Dunántúli Protestáns Lap, 1937 (48. évfolyam, 1-52. szám)
1937-01-31 / 5. szám
20. oldal. DUNÁNTÚL! PROTESTÁNS LAP. 1937. lelkesedése, merész lendülete, eszmékért való áldozatkészsége megtalálja a maga érvényesülési lehetőségét. d) Nem kis nehézséget okoz az ifjúság tagozódása. Ez inkább városi gyülekezetben képez nehézséget az ifjak összegyűjtésénél és a velük való foglalkozásban. Az egyik középiskolát, vagy talán főiskolát végzett, a másik jószerint a négy elemit se járta ki. Az egyik kora reggeltől késő estig el van foglalva, a másik munka nélkül. Az egyik ehhez, a másik ahhoz a társadalmi osztályhoz tartozik stb. De falun is meg van ez a tagozódás. A gazda legény nem szívesen ül le egy asztalhoz a zsellér vagy a béres legénnyel. Mit szólna hozzá a falu szája, mondják, talán nem is annyira maguk az ifjak, mint inkább a szülők. Olyan nagy különbségek vannak az ifjak között városon és falun egyaránt, hogy ezeket figyelembe véve, nem gondolhatunk tömegmunkára, tömegkezelésre. Félreértés elkerülése végett sietünk megmondani, hogy ez nem azt jelenti, hogy külön összejövetelt kell tartani az intelligens, vagy gazda ifjak és külön az egyszerűbb, vagy zsellér ifjak részére, mert ez olyan veszedelmes tagozódást jelentene és olyan pártokra bontaná az ifjúságot is, a gyülekezetét is, hogy rá mehetne mind a kettő prosperitása. Tapasztalat szerint a magyar református ifjúságnak az az egyedül megengedhető és legtermészetesebb csoportosítása, hogy a 12—16 éveseket és a 16 éven felülieket kiilönkülön csoportokba szervezi. Az értendő fentebbi megállapításunk alatt, hogy az if jakkal személy szerint kell foglalkozni. így érti meg a művelt, vagy gazda ifjú, hogy reá nézve nem szégyen leülni a szegény munka nélküli ifjúval, hanem ez ránézve valóságos küldetés. Viszont az alacsonyabb társadalmi osztályhoz tartozó ifjú az ifjúsági egyesületben ismeri meg, hogy a jobb módú ifjú neki nem ellensége, hanem testvére a Jézus Krisztusban. így ez a tagozódás szolgáltathat áldott alkalmat a gyülekezeti egység megteremtésére. e) Nem kívánjuk tovább sorölni a nehézségeket, azért csupán arra mutatunk rá, hogy a legnagyobb nehézségek egyike a jó és helyes vezetés kérdése. Ki legyen az ifjúsági munka vezetője? Dr. Breyer István győri r. kát. püspök újévi szózatában azt írta, hogy az if jaknál a tanító, a leányoknál a tanítónő vagy más úriasszony vezesse a munkát. Akár a lelkipásztor, akár a tanító legyen a vezető, közte és az ifjúság között oly nagy színvonalbeli, nem egyszer korkülönbség is van, hogy nem tudnak közel férkőzni egymáshoz. így hiányzik az intimitás, a közvetlenség. Ez pedig igen nagy akadály. Ezen ütött rést és igyekezett a bajokat orvosolni az ifjúsági munkák emez alapelve: ifjú emberek evangélizálása ifjú emberek által. Lapunk folyó évi első számában felvetettük épen ennek az egyik legfőbb akadálynak, de valamennyi fentebb felsorolt nehézségnek íeküzdhetése érdekében ifjúsági vezető tanfolyamok rendezését. S örömmel olvassuk, hogy püspök úr intézkedett Pápán egy ilyen vezető tanfolyam szervezése iránt. Minden egyházközségben van két-három olyan ifjú, aki lelkületénél fogva alkalmas arra, hogy ifjúsági vezetőül kiképeztessék és otthon a lelkipásztornak, vagy a tanítónak első munkatársa legyen. A vezetőképzéssel kapcsolatban