Dunántúli Protestáns Lap, 1936 (47. évfolyam, 1-52. szám)
1936-05-31 / 22. szám
1936. DUNÁNTÚL! PROTESTÁNS LAP. 97. oldal. lelkipásztor feleségének kell betöltenie, akinek ezen a téren különös segítségére kell lenni a tanítónőknek, a tanítók feleségeinek és az egyház többi intelligens' nőtagjainak. Ami az anyagiakat illeti, itt áll az, hogy a szegény asszony fillére a legkedvesebb isten előtt, tehát a legkisebb adomány is annyit ér, mint a legnagyobb, ha jó szívvel és saját tehetségéhez mérten adja valaki. De áll az is, hogy akinek több adatott a jó Istentől, annak tehetőségéhez képest többet is kell áldozni embertársai, főleg hozzá legközelebb álló hittestvérei javára és segítségére. Magyar református egyházunknak igen nagy fontosságú kérdése a szórványok ügye, melyekben az anyaegyháztól kisebb vagy nagyobb távolságban, szétszórtságban él hittestvéreink egy része. A református gyülekezeteknek, azok tagjainak és vezetőinek szeretettel kell magukhoz ölelni a szórványban lakó református testvéreket és őket gyengeségükben erősíteni, a körülöttük hullámzó idegen tenger közepette bátorítani, tőlük telhetőleg segíteni és minden módot megragadni arra, hogy ők, akik ép oly tagjai egyházunknak, mint bent a gyülekezetben élők, megtartassanak ősi hitükben az anyaszentegyház kebelében. A mintaszerű gyülekezetnek belső rendjén és dicséretreinéltó lelki egységén kívül külső ékességeinek is kell lenni. Hogy a gyülekezet élete rendben van, annak külső jelét és bizonyságát az egyházi épületek képezik. A minta gyülekezetben szép, rendes, jckarban tartott templom van, amelynek nem kell hivalkodnia külső cifraságokkal és belső díszekkel, hanem nemes egyszerűségével, tiszta, hófehér belsejével, tetszetős külsejével, a háborúba elvittek helyébe beszerzett, szépen zengő harangjaival hirdeti Isten dicsőségére a hívek áldozatkész buzgóságát. Amennyiben csak az anyagi erők engedik orgonával, ha ezt nem engednék, harmoniummal fel kell szerelve lenni a templomnak, mert az éneklés ös.szhangzatos és tökéletes volta ezzel biztosítható. De ép úgy nagy gonddal kel! jókarban tartani az iskolát is, mélynek tiszta, világos, tágas, levegős, egészséges helyiségekkel kell bírnia, mert csak ott folyhatik eredményes tanítás. Jókarban kell lenni az egyházi tisztviselők lakásául szolgáló épületeknek is, mert a hívek és a gyülekezet érdekében végzett munkájukkal erre rászolgálnak. A legnagyobb gonddal kell a gyülekezetnek a különböző javak hasznosítását is eszközölni, így a földek vagy más vagyontárgyak bérbeadását vagy más módon való gyümölcsöztetését. Mindezzel a gyülekezet csak a saját érdekét szolgálja, mert azt tartja és takarítja meg, ami az övé. De épúgy gondoskodjék a gyülekezet és ebben elsősorban a presbitérium arról, hogy rendesen fedeztessenek az egyház egyéb közszükségletei, akár az egyházi tisztviselők fizetésére, akár más anyagi természetű dolgokra vonatkoznak is azok. Bármily nehézségekbe és erőfeszítésbe kerül is a mai nehéz! gazdasági viszonyok között az egyház szükségleteinek az előteremtése, arra kell gondolnunk, hogy hitvalló őseink századokkal ezelőtt rendkívül nehéz időkben, üldöztetések és példátlan nélkülözések közepette, hihetetlen áldozatokkal hívták életre és tartották fenn a gyülekezeteket; az ő szent örökségüket kötelesek vagyunk tehát megtartani és csorbítatlanul hagyni gyermekeinkre és unokáinkra, mert ezzel a