Dunántúli Protestáns Lap, 1937 (48. évfolyam, 1-52. szám)

1937-10-10 / 41. szám

188. oldal. DUNÁNTÚLI PROTESTÁNS LAP. 1937. Megható jelenet tette gazdagabbá az ünnepélyes perceket. Könnyben úszó szemekkel, rebegő szavakkal, — de igazi keresztyéni alázatossággal vallotta be az ünnepelt tanítónő: nincsen nékem semmi érdemem, mindenért Istené a dicsőség! Az ünnepély fennköltségét emelte az a pillanat, amikor Keresztes Sándor, 48 éve szolgáló presbitert üdvözölte egyházmegyénk esperese, emlékez­tetvén őt arra, hogy azt a szent fogadalmat, melyet 69 évvel ezelőtt, a konfirmáció alkalmával tett a Krisztus követésére és a ref. egyház áldozatos szeretetére, most Isten segítségével 81 évi tapasztalatokban gazdag élet­tel és 48 évi hűséges presbiteri szolgálattal tudja iga­zolni. Isten megáldó kegyelmét kérte további életére és munkásságára. Á délutáni istenitiszteleten Szilassy Sán­dor magyarbarnagi lelkipásztor, tanügyi bizottsági elnök, hirdette az alkalmi igéket és kért áldást az ünnepeltre és az ünneplő gyülekezetre. Pőcz István mohai lelki­­pásztor előadást tartott a ref. keresztyén ember őszinte­ségének és egyenes, becsületes gondolkozásának szük­ségességéről. Szavalatok, továbbá Kovács Klára és Ko­vács Erzsébet oki. tanítónők szólóénekei, valamint az iskolásgyermekek énekszámai tették változatossá a dél­utáni vallásos ünnepélyt. Boldog örömmel gondolunk mi is mindnyájan a kedves napra, melyen láthattuk, milyen meghitt viszony lehet még napjainkban is a gyülekezeti munkás és az őt megértő és megbecsülő gyülekezet között! — Szinte felemelt bennünket lélek­ben az a sok, őszinte, elismerő szó, mely felcsendült a lelkipásztori család által adott közebéden az egyszerű földmíves presbiterek ajkán. És száll a sóhaj az Örökkévalóhoz, akinek nevére térjen minden dicséret, dicsőség, tisztesség és hálaadás! Bár lenne minél több olyan hitben gazdag, egyházias érzésű, templom­szerető gyülekezetünk, mint a fehérvárcsurgói szent gyülekezet! — Hármas jubileum. A keszthelyi református templom ebben az évben öt esztendős. Ezt az évfordulót használta fel a református gyülekezet, hogy lelkipásztorát meleg ünneplésben részesítse abból az alkalomból, hogy most töltötte be tiz éves helybeli, húsz éves paróchus és huszonöt éves lelkészi szolgálatát. Délelőtt ünnepi istentisztelet volt a zsúfolásig megtelt templomban. A szolgálatot maga a jubiláns végezte'!. Kor. 39_n. alap­ján. Istentisztelet után a presbitérium, élén dr. Baskai Tóth Bertalan mondott bensőséges, meleg hangú kö­szöntőt és átadta ott a templomban Németh Károlynak a gyülekezet ajándékát, egy papi tógát, amit megindul­­tan köszönt meg a lelkész. Á Lorántffy Zsuzsánna Nő­egylet pedig értékes ezüst emléktárggyal kedveskedett a jubilánsnak. Az evangélikus egyház üdvözletét Magyari Miklós nyugalmazott esperes tolmácsolta. Az ünneplés bői a következő vasárnapon a fiókegyházak, Tapolca és Sümeg is kivették a részüket. Tapolcán dr. Fehér Károly községi főjegyző, presbiter mondta a délelőtti istentisztelet után az üdvözlő beszédet, könnyekig meg­hatva az egész templomi közönséget, majd az elemi iskolás és középiskolás tanítváóyok közül mondtak ver­ses köszöntőt és végül a Nőegylet egy remek selyem palástot ajándékozott Németh Károlynak. Az ev. egyház üdvözletét Kövessy Sándor gondnok tolmácsolta. Az ün­nepség végén meglepetésszerüleg megjelent Kiss István esperes-plebános, a r. kát. egyházközség elöljárósága élén és igen meleg testvéri köszöntőt mondott, amire hasonló hangon válaszolt a jubiláns. Délután a sümegi fiók­egyház tagjai ünnepi istentisztelet után piknik kereté­ben üdvözölték lelkészüket, Fancsik Lajos gondnok megindult hangú tolmácsolásában és egy ezüst emlék­tárgyat ajándékoztak az ünnepeltnek. Németh Károly tiz éves helyi működését a keszthelyi református temp­lom, a tapolcai és a sümegi közös protestáns templo­mok és a hivek lelkiéletét alázatosan munkáló szol­gálat mérik fel. Ad multos annos ! .