Dunántúli Protestáns Lap, 1937 (48. évfolyam, 1-52. szám)
1937-01-31 / 5. szám
1937. DUNÁNTÚLI PROTESTÁNS LAP. 21. oldal. Örömmel görnyedtem órák hosszat és kiválasztottam vagy 90 darab könyvet és kéziratot, melyeket vendégszerető házigazdám ládába rakatott és vasúton elküldetett, sőt sereg háborús emlékkel is gazdagította a könyvtár háborús gyűjteményét, t. i. ő a háború alatt katonai lelkész volt és sok érdekes iratot, nyomtatványt őrzött meg az utókor számára. A könyvtárban régi, 1711 előtti magyar könyvet egyet sem találtam, mint Józsi barátom monda, ott járt valamikor Todorescu Gyula, a legnagyobb magyar könyvgytijtők egyike, aki 10 darab ilyen könyvet vitt el a könyvtárból. De ezek jó helyre kerültek, mert könyvtárát a Széchenyi-könyvtár kapta meg teljes egészében. Ha így régi magyar könyvet nem találtam is, akadt azért sok olyan, ami könyvtárunkban hiányzott és sereg könyv került a birtokunkba, mely vagy tartalmánál, vagy előbbi tulajdonosánál fogva ritkaságszámba megy. A könyvtár papi könyvtár, tehát elsősorban theologiai műveket tartalmazott. A legtöbbjében Ladislai Bíró (1760 körül) beírás található. Értékes — sajnos, a padláson a mű eleje és a kötése teljesen tönkrement —-. Calvin Institúció jának 4-ik kiadása, mely 1545-ben Strasbourgban jelent meg. Nekünk ez eddig nem volt meg. Révész Imre szerint »ebből a kiadásból feltűnően kevés példány ismeretes«. (Magyarországon hármat ismer: Ráday Könyvtár, Budapest. Magyar Tud. Akadémia és a Magyar Nemzeti Múzeum Széchenyi-könyvtára; külföldön pedig a Barth P.-Niesel-féle összeállítás nyolc példányról tud [Kálvin János Institutiója. Ref. Egyházi Könyvtár, XIX. kötet Budapest, 1936. XL. lapj). . ! Nagyon érdekes Pareus Dávidnak fia által 1647- ben kiadott Opera theologica folio kötete, mely a címlapi bejegyzés szerint Érsekújvárt K■ Orbán tulajdona volt, aki azt Utrechtben, 1654-ben szerezte. Később fiáé, Zsigmondé lett, majd Liszkai Györgyé és utána Vecsei András könyvtárát díszítette. Az első tulajdonos, Érsekujvári K. Orbán Szinnyei szerint (Magyar írók Élete és Munkái II. 1442—3. hasáb, Budapest, 1893) ref. lelkész 1654-ben tényleg Utrechtben tanult, ahol disputáit is. 1690-ben Tokajban halt meg, mint odavaló lelkész. Négy munkája jelent meg Debrecenben. Ez a bejegyzés őrizte meg annak bizonyságát, hogy mennyire szerette a könyveket és hogy pénze is volt azok vásárlására. A kapott theologiai munkák nagyrésze Hollandiában jelent meg, meg Svájcban. Ezekben az országokban fordultak meg leginkább a magyar református theologusok. A XIX. századi magyar könyvek közül értékesebb Fazekas Mihály Ludas Matyijának 2-ik kiadása. A kéziratok közt találhatni Kováts Sebestyén János garamvezekényi lelkésznek, Kováts Sebestyén József dédapjának a könyvészek előtt ismeretlen három munkáját: 1. Egyházi beszédek különböző alkalmakra. 2. Ekklésiai Agenda. 