Dunántúli Protestáns Lap, 1937 (48. évfolyam, 1-52. szám)

1937-11-14 / 46. szám

216. o!űa! DUNÁNTÚLI'PROTESTÁNS LAP 1937. 'kénytelen véka alá rejteni, aztán parazsára is 'ráhord­­ják az évek a hamut s csak ritkán sepri le a Lélek szele; kihuny dicstelenül az eklézsiájához csupán az egyháziadó szálaival kötött egyháztag. — Ha a Lélek felszítja a tüzet, szemére lobbantja vaksága sok szo­morú következményét, főleg mikor saját vérének, sa­ját nemében, de más vallásban nevelt, a más vallás miatt gyakran tőle elidegenedett magzatát láttatja meg s hoz napnyugati pirt a leáldozó élet vallásos horizontjára. Az ilyen magukbaszálló, későn mea kul­­pázó szivek között vannak buzgó templombajárók, adakozók is. Egy résznél azonban érvényesül a kát. házastárs gyóntatószékből irányított, céltudatos mun­kájának a hatása s jelentkezik a missziós buzgóság eredménye, amikor az illető két tanúval tőlünk ki­jelentkezik Hogy világos áttekintése legyen a lelkipásztor­nak, olvasson el a reverzális kérdéssel kapcsolatos minden könyvet, cikket, értekezést, kedvező és ked­vezőtlen hirt. Legyen gyors a hallásra, jegyezze meg a fogásokat, melyekkel jámbor, hitükben rendszerint roppant gyámoltalan és ingadozó reformátusokat meg­ejtenek mézes "beszéddel, fényes Ígérettel, rettentő fenyegetéssel, amik között azonban leghatásosabb az állás, vagy kenyérkérdés, — figyelje meg az ellenfél módszerét, ha nem is azért, hogy kövesse, de tanuljon belőle- Jegyezze fel a kirívó eseteket, a beszélgetése­ket, nagyszerűen ható illusztrációk a harcban, érté­kes fegyverek az arzenálban. Készítse a gyülekezeti statisztikát, vezessen pontos nyilvántartást a vegyes­házasokról, kísérje szemmel a gyülekezet »soron« levő fiataljait, ne kerülje el figyelmét az ifjak barátko­­zása sem, úgy hogy az eljegyzést lehetőleg ne az állami anyakönyvi hivatal házassági hirdetőtáblájáról tudja meg, elkésve, de még időben. Ne mulassza el hetenként megnézni a hirdető táblát s a látottak sze­rint azonnal intézkedni, ha helyben van a kérdéses fél, vagy értesíteni az illetékes lelkipásztort, aki ilyen esetben kivételesen legyen gyors a válasszal s feleljen figyelmét felhívó kollégájának. Világosan látva a helyzetet, elkészítve a diagnó­zist, alaposan ismerve a hadszínteret, merjen csele­kedni bátran. Beszéljen, mint Isten és a haza ügyének prófétája, mint az igazság okos, de nem alkudozó szószólója, akinek küldetése van és hatalommal szól, mert semmivel sem kapott kisebb megbízást s keve­sebb felelősséget a szolgálatra, mint bármelyik más^ kér. felekezet papja s mint magyar ember, akinek fáj a fajtája elnyomorodása, anaygi megkötözöttségének ki­használása, lelki rabságba taszítása. Ihlessen, agitáljon. Az igazságért, de mindig az igazság tiszta eszközeivel. Tépjen fel gennyes kelevé­­rj.veket, de kezelje őket gyengédséggel. Mutasson rá mulasztásokra, de a régiekért ne vádaskodjon. Lep­lezzen le ellenünk készülő merényleteket, de szemé­lyeket ne támadjon s ne vezesse ellenszenv, elkesere­dettség, főleg ne gyűlölet! Álljon mindig magasab­ban, mindig az ügyért, az Isten ügyéért. Hordozza türelemmel és alázattal a megnemértés vagy szándékos félreértés kiváltotta ellenséges bírálatokat, miket bátor szókimondása s kemény fellépése a vétkesek és hozzá­tartozóik részéről feléje lövöldöz, mígnem rájön ‘ a gyülekezet jobbik fele, hogy igaza van, szükséges amit tesz, melléje áll s vele cselekszik. így tudja a lelkipásztor beszédein keresztül megváltoztatni, azt a hazug és beteg közvéleményt, ami olyan bénítóan telepedett rá a ref. társadalomra, hogy szinte