— A kistamási ref. leányegyház örömünnepet ült az egész környék reformátusságával, a hatóságok kiküldötteivel szept. 5-én. E napon adatott át rendel­tetésének az a 416 kg. súlyú nagyharang, melyet Bor­­bás Erzsébet buzgó egyháztag ajándékozott a gyüleke­zetnek elhalt szülei emlékére 2030 P értékben. A ha­rangot Szlezák László budapesti aranykoszorus mester öntötte. — Az istentiszteleten Liber István szigetvári lelkipásztor igehirdetéssel, Madarász Endre patai lelki­­pásztor harangszentelési imádsággal szolgált az Úrnak. Tóth József pettendi lelkipásztor, a kistamási gyüleke­zet gondozója istentisztelet keretében felolvasta azokat az emléksorokat melyeket Medgyasszai Vince püspök a dunántúli egyházkerület, Halka Sándor esperes a bel­­somogyi egyh. megye nevében küldött az adományozó­nak, majd pedig a gyülekezet hálájaképpen egy díszes kivitelű Szikszay imakönyvet adott át Borbás Erzsébet­nek. Győri Sándor gyöngyösmelléki lelkipásztor úrva­csorát osztott, az urasztalán lévén egy új terítő, szin­tén harangajándékozó adományából. Soltra János jákói tanító magánénekszáma emelte még a buzgóságot, aki­vel együtt Magyary András kistamási tanító vezette az énekeket. — Az ünnepség után egy nappal érkezett dr. Ravasz László dunamelléki püspök konventi elnök levele, melyben a magyarországi református egyház nevében emlékezik meg az adományról, buzdítva másokat is áldozatos egyháziasságra. Az Ur kegyelme legyen Borbás Erzsébet életén. Tette példája legyen az egyházszeretet­nek. A harang pedig hívogassa az élőket, siratgassa az elköltözőiteket s hirdesse Isten dicsőségét és a mi győ­zedelmes hitünket. — Kinevezés. A Kormányzó Ur Ő Főméltósága legfelsőbb elnatározásával Kocsis Sándor szomódi ref. segédlelkészt, tart. hadnagyot „Emléklappal ellátott lel­kész-“szé kinevezte. — Október 6-án a kerületi tanintézetek tanári­karai és ifjúsága d. e. 10 órakor istentiszteletre ment a református templomba, ahol Varga Gyula nőnevelő­intézeti vallástanár mondott felemelő imádságot. A nő­­nevelő-intézetben a Lorántffy Zsuzsánna Önképzőkör rendezett szépen sikerült ünnepélyt, melyen Eötvös Irén V. é. tk. növ., önképzőköri elnök Batthyányi Lajosról tartott emlékbeszédet, Kiszely Dóra ifj. elnök, Németh Sári III. é., Kovács Olga II. é. tk. növ. zongoraszám­mal, Bakó Ilona IV. polg., Török Bianka III. é. tk. növ., Papp Ilonka IV. é. tk. növ. szavalattal, a Mora­­vetz Vilma V. é. tk. növ. vezetése alatt működő ön­képzőköri énekkar énekszámmal szerepelt. — A Főis­kolai Ifjúsági Képzőtársaság a főiskolai díszteremben nagy közönség jelenlétében tartotta meg mindenkit mé­lyen megragadó gyászünnepét. Az ünnepi beszédet dr. Soós Adorján gimn. tanár mondotta. A főiskolai ének­kar és zenekar Szabó Sándor főiskolai ének- és zene­tanár vezetésével szerepelt. Sülé Jenő III. é. pn. meg­nyitót mondott. Varga József III. é. pn. Fejes Sándor alkalmi költeményét szavalta. — A Tiszazug központján: Kanszentmártonban épült új ref. templomot Makláry Károly tiszántúli püs­pök október 17-én szenteli fel. Ugyanakkor délután missziói nap lesz. A résztvenni akarók f. hó 12-ig érkezésükről értesítsék Benkö Viktor ref, lelkipásztort Kunszentmártonban.

Next

/
Thumbnails
Contents