Dunántúli Protestáns Lap, 1936 (47. évfolyam, 1-52. szám)
1936-05-31 / 22. szám
96. oldal. DUNÁNTÚLI PROTESTÁNS LAP. 1936. takban, segíthessen, alkothasson az anyaszentegyház és hazánk javára, Isten dicsőségére. Pongrácz József. A minta gyülekezet élete és abban a presbiter. Irta és a pápai ref. egyházmegye presbiteri gyűlésén felolvasta dr. Jókay Ihász Miklós egyházmegyei gondnok, m. kir. gazdasági főtanácsos. De ha a magánosok között a békességre és egyetértésre kell mindenkor törekednie a keresztyén gyülekezet tagjainak az ellentétek és viszályok kerülésével, még inkább így áll ez a közélet; terén. Nem szabad, hogy a közéleti mozgalmak akár a községi ügyek, akár egyéb közdolgok, vagy akár a politikai pártoskodás egymással éles ellentétbe állítsa és egymástól elidegenítse az egyház tagjait. Sőt bármily nehéznek látszik is, mégis arra kell törekedni a hittestvéreknek, hogy még e világi kérdésekben is a lehetőség szerint egy véleményre jussanak, mert különben nagyon könynyen egy harmadik húzhatja a hasznot. Mindenek felett pedig az egyházi életben kell uralkodnia a legteljesebb békességnek és egységnek. A magánosok közötti, vagy a világú közéletben felmerült ellentétek vagy felfogásbeli eltérések nem érinthetik sohasem az egyház belső életét. Az egyház minden ügyét a szeretet jegyében, békés megegyezéssel és egyetértéssel kell intézni. így kell lefolynia különösen az egyházi választásoknak. Rokoni kapcsolatokból folyó részrehajlásnak, egyéni rokon-, vagy ellenszenvnek, barátságnak vagy ellenségeskedésnek, egy vagy más okból való hangulatkeltésnek soha sem lehet helye itt; pártoskodásnak, viszálykodásnak nem szabad megzavarni az egyházközség nyugalmát, hanem mindig csakis az egyház legtisztább közérdekét szabad itt szem előtt tartani. Legfőképpen áll ez a legfontosabb egyházi választási aktusra, a lelkészválasztásra, amely az egyház életére évtizedekre kiható, döntő jelentőségénél fogva igen nagy és alapos megfontolást igényel és amelynél, éppen ez oknál fogva, arra kell törekedni, hogy a lehetőséghez képest egyértelműleg történjék meg. A különböző választások tekintetében is a presbitereknek kell elsősorban a békés egyetértést és szeretetteljes megegyezést 'munkálni és elősegíteni. 'Erre példát kell szolgáltatni azokkal a választásokkal, amelyek közvetlenül a presbitérium elé tartoznak, min^ a tanítóválasztás, de példájukat és befolyásukat latba kell vetni ilyen irányban azoknál is, amelyekre a gyülekezet Összesége jogosul;!, mint a lelkészválasztás. De ugyanilyen szellemben kell megtörténnie a presbiterválasztásnak és egyéb egyházi tisztségek betöltésének is. A gyülekezet vezetői közé számított tanítóknak is fontos szerepe és szoros kötelessége e tekintetben a békés megegyezés munkálása. De az igazi szép keresztyén gyülekezeti életben nemcsak a választásoknak és általában a személyi kérdések elintézésének kell békésen és egyértelműleg történni, hanem így kell megoldani az egyház más fontos kérdéseit is. így kell történnie az elhatározásnak iskolaépítés vagy más építkezés, bérbeadás vagy egyéb anyagi termér szetű ügyekben is, ahol megint nem a hangulat és esetleges egyéni érdek, hanem csakis a közérdek lehet a döntő. A békesség lelke kell, hogy ülje meg a keresztyén gyülekezet életét és legelsősorban kell, hogy megülje azokét, akik annak vezetésére hivatva vannak. Ahol a presbitériumban megvan az egyetértés, amelynek tagjai az egész gyülekezetét, annak