Dunántúli Protestáns Lap, 1937 (48. évfolyam, 1-52. szám)
1937-10-10 / 41. szám
1937. DUNÁNTÚLI PROTESTÁNS LAP. 187. oldal. könyvpiacot... nekünk a tanya emissziói területünk ... nincs egyetlenegy gazdasági jellegű szakiskolánk... Folytathatnám ezeknek a gondolatoknak felsorolását, de az elmondottakból is kiérezhető, hogy nagy dolgokat érintett minden előadás az országos református belmissziói konferencián. Talán nem tévedek, ha azt állítom, hogy az ifjúsági munkák tekintetében történelmi jelentőségű volt ez az értekezlet. Nem volna teljes beszámolóm, ha nem mutatnék rá még egy személyi kérdésre, amely nélkül nem volna elképzelhető egy ilyen konferencia. Dr. Enyedy Andor személyét kell megemlítenem. Az ő egyénisége, szerény, rokonszenves alakja, szervező, ihlető és vezető lelke nélkül ma már el sem képzelhető a missziói előadók konferenciája. A dunántúli egyházkerület missziói előadói a távolból kinyújtják feléje kezüket, s megköszönik neki azt a három napot, s annak minden melegét, amelyet neki köszönhetnek. Büszkén vallják életük nyereségének dr. Enyedy Andor szeretetét. Végül felteszek egy kérdést. Hogyan volna lehetséges egy ilyen konferencia anyagának a legszélesebb körben való közkinccsé tétele? Mert a hivatalosokon kívül kerületünkből csak három lelkésznek jutott anyagi fedezete arra, hogy eljöjjön Pestre (dr. Benedek S., dr. Makay S., Várady L.), rajtuk kívül még három megszállott területi dunántúli lelkészt láttam, de minden bizonnyal valamennyi lelkésztársunk szívesen venné, ha az elhangzott előadásokat nyomtatásban is kézhez vehetné. Valami módon meg kellene találni az anyagi fedezetet arra, hogy az ilyen konferenciai előadások sajtó útján, mint traktátusok is megjelenjenek, amelyek fillérekért volnának kaphatók, s így nemcsak szűkszavú tudósításból, hanem teljes egészéből is megismerhetnék egyházunk legszebb és legforróbb konferenciáinak gondolatait azok, akik nem tudnak, vagy nem akarnak eljönni, hogy személyesen halljanak, maguk szemével lássanak. Antal Zoltán. Új iníernátust a pápai főiskolánknak. Gimnáziumi internátusunk lelkes felügyelője; Szűcs Dezső tanár úr a folyó évi főiskolai értesítőbe, igen röviden, de mégis mindenki szivéhez nagyon melegen szólva, szószerint ezeket írta: »Az internátusi épület helyiségei, amelyekbe 70 tanuló vehető fel, egészségesek, szárazak és világosak. A helyiségek jobb beosztása azonban nem vihető keresztül. Áz internátus bővítése sem mutatkozik célszerűnek a jelenlegi helyen, mert az udvar-tér, teljes létszám mellett, most is kissé szűk. így adva van a jövő programmja. Ez a programm pedig: egy új internátus építése, amelynek végrehajtását indokolja ifjúságunk nevelésének fontossága, az ősi főiskolánk n^gy nemzeti jelentősége«. Hogy szeretett internátusi felügyelőnknek lelkes szavai mindenütt mennyire visszhangra találtak, igazolni kívánom jelen soraimmal. A főiskolánk hálás tanítványai és lelkes pártfogói baráti körökben mind sűrűbben értekeznek már arról, hogyan lehetne mielőbb valóra váltani Szűcs Dezső tanár úr programmját. Megmondom: összefogással. Ha nagytiszteletű Ólé Sándor főiskolai lelkészi gondnok úr és méltóságos Fejes Zsigmond gimnáziumi igazgató úr mellé állanak a mi lelkes internátusi felügyelőnknek s amiben egy pillanatig sem kételkedhetünk, a legnagyobb odadással és a