Jézuís Krisztus anyaszentegyházának létét és benne az igaz, tiszta, keresztyén hit fennmaradását biztosítjuk a jövendőre, A valódi református mintagyülekezef élete a teljes külső és belső összharjg és egység az összesség és egyesek, a tagok és fők, a hivekj és a pásztor, az!, erkölcsi és anyagi erők között a Szentírásban rejlő krisztusi parancsok szerint. Ahhoz, hogy egy egyház valóban mintaszerű gyülekezet lehessen, nem szükséges sem nagyobb anyagi erő, sem a lélekszám nagy tömege, mert a számbelileg gyenge és anyagiakban nem bővelkedő gyülekezetben gyakran a lelkek annál erősebbek lehetnek, a szeretet lélekben rejjő krisztusi ereje mindennél hatalmasabb lehet és minden nehézségen győzedelmeskedik. Adja a Mindenható kegyelme, hogy magyar református '(egyházunk minél nagyobb számmal bővelkedjék a békesség, egyetértés és szeretet szellemét fényesen sugárzó, Isten dicsőségét tökéletesen munkáló mintagyülekezetekben. (Vége.) Dr. Kovács Pál, a református presbiter és gondnok. Dr. Kovács Pál nem tartozott azok közé a történeti nagyságok közé, akik évszázadok múltán is kőbe faragott, vagy ércbe öntött alakjukon keresztül üzenetet jelentenek az egymás után következő nemzedékek számára. Dr. Balogh Jenő úr őexcellenciája nagy koncepciójú és megragadó emlékbeszédéből, miért legyen szabad nekem az egész egyházközség és a mélyen tisztelt közönség nevében leghálásabb köszönetünket nyilvánítani, hallottuk, hogy dr. Kovács Pál nagynevű orvos, író, újságíró, Töltő és lánglelkü hazafi volt. Ha mint költő nem is üti meg Petőfi Sánp dór vagy Arany János mértékét,, ha mint író, nem is hasonlítható össze a csodálatosan mesélő Jókaival* ha mint orvos, nem is állítható egyvonalba Semmel-, weisszel és Balassa Jánossal, de mint orvos,. író. költő, hazafi, mint egyházának hű és buzgó tagja^ presoker és gondnok egyszemélyiben, azok közé a providenciális lelkek és örökre áldott munkások közé tartozik, akiknek jellemét Pál apostol rajzolta meg ezekben a szavakban: »nekem még az életem sem drága, csak hogy elvégezhessem a szolgálatot«; azoknak a hősöknek a legjobbika, akik nélkül nem lehetne diadalmas harcokat megvívni, akiknek homlokán nem szárad el soha a babér, de pályafutása, nagyszerű alkotása, úttörő munkája hova-tovább ismeretlenné válik az egymás után következő nemzedékek életében, míg végre a nevét is elfelejti a késő utókor. Kevesen vannak a mai győri reformátusok köb zött, akik még ismerték dr. Kovács Pált, sőt nemes Győr városa tiszteletre méltó patriarchái és jóságos nagyasszonyai sorában is megritkult már azoknak a száma, akik tanúi voltak dr. Kovács Pál küzdelmeinek hazánkért, a magyar nyelv, a magyar kultúra és minden szépért, jóért és nemesért folytatott munkájának. Épen ezért érezzük szükségességét munkássága felújításának, mert dr. Kovács Pált elfeledni nem szabad. Ne csak a róla elnevezett utca és a volt lakóházán elhelyezett emléktábla hirdesse, hogy élt valamikor Győrött valaki, akit Kovács Pálnak hívtak, hanem ismerje meg a ma élő nemzedék is, hogy ki/ volt ő és mit köszönhet neki az édes honi szó, e nagíy-^ múltú és még nagyobb jövőre hivatott város, közelebbről mit köszönhet neki a győri református egyház. Az én feladatommá a rendező bizottság ez utóbbi, megismertetését tette. Megkísérlem azért egyházunk régi jegyzőkönyvei és egyéb fellelhető források alapján megrajzolni dr. Kovács Pálnak, a győri református