különböző részeit képviselik, ott a gyülekezet békéje és egyetértése is jobban remélhető. A presbitereknek mintegy összekötő kapcsot kell képezniök a gyülekezet különböző részei között. Természetes azonban, hogy csakis feltétlen egyházias gondolkozáséi és viselke:désű, erős hitű, határozott öntudattal biró egyháztagok méltók a presbiterségre, akik erre mint buzgó egyháztagok, már korábban érdemeket szereztek. Mindenek felett meg kell lenni a teljes összhangnak és egységnek a gyülekezet lelkésze és a presbitérium, a lelkipásztor és a gyülekezet tagjai között. A lelkipásztor kell, hogy valódi lelkigondozója, jóakaró édesatyja legyen gyülekezetének, aki híveinek minden dolgát szeretetteljes melegséggel és gonddal viseli szivén és akiben az egész gyülekezet szintén az ő szerető, jó édesatyját látja, jó pásztora legyen a reá bízott nyájnak, amelyet biztos kézzel és erős lélekkel vezessen az Isten láthatatlan országa felé vezető úton; a gyülekezet pedig kell, vhogy őt híven kövesse ezen. A lelkipásztor és gyülekezet egyetértése és közös munkája igen nagy eredményeket érhet el; kicsiny és gyenge eklézsiák erősödhetnek meg és virágozhatnak fel, elesett gyülekezetek támadhatnak új életre, új gyülekezetek keletkezhetnek úgyszólván a semmiből ennek nyomán. Különösen nem szabad a gyülekezet és a lelkipásztor és , általában a/J egyházi tisztviselők közötti összhangot anyagi kérdéseknek megzavarnia, hanem ezeket mindenkor kölcsönös megértéssel kell elintézni. Mindenesetre kell, hogy elsősorban a gyülekezet vezetésére hivatott egyének körében legyen meg az összhang és egyetértés. Szükséges ez főképen a lelkipásztor és tanítók között. A lelkipásztor a gyülekezetnek nemcsak törvény szerint, de képzettségénél és hivatásánál fogva is feje. A tanítók, akik mint a gyülekezet tisztviselői és munkásai, mindjárt a lelkész után következnek, kell, hogy első és legközvetlenebb segítőtársai legyenek a lelkipásztornak, akiiek mindenkor és mindenben, tehát iskolai működésük tekintetében is alá vannak rendelve. Viszont a lelkipásztor megértéssel legyen segítségére és támogatására a tanítóknak nehéz és felelősségteljes munkájuk teljesítésében. Az egyház vezetőinek mintaszerű együttműködése igen nagy mértékben segíti elő, hogy az egyház igazan mintaszerinti gyülekezetté váljék. A krisztusi parancsolatokban foglalt szeretetből folyó erények a könyörületesség, irgalmasság, jótékonyság az Isten és egymás iránti kötelességtudás is. Az a testvéri érzés, amely a valódi keresztyén gyülekezet tagjait egymással összeköti, kell, hogy a gyülekezet sors által sújtott, elesett, testileg vagy szellemileg tehetetlen, vagy anyagiakban szűkölködő tagjai iránt könyörületességet és irgalmasságot ébreszszen. A gyülekezet tagjai kell, hogy szeretettel karolták fel a tehetetlen nyomorékok., az elaggott szegények, a szűkölködő árvák és özvegyek, a nyomorúságban levők ügyét és tőlük telhetőleg igyekezzenek nekik segítséget nyújtani. A szegénygondozás és beteggondozás a keresztyén egyháznak egyik legszebb és valóban krisztusi szellemben való tevékenysége, amely Istennek tetsző cselekedet. Ezt a munkát isr mét a lelkipásztor vezetésével a gyülekezet vezetőinek és tanítóknak kell irányítani. A jótékonysági munka végzése tekintetében nagyon sokat (tehetnek és széjp eredményeket mutatnak fel a nőegyletek, amelyeket minden gyülekezetben meg kell alakítani; a női munka terén a vezető és példaadó szerepet a