természetesnek tartják a ref. fél rever­zálisadását. Ha férfi, azért, mert az asszony neveli a gyermeket. Ha nő, akkor meg azért, mert a férfi hordja a kalapot. Aztán nem is kell magasabb tandí­jat fizetni a kath. középiskolákban, könnyebben bol­dogul már a diákgyerek is, hát még később, micsoda kiszámíthatatlan haszon lesz abból, ha a többség val­lását vallja, jó összeköttetés, állásnyerés szinte mind biztosítva látszanak, s a ref. fél a legtöbb esetben szinte semmi ellenállást sem fejt ki a saját hite meg­védésére s legalább saját nemű gyermekei számára való biztosításában. Új közvéleményt kell teremteni. Öntudatosat, ge­rinceset, amelyik vallja, hogy a református félnek sem »mindegy« a vallása. A legkevesebb és elengedhetet­len feltétele a boldogságának, hogy a hitét és egyhá­zát tiszteletben tartsa a rnáshitű házastársa, aminthogy ő is tisztelettel és megértéssel viseltetik az övé iránt. Ne csak a lelkipásztor, de az egész presbité­rium, sőt a gyülekezet közitélete bélyegezze meg azt, aki hite élésében gyáva, egyháza érdekeinek feladásá­ban gyors. Ezt a közvéleményt kialakítandó a lelki­pásztori szolgálat száz alkalma és szüksége paran­csolja a lelkésznek, hogy szüntelenül, ismételten is gyűléseken, vallásos estén, előadások keretében be­széljen a reverzális kérdésről s jaj neki, ha reszketős, félénk, bizonytalan vagy hamis zengést tészen a kürtje. Kötelessége vallani, hogy a »Codex Juris Cano­­nici«-nek a házasság kérdésében elfoglalt s 1918 óta hazánkban érvényre jutott álláspontja a nemzeti tör­vényeinkkel ellentétben áll, s mint »a magyar felekezeti élet legádázabb megrontója ellen anyaszentegyházunk iránt tartozó kötelességből és a halálig tartó hűség parancsából mindent el fogunk követni, hogy szent örökségünk birtokállományát csonkítatlanul megőriz­zük«. (Fehérvári deklaráció.) Ebben is, úgy mint a Szegedről elindult új nemzetmentő akcióban, mely az átkos 1894. XXXII. g eltörlését es az 1868. te. Lili. §-nak visszaállítását követeli, egységes kell hogy legyen a ref. lelkészi kar. A bátor bizonyságtevés és határozott egyházi öntudat kiépítése mellett nem kevésbbé fontos teendő a nagyon intenzív pasztoráció és misszióimunka. Lehetőség szerint minél több bibliakör (gyülekezeti és egyesületi) szerveztessék, ahol közvetlenebb alka­lom adódik az egyházhűség gondolatának megbeszélé­sére. Ébredési mozgalmak, evangélizációs gyűlések programmjában legyen ott az egyházhűség parancsa is s véget kell vetni azoknak a törekvéseknek, melyek az egyházon kívül, sokszor az egyházon felül állva, gyengéit szeretetlenül kipellengérezik és egyengetik útját annak az áramlatnak, amelyik az anyaszentegyhá­­zat nem tartja Istentől rendelt üdvintézménynek s amelyik az egyháztagság fogalmát lesilányítja. A reverzális körül nem elég azonban még á íeg­­demoszthéneszibb szónoklat sem. Sokszor a közelről ható csendes beszéd, a pásztori látogatás galambszava, meghitt közvetlensége sokkal szivbemarkolóbb, mint templom falai között harsogó orkán itéletes menny­dörgése és villámlása. Mihelyt hírét veszi a lelkipász­tor egy készülő vegyesházasságnak, jelenjen meg ha csak pár percre is a veszélyeztetett léleknél és legyen az élő lelkiismeret. Aztán jöjjön el többször. Ezek a látogatások a legjobbak vívódó felek megerősítésére, problémák megbeszélésére. Ilyenkor kitárulnak a szi­vek s olyan titkok szelencéi pattannak a lelkipásztor elé, amelyek kinyitásán hiába fáradozott volna más utakon s tán sohasem találta volna meg a módot egy-egy lélekvár meghódítására. Nem elég csak egy-

Next

/
Thumbnails
Contents