megemlítjük, hogy igen üdvös lenne minden theologus ifjúnak a cserkészetbe való alapos bevezetése, sőt a cserkészvizsga letétele, hogy mint ilyen is működhessen a gyülekezetben. Tudunk gyülekezetét, hol nem sikerült az ifjak összegyűjtése, mígnem cserkészcsapatba tömöríttettek s midőn a cserkészcsapat megizmosodott, belőle fejlődött ki az ifjúsági egyesület és munka. Ha ezeket a nehézségeket végig gondoljuk, valaki talán azt mondja: ha így van, fel kell hagyni minden reménnyel, nem lehet itt semmit se tenni. A mai ifjúság nem alkalmas arra. Téves volna azonban azt gondolni, hogy ezek a nehézségek leküzdhetetlenek, mint már a fentiekben is rámutattunk, nem elháríthatatlan akadályok, sőt bizonyos tekintetben lehetőséget nyújtanak. Ne gondoljuk azt sem, hogy az ifjúság képtelen vallásos élet élésére. Az ifjúság tud vallásos lenni, mert a vallás és az ifjúság nem áll ellentétben egymással, mintha bizonyos életkorhoz lenne kötve vallásos élet élése, másszóval egy meghatározott korhatárt át kellene lépni, hogy képes legyen az ember keresztyén módon éljii. Ravasz László dr. írja röviddel ezelőtt megjelent kötetében: »Az ifjúság és az evangélium egymáshoz illők... nem lehet úgy az evangéliumra gondolni, hogy ne lássuk a fénybe öltözött ifjú alakját és nem lehet az ifjúság titokzatos lényével, mondhatnék örök misztikumával foglalkozni anélkül, hogy zűrzavarából szomjas fülünk ki ne hallja a sokszor elnyomott, a sokszor elveszett, de diadalmasan ébredő melódiát: az evangéliumot«. Nem lehet másként jobb magyar református jövő, csak evangéliumi magyar református ifjúság által. Győry Elemér. Könyvtári kirándulás Perőcsénybe. Még theologus koromban hallottam barátaimtól és a legátusoktól, hogy az ipolypásztói parokhián, Kováts Sebestyén Kálmánéknál sok, régi könyv van felhalmozva. A világháború Ipolypásztót elszakította tőlünk és az.ottani régi könyveket csak a múlt esztendő folyamán lehetett Perőcsénybe, Kováts Sebestyén József ottani lelkipásztor barátom, volt pápai theologus parokhiájára átszállítani. Kováts Sebestyén József oly kedves volt, hogy a káplánja, Szabó József révén többször üzent, hogy szívesen enged a könyvekből a főiskolai könyvtár részére válogatni és az őszi tatai egyházkerületi közgyűlésen személyesen megbeszéltem vele kimenetelem pontos idejét. Október 31-én indultam Pápáról és Budapesten—Vácon át 1 órai késéssel, havas esőben érkeztem meg a perőcsényi autóbuszállomásra, ahol Szabó József káplán várt, mert Kováts Sebestyén Józsefnek haza kellett mennie az esti vallásos estély előkészületeire. Az ilyen könyvtári kirándulásokat össze szoktam kötni az Ige szolgálatával. így történt ez Perőcsényben is. Este a vallásos estélyen előadást tartottam, másnap reggel a vasárnapi iskolában beszéltem — ennek folytatása is lett, a perőcsényi vasárnapi iskolások levelet írtak a pápái vasárnapi iskolásoknak, akik ép most készülnek nekik válaszolni —, délelőtt prédikáltam, délután az ifjúsággal találkoztam, este pedig Vámosmikolán szóltam a vallásos estélyen. A régi könyvek megtekintése hétfőn következett. Józsi barátom igazi nemeslelkűséggel rendelkezésemre bocsátotta az irodában lerakott nagy tömeg könyvet, válogassam ki, amire a főiskolai könyvtárnak szüksége van, azt mind el fogja küldeni. így is történt.
