbüntetett egyháztág az egész gyülekezet színe előtt a templomban ünnepélyes formában ki nem nyilatkoztatja, hogy elkövetett bűnét törödelmesen megbánta. Helyénvaló intézkedések. A szövegezés valahogy módosítandó. Hogyan értsük azt, hogy egy büntetés időtartama minden esetben öt év, de bizonyos feltételek mellett öt év eltelte előtt is hatályát veszti és bizonyos föltételek mellett öt éven túl is hatályos marad az a büntetés?

U. A VII. te. 19. §-a után új szakasz jön. E szerint az egyházmegyei közgyűlés elrendelheti, hogy az egyházi tisztviselők javadalma legfeljebb olyan arányban szolgáltatható ki, amilyen arányban az egyházközséget terhelő köztartozások kiegyenlítése történik. Ez szól arra az esetre, ha az ilyen tartozásokból legalább két évi hátralék van, s a költségvetésileg előirányzati szükségletek nem elégíthetők ki teljes mértékben Az egyházmegyei közgyűlés határozatát az egyházkerületi közgyűlésre hivatalból fel kell terjeszteni. Nem valami hízelgő bók az egyházmegyékre nézve az indokolás azon kitétele, mely szerint a hivatalból történő fölterjesztésre azért van szükség, mert a köztartozásoknak az egyházközségekben felszaporodása esetén alig várható magától az egyházmegyétől, hogy saját magának megrendszabályozására rávehető legyen. De hát ha el sem rendeli az egyházmegyei közgyűlés a szóban levő dolgot, napirendre sem kerül az, tehát semmiféle felterjesztendő határozat nem fesz, ha — amint a javaslat szövege szól — az egyházmegye csak elrendelheti, nem pedig elrendelni köteles? De fontosabb ennél az a kérdés, lehet-e csak egyszerűen ilyen törvényt hozni anélkül, hogy az igazságtalanság vádját elkerülhessük? Hát teljesen bizonyos, már ab ovo, hogy azok az egyházközségi tisztviselők okai annak, hogy az egyházközség nem tudja kifizetni azokat a járulékokat? Kihallgatás, vizsgálat, vétkességmegállapítás nélkül büntessünk, esetleg teljesen ártatlanokat? Ha valahol a presbitérium nem készít költségvetést, adókivetést, nem gondoskodik a fedezetről, az adók beszedéserői, nem adja be a hátralékokat behajtás végett, vagy elkölti másra a költségvetésnek a köztartozásokra szolgáló fedezetét, olyanra, ami nincs a költségvetésben és ebben a lelkipásztor, vagy más egyházközségi tisztviselő is hibás, ám tartassák vissza az ő fizetésük is, de ezt is előbb fegyelmi vizsgálat útján kell megállapítani. Hiszen hány hely van, ahol a lelkipásztornak, sőt a tanítónak is ezrekkel adós az egyházközség, bár mind az előbb említettek legnagyobb pontossággal teljesítetnek, de nem tudják, vagy nem akarják fizetni az egyházi adót, a hátralékok be vannak adva pontosan a végrehajtásra, de senki azokat a hátralékokat be nem hajtja, a panaszok is hiábavalók. Hát hiszen a papi fizetést majd csak vissza lehet tartani, ha ilyen törvény lesz, úgyis nagyon sok helyen a pap saját magának csak akkor utalhat és utal fizetést, ha már mindenki és még a köztartozások is ki vannak elégítve, de mi lesz a tanítói fizetésekkel? A javaslat egyházközségi tisztviselőkről szól általában. A tanító is egyházközségi tisztviselő- Hogyan lehet annak a fizetését visszafogni, ha az esedékesség ideje ott van és saját köztartozásának, vagy egyházi

bírósági ítéletnek, vagy világi bírói letiltásnak esete nem forog fenn? Fizetése kiszolgáltatását állami törvények is szabályozzák, s ha az egyházi hatóság nem intézkedik, joga van a világi közigazgatási hatóságokhoz fordulni és akkor előállunk vele, hogy azért nem adjuk ki a fizetését, mert az egyházközségnek sok köztartozás hátraléka van?

12. A IX. te. 9. §-ához jönne, hogy az a lelkész, aki hetvenötödik életévét betöltötte, olvképen nyugdíjazandó, mintha szolgálatképtelenségét az egyházi bíróság jogerős ítélettel megállapította volna. Az alapintézkedésről előbbre jelzett véleményünket itt is fenntartjuk.

13. A IX. te. 29. §-ának tervezett módosítása fontos változtatást jelent: a lelkészi nyugdíjintézet tagjai tagságiik megszűntéig tartoznak fizetni tagsági díjat, tehát nem belépésüktől kezdve negyven évig. Helyes és jogos intézkedés. Aki élvezi még negyven éves szolgálati idején túl is a lelkészi javadalmat, miért legyen fölmentve a tagsági díj fizetése alól? A »tagságuk megszűntéig« helyett azonban szabatosabb volna a »tényleges szolgálatuk megszűntéig« kifejezés!

14., 15. A törvény életbeléptetését illetőleg tartalmaz célszerű intézkedéseket.

III.

Utasítás a házasuló felek közt a gyermekek vallása ügyében kötött, egyházunkra nézve sérelmes megegyezés esetén követendő eljárást illetőleg. Debuisset pridem. Hivatva van a sokféle bizonytalanságot és tanácstalanságot kiküszöbölni. A kárunkra reverzáljst adó a választók névjegyzékéből kihagyandó. Éhez nem kell külön eljárás. Eddig sem kellett- Megmondja a törvény. Most az utasítás is leszögezi. Az utasítás szerint közömbös, hogy a reverzális mikor köttetett, tehát nem lehet azzal védekezni és bárkit menteni, hogy az még a törvény életbeléptetése előtt jött létre. Megszűnik a választójogból való kizárási ok, ha a káros reverzálisos házasság megszűnik, vagy a másik házasfél áttérésével egyvallású házassággá lesz. Ebben az esetben az egyháztag újra kérheti a választói névjegyzékbe fölvételét az I. te. 29. § 4. pontjában előírt fogadalom föltételével. Az indokolás azt is mondja, hogy ilyen esetre az előzetes bűnbánat-tartást is kötelezővé lehetne tenni. Dehát miért nem teszi kötelezővé az utasítás szövege? A kárunkra reverzálist adók és ilyen házasság mellett közreműködők ellen a fegyelmi köteles megindításáról — amint láttuk — már a törvényjavaslat intézkedik. De sem a törvényjavaslat, sem az utasítás nem szól arról, mi lesz a kárunkra kötött reverzálisos házasságból származott gyermekekkel, ha a káros reverzálisos házasság megszűnik, mely esetben a fegyelmi büntetés hatálya is megszűnik, mégpedig az öt év eltelte előtt? »A sérelmes megegyezésekre vonatkozó szabályokat évenként legalább egyszer a gyülekezet előtt a szószékről is ki kell hirdetni.« Ezt nem kellene általánosan kötelezővé tenni. Akadnak még — hála Istennek — helyek, ahol az ellenünkre kötött reverzális ismeretlen és lehetetlen fogalom, minek az ördögöt a falra festeni?

IV.

Határozati javaslat az Istentiszteleti Rendtartás módosítása tárgyában. Alkalmi istentiszteletet kell tartani egyházunk és nemzetünk történetének nevezetes évfordulóin, az egyházi és nemzeti élet ünnepi alkalmain. Az ilyen istentiszteletek a teljes, a kathekizáló