náluk megszokott ügybuzgósággal támogatják Szűcs Dezső tanár urat hazafias programmjának keresztül vitelében, — úgy az eredmény biztosítva lesz és pedig annál bizonyosabban, mert ha látni fogja Medgyasszay Vince püspök úr Öméltósága, hogy mily nagy számmal, vasakarattal és nagy áldozatkészséggel állunk a hazafias ügy szolgálatába, úgy áldó kezét kiterjeszti felénk és jóságos szívének melegével megteremti és virágzóvá teszi — akárcsak az ő csodálatos szépségű nagy virágos kertjét — a tervbevett internátusunkat. Vezetőinknek csak arra vagyok bátor felhívni nagybecsű figyelmüket, hogy nézzenek körül ősi főiskolánk magasállású, nagynevű pártfogói és volt növendékei lelkes nagy táborán — és érezzék át azt, hogy mi csak vezetőink lelkes hívó szavaira várunk, hogy egyemberként melléjük álljunk és szivünk egész melegével támogathassuk hazafias törekvéseikben és hogy anyagi erőnkhöz mért adományainkat valamenynyien letehessük szeretett főiskolánk oltárára. Adia a jóságos Isten, hogy ezen őszinte szívből fakadó szavaim mindenütt megértő szívekre találjanak. Sümeg, 1937 szeptember 11. Dr. Nagy István ny. kir. járásbiró, ügyvéd. @®@®@®®@@®®®®®®@®®®®®®®®®®®®®®@®@®®®:g®S I VEGYESEK I ® C<*5 a®®®®®®®®®®®®®®®®®®®®®®®®®®®®®®®©®®®®©® — Kitüntetés. A Kormányzó Úr Őfőméltósága abból az alkalomból, hogy most töltötték be miniszteri szolgálatuk 5-ik évét, Hóman Bálint vallás- és közoktatásügyi miniszternek és Lázár Andor igazságügyminiszternek, egyházkerületünk tanácsairájának, a teljes elismerést jelentő magas kitüntetést adományozta. — 25 éves tanítónői jubileum Fehésvárcsurgón. Szeptember hó 12-e sokáig emlékezetes napja marad a fehérvárcsurgói gyülekezetnek. E napon borult le a Gondviselő Isten elé Kovácsné Szeness Erzsébet, tanítónő hálát adni azon végtelen kegyelemért, mellyel 25 évi tanítónői munkássága alatt kegyelmesen támogatta, erőkkel megajándékozta. De nemcsak ő, hanem az egész gyülekezet is, — mely nagyra értékeli úgy tanítónői — mint azon munkásságát, melyet mint a lelkipásztor hitvestársa végez áldásos eredménnyel, — boldog örömmel köszönte meg az Örökkévaló segítségét — mellyel támogatta erőtelen szolgáló leányát. A bensőséges ünnepségen megjelent az egyházmegye elnöksége is. Szűcs József esperes végezte a délelőtti istenitiszteletet s mély hitéből fakadó imádsággal és igehirdetéssel vezette az Ur trónusa elé a hivő lelkeket. Istenitisztelet végeztével a templomban folyt le az ünnepély. Csajághy Károly egyházmegyei gondnok köszöntötte legelőször könnyekig megható beszéddel a jubilánst és az egyházmegye nevében megköszönte szolgálatait, melyeket az egyház veteményes kertjében olyan hűséggel végzett egy negyedszázadon át, hogy mindenkor kiváló minősítésű volt az általa vezetett iskola. Fekete Béla fehérvárcsurgói kántortanító a gyülekezet és presbitérium hálájának volt tolmácsolója, Szűcs Jenő szentgáli ig.-tanító, a veszprémi ref. egyházmegyei tanítóegyesület elnöke, a kartársak szeretetéből font koszorút adta át szeretetük jeléül, Winkler Izidor főjegyző Fehérvárcsurgó politikai község nevében adott kifezést annak a megbecsülésnek, mellyel vallásfelekezeti különbség nélkül adóznak -a mindenki által szeretett tanítónéninek, két volt és egy jelenlegi tanítvány szívből fakadó, keresetlen szavakkal üdvözölték és kértek rá az Isten áldását.