3. Verus naturalismus. Ez utóbbi a cenzúra által jóváhagyott, nyomtatásra kész példány, mely azonban sohsém jelent meg nyomtatásban. Nagyon jellemző kortörténeti adat egy Debrecenben, 1822-ben kelt Protocollum, mely a diákok közt alakult »megyének« (melyet a latin nyelvben való jártasság megszerzése végett alakítottak) a működését mutatja be, a megye »administratora« vagy »főispán«-ja Kováts Sebestyén József volt (az ő életrajzát lásd Szinnyei, M. I. É. M.), aki 1831-től 1884-ig mint ipolypásztói lelkész működött. Fogadja Kováts Sebestyén József perőcsényí lelkipásztor úr hálás köszönetemet a szíves vendéglátásért, de még inkább a könyvtárunknak ajándékozott könyvekért és kéziratokért. Vajha nemes példája minél többeket buzdítana hasonló ajándékozásra. A régi könyveknek legjobb helyük van egy nyilvános könyvtárban. Dunántúli ref. lelkészek esetében, ez a könyvtár egész természetes, nem lehet más, mint a pápai főiskola könyvtára. Itt megőrzi és megbecsüli a főiskola, mig magánháznál mint értéktelen lom felkerül a régi könyv a padlásra és elpusztul a magyar tudomány és művelődéstörténet sokszor pótolhatatlan kárára. Dr. P. J. Fejes Zsigmond igazgató főtanácsosi okiratának átadása. Emlékezetes marad főiskolánk történetében az a bensőséges és meleg ünnepség, melynek keretében egyházi főhatóságunk átadta Fejes Zsigmond gimnáziumi igazgatónak a tanügyi főtanácsosi kinevezéséről szóló okiratot. A tornatermet zsúfolásig megtöltötték az ünneplő pápai pedagógusok — ott volt a főiskolai tanári kar, élén püspök urunkkal és főgondnok úrral —r a nőnevelő intézet s a pápai középfokú iskolák népes küldöttségei; ott volt az Alma Máter diáksága meghatottan s illedelmes, fegyelmezett komolysággal. A Himnusz akkordjai nyitották meg az ünnepséget; dr. Balogh Jenő főgondnok a bensőséges meggyőződés meleg hangjaival méltatta a kitüntetett tanári munkásságát, melyet — mint mondotta — immár harminc év óta figyel és becsül — s melyre most az egész ország pedagógusai felfigyelnek s a magasról jött elismerés után még őszintébb elismeréssel vesznek körül; s jókívánságai kifejezése után átadta az ünnepeknek a tanügyi' főtanácsosi kinevezési iratot. A vegyeskar lelkesen adta elő Kodály Zoltán: Ünnepi köszöntőjét; Ólé Sándor főisk. gondnok a főiskola és a nőnevelő intézet nevében köszöntötte az igazgató-főtanácsos urat, akit tanártársai, tanítványai tisztelettel és szeretettel vettek és vesznek körül. Az üdvözlő szavakra Fejes igazgató mély meghatottsággal válaszolt: őszinte, meleg köszönetét fejezte ki az elismerő cím és rang adományozásáért Magyarország Kormányzója iránt, az előterjesztésért a közoktatásügyi Miniszternek, az egyházi főhatóságnak megköszönte mindenkor s ez alkalommal is tanúsított megértő támogatását, a főisk. gondnok meleg szeretettől áthatott szavait, s kérte, hogy a jelenlevők, elöljárók, kartársak, diákok szivében ugyanez a felemelő nagy érzés, a szeretet maradjon meg, amelyet most maga felé sugározni érez, s amelyet ő is mindig érzett a főiskola, a kartársak, a diákok, a nevelésügy és a nevelők iránt. A Szózat fenséges hangjaival fejeződött be a felemelő ünnepség. Este a főiskolai tanári kar, s a nőnevelő-intézet képviselői a köztartás kis termében gyűltek össze, hogy a fehér asztalnál kartársi, baráti őszinte érzésekkel együtt legyenek a kitüntetettel, akit meghatóan vett itt is körül a komolyság és a derű, a tanítványi hálás visszaemlékezés számos meleg felköszöntő alakjában.
