Dunántúli Protestáns Lap, 1937 (48. évfolyam, 1-52. szám)
1937-10-24 / 43. szám
200. oldal. DUNÁNTÚLI PROTESTÁNS LAP. 1937. ünnepből kivesszük a magunk részét“. E tárgyban a f. évi december 7-ére összehívott zsinat az istentiszteleti rendtartás 13. §-ának kiegészítésével remélhetőleg megteszi a szükséges intézkedéseket llyképen ez az ünneplés szívünk szerint módot nyújt arra, hogy ezáltal is szolgáljuk a nemzeti egységet, amelyre a szomorú korban, amikor a hitetlenség, a nyílt istentagadás és a modern pogányság ragályosan terjed, — a hívő keresztyéneknek kétszeresen szüksége van. II. A múlt és a jövendő határmesgyéjén második gondolatunk új feladatainkra irányul A világháború előtti idővel az emberiség fejlődésének egyik nagy korszaka zárult le. A békének ezekre a boldog éveire én nem azzal a fanyar érzéssel nézek vissza, amely mindenben csak hibát keres és igazi nagyjaink érdemeit sem tudja méltatni. Bizonyos azonban, hogy az a korszak lezárult és visszaidézése nem áll hatalmunkban. Új világ van körülöttünk alakulóban; de annak csak körvonalait szemlélhetjük. Majd az utókor fogja eldönthetni, hogy bajok és nyomorúságok mellett, sok szomorú tünet ellenére is mit lehet ez újabb korszak előnyének tekinteni ? Részemről az örvendetest és a haladást abban látom: törvényhozás, kormány, egyházak és társadalmi szervezetek egyformán törekszenek arra, hogy a jelenleginél emberiesebb, mert keresztyénibb társadalmi és gazdasági rend alakuljon ki és a magyarságnak széles néprétegei számban, gazdagságban, jólétben és művelődésben gyaiapodjanak. E haladás elérése céljából egyesek gyakran hangoztatnak megvalósíthatlan ígéreteket,.mások pedig külföldi eszmék, különösen a parancsuralmi rendszer egyszerű útánzásától, ismét mások forradalmi átalakulástól várnak mindent. Főtiszteletű Közgyűlés ! Ez nem az én utam ; bizton remélem, úgyis mondhatom, ez nem a mi utunk. Az átalakulásnak ősi alkotmányunk alapelveinek tiszteletben tartásával, magyar népünk jellemének figyelembe vétele mellett; lehetőleg gyors ütemben, fokozatos fejlődéssel kell bekövetkeznie. Azért nem forradalmi úton, mert az ilyen rögtöni változás — amint ezt hazánk történetében is tapasztalhattuk — megrázkódtatásokkal, értékek pusztulásával vagy éppen megsemmisülésével jár. A ránk váró feladatok megoldása céljából részben belmissziói, részben társadalompolitikai tennivalóknak egész garmadája áll egyházunk munkásai előtt is. Zsinatunk iránti hálával örvendünk azon, hogy az egyházi 111. t.-c. megszervezte azt a jelentős munkát, melynek ágai: a gyülekezeti gyermekmisszíó, továbbá a növekedő fiatalság között, a kórházakban, a szórványokban, az elhagyottabb és a veszélyeztetett néprétegek sorában végzendő missziói munka. A missziói jelentésből tudjuk: e munka végzésére derék, buzgó férfiak jelentkeznek és egyházkerületünk különösen a szórványokban uj munkásokat is állíthat e téren a régiek mellé. A mi Egyházkerületünkben is a falusi és tanyai lakosság népegészségügyi, lakásügyi, élelmezési és mivelödési viszonyainak javítása végett higgadt, tárgyilagos és szakszerű munkával, szenvedély és gyűlölet keltése nélkül törekszünk megállapítani a bajokat és viszásságokat és keresni a megszüntetésükre alkalmas eszközöket. Egyházunk tagjainak is sok tennivalója akad az utóbbi években