Dunántúli Protestáns Lap, 1937 (48. évfolyam, 1-52. szám)
1937-11-21 / 47. szám
Negyvennyolcadik évfolyam. 47. szám. Pápa, 1937 november 21. DUNÁNTÚLI PROTESTÁNS LAP A DUNÁNTÚLI REFORMÁTUS EGYHÁZKERÜLET HIVATALOS KÖZLÖNYE ____________________________MEGJELENIK MINDEN VASÁRNAP. _____________________________---------------------------------------------------— FŐSZERKESZTŐ: MEDGYASSZAY VINCE PÜSPÖK ----------------------------------------------------FELELŐS SZERKESZTŐ DR. PONGRÁCZ JÓZSEF THEOL. TANÁR PÁPA) j FŐMUNKATÁRS ÉS A KIADÓHIVATAL VEZETŐJE: DR. TÓTH LAJOS THÉOL FŐISKOLA, AKIHEZ A LAPOT ÉRDEKLŐ MINDEN KÖZLEMÉNY KÜLDENDŐ I TANÁR PÁPA, FŐISKOLA, AKIHEZ A REKLAMÁCIÓK INTÉZENDÖK A zsinatelőkészítő bizottság új javaslatai. A zsinatelőkészítő bizottság hat új javaslatot terjeszt a folyó évben még összeülő zsinat elé. Ezek között első helyen két törvényjavaslat szerepel. Az egyik: a magyarországi református és evangélikus egyház közigazgatási és vagyoni vitás kérdéseinek eldöntésére szervezendő külön bíróságról; a másik pedig: az 1933. évben legfelsőbb jóváhagyást és megerősítést nyert egyházi törvények kiegészítéséről és módosításáról szól. A következő négy határozati javaslat közül kettő különös figyelmet érdemel és pedig: az egyházunkra nézve sérelmes megegyezés esetén követendő eljárásra utasítás tervezete, — amely utasítás a VI. egyházi törvénycikk 46. §-ának javasolt módosításával van összefüggésben, — valamint az a határozati javaslat, amely a nemzeti ünnepek mikénti megünneplése tárgyában kívánja az Istentiszteleti Rendtartást kiegészíteni. Nem igényel különösebb megvitatást a szanáló bizottság megszüntetéséről, illetve az egységes iskolai felügyelet megszervezéséről intézkedő s inkább adminisztratív jellegű két utolsó határozati javaslat. I. A magyarországi református és evangélikus egyház közigazgatási és vagyoni vitás kérdéseinek eldöntésére szervezendő külön bíróság régóta érzett hiányt van hivatva pótolni. A két protestáns egyház hívei több helyen alkotnak ma is ú. n. közös protestáns egyházközséget, vagy éneikül is bizonyos vonatkozásokban — templomhasználat, népiskolai oktatás stb. — közösségben jéliiek s a két protestáns egyház maga is sok más tekintetben érdekközösségben és viszonosságban van egymással. A közös egyházi szervezetek vagy intézmények fenntartásából, esetleg a közösség megszüntetéséből a két protestáns egyház önkormányzati testületéi között felmerülhető vitás közigazgatási és vagyoni kérdések eldöntésére célszerűnek látszott olyan külön bíróság szervezése, amely a vitás kérdéseket minden más bírósági vagy hatósági eljárás kizárásával végérvényesen dönti el. Ennek hiányában a felmerülhető vitás kérdések eldöntése világi közigazgatási hatáskörbe tartozik, ami eddig sem volt kívánatos állapot. Az előterjesztendő törvényjavaslat teljesen egyező azzal a törvénnyel, amit az evangélikus egyház zsinata a folyó évben meghozott s amely törvény ma már legfelsőbb jóváhagyást és megerősítést is nyert. A javaslat héttagú bíróságot szervez. A tagok közül hármat az egyetemes konvent rendes bírósága, hármat pedig az evangélikus egyház egyetemes törvényszéke küld ki saját tagjai közül. Elnököt a hat kiküldött bírósági tag választ közönséges szótöbbséggel. Ha az elnök személyében megegyezni nem tudnak, a református tagok egy evangélikus, az evangélikus tagok egy református elnököt hoznak javaslatba, aKik között sorshúzás dönt. Egy külön bíróság szervezésénél négy irányban kell szabályokat alkotni. Szabályozni kell a bíróság hatáskörét, a bíróság megalakulásának módját, a bíróság eljárási szabályait és a hozandó ítéletek vagy határozatok végrehajtásának mikéntjét. A hatáskört maga a javaslat kielégítő módon megállapítja. Egyéb téren elég szűkszavú és hiányos. Mindössze a bírósági tagok kiküldésének s az elnök megválasztásának módját szabályozza, valamint azt az elvet szögezi le, hogy az állam segédkezése szempontjából és egyéb vonatkozásban is a külön bíróság a két egyház egyházi bíróságaival esik egv tekintet alá. Végül pedig felhatalmazást ad az egyetemes konventnek arra, hogy az evangélikus egyház egyetemes közgyűlésével azonos szabályrendeletben állapítsa meg a ’külön bíróság szervezetének és eljárásának közelebbi szabályait, ideértve azt is, hogy a bíróság időről-időre vagy esetenként alakíttassék-e meg. A javaslaton változtatni nem Tehet, mivel kötve vagyunk az evangélikus egyház zsinata által már megalkotott törvény szövegéhez. így a javaslattal kapcsolatos észrevételek csupán a megalkotandó szabályrendelet szempontjából bírhatnak jelentőséggel. A két protestáns egyháznak ma is működik már egy közös közigazgatási (tanácskozási) szerve: a Protestáns Közös Bizottság. Önként kínálkozik a megoldás, hogy a külön bíróságot — amit talán helyesebben nevezhetnénk Protestáns Közös Bíróságnak — e már meglevő közös szerv mellé kell állítani. Hiszen lényegében azok a közösen érdeklő ügyek kerülnek a bíróság elé, amelyek békés úton — esetleg a Protestáns Közös Bizottság közbenjárása mellett — sem intézhetők el. E gondolat további építése esetén a Protestáns Közös Bizottságra és annak elnökségére lehetne bízni annak eldöntését, hogy mely ügyeket utal a külön (közös) bíróság elé, e bizottság elnöksége gondoskodhatnék a külön bíróság tagjainak öszszehivásáról megalakulás és elnökválasztás céljából s igénybe vehetné a közös bíróság a Protestáns Közös Bizottság irodáját s külön irattárát is itt kezelhetné. A tervezett külön bíróság így volna legcélszerűbben beleilleszthető a két protestáns egyház közigazgatási és bírósági szervezetébe. Részletkérdésekben is felhozható már most néhány érdemlegesebb észrevétel, ami a közös szabályrendelet megalkotása során mérlegelést igényel.