hazánkban örvendetesen megindult egészségvédelmi és ezzel párhuzamosan folytatott társadalompolitikai munkában. Ennek rendszerét dr. Szilágyi Pál tisztifőorvos úr, presbitertársam nemrég szakavatott előadásban fejtette ki. Sok a tennivaló a csecsemő- és anyavédelem terén, továbbá azáltal, hogy törvényhozásunk az óvodákat napközi otthonokká alakította át; azután az iskolai egészségügynél, az elemi iskola székhelyétől gyakran távol lakó és rosszul élelmezett tanyai iskolás gyerekek élelmezésének javítása körül stb. De a főorvos úr utalt az ifjúság, valamint a felnőttek és a segélyre szoruló aggok javára végzendő munkák feladataira. Mindezen a téren az Orsz. Ref. Szeretetszövetség buzgó és sikeres tevékenységet fejt ki, de a feladat oly nagy és nemzeti szempontból is oly jelentős, hogy annak betöltésére több egyházközségben részben hivatalos és hivatásos, részben önkéntes munkásokra lesz szükség. Kívánatos, hogy ezekre a feladatokra ráutaljunk a lelkipásztori továbbképzésnél is, amelynek a társadalompolitika újabb tanításaira is ki kellene terjeszkedni. Előttünk áll a magyar ifjúság nagy problémája éspedig nemcsak a diplomás fiataloké, akikkel a t. kormány ez év tavaszától kezdve igaz örömünkre nagyarányokban újból foglalkozik, hanem a falusi gazdaifjaké is, akik közül életüknek egyik legveszedelmesebb szakában sokan állnak tanácstalanul óriási nehézségek és gondok között. Lelkipásztorainkra a falvakban főleg a gazdaifjak, városokban a tanoncok közt végzendő missziói munka ; mindnyájunkra az útmutatás körül és társadalompolitikai téren a jövő reményei javára is sok kötelesség vár. Hálával látjuk a t. kormánynak a^gazdaifjuság nevelése, a kisgazdaképzés körül tett újabb intézkedéseit (köztük a győri téli gazdasági iskola felállítását stb.) és elismeréssel azt a buzgó munkát, amelyet ifjúsági egyesületeink végeznek, amelyek közül a KIE-nek Pápán tartott értekezletén többen jelen voltunk. Köszönettel tartozunk a Főtiszteletii püspök úrnak, aki a törpebirtokosok, mezőgazdasági munkások és cselédek biztosítása ügyében gondosan kidolgozott javaslatot terjesztett Konventünk elé, amely folyó évi ülésszakában ehhez hozzájárult. Bizton reméljük, hogy az őszi ülésszakban az országgyűlés már az ígért kormányjavaslatot tárgyalhatja. Örömmel látjuk mindazt, amit az igen tisztelt miniszterelnök úr, mint földmivelésügyi miniszter az 1936. évi telepítési törvény végrehajtása körül, minél több magyarnak földhöz juttatása és a földhöz juttatónak részére kedvezményük adása tárgyában megtehetett. III. Szivünkön viseljük ősi főiskolánk és egyéb iskoláink fenntartását és fejlesztését és mindent megkísérlünk a több helyütt jelentkező nehézségek elhárítására. Nagy figyelemmel kisérjük az igen tisztelt vallás- és közoktatásügyi miniszter úrnak pedagógiai célkitűzéseit és azokat a terveket is, amelyeket már 1936. május havában nőnevelésünk reformjára nézve jelzett, de amelyek még nem öltöttek határozott alakot. Részemről belátom, hogy a nőnevelésnek főleg a népegészségügyi, a gazdasági, a háztartási, a laboratóriumi munkára képesítő oktatás terén vannak olyan új irányai, amelyekkel foglalkoznunk kell avégből, hogy a magyar református leányok is alapos előkészültségre hivatkozva, részt kérhessenek a nemzeti művelődésnek ez új munkaterein.
