Dunántúli Protestáns Lap, 1936 (47. évfolyam, 1-52. szám)
1936-04-12 / 15. szám
1936. DUNÁNTÚLI PROTESTÁNS LAP. 67. oldal. és ott is sokáig türelmesen kutatott utána, 'de .mindhiába. A gyermekre nem tudott rátalálni. V<|gül egy, bölcs, öreg zsidó felvilágosította, hogy a Messiást nem a gazdagok, hanem a szegények és alacsonysorsúak, a szenvedők és az elnyomottak között kell ken resnie. Végiglátogatta tehát a betegeket, szegényeket, a bánkódókht és a foglyokat. Enni adott az éhezőknek, vigasztalta a rabokat, de a bethlehemi gyermeket mégsem találta sehol. Az évek múltak. Artabán fekete haját ezüstszürkévé, majd hófehérré festette az idő. Háta meggörnyedt, lába remegővé vált. Útnak indulása után harminchárom év múlva ismét Jeruzsálembe érkezett. Épen a pászka ünnepét ünnepelték. Az egész város nagy izgalomban volt, mert azon a napon kellett végrehajtatni a halálos Ítéletet két hires rabló és a názáreti Jézus felett, aki magát a »Zsidók Királyának« nevezte. Félő reménykedéssel gondolt arra, hogy talán ép ő lesz az, akit olyan régóta keres. S belevegyült a tömegbe, mely a város egyik kapuján át a kivégzés helyéül megállapított hegy felé özönlött. Amint a város falain kívül volt, észrevette, hogy egy fiatal leányt megragadnak a katonák, hogy elhurcolják rabszolgának. A leányka látva Artabán jóságos arcát, könyörögve kiáltott felé szabadításért. Erre a bölcs elővette utolsó drágakövét. Soha sem tűnt fel előtte olyan szépnek és olyan igazán királynak váló ajándéknak, mint ekkor. Megváíjom tőié? De hiszen akkor nem marad ajándéka és abba kell hagynia keresését. Mégsem tehet másképen. Reszkető kezével belecsusztatta a rabszolgasorsra szánt leányka kezébe az ékkövet, hogy visszavásárolhassa azon a szabadságait. Ebben a pillanatban nagy földrengés reszkette : meg a talajt, úgyhogy a házak isi meginogtak és egy repülő kődarab halálosan halántékon sújtotta az öreget. Amint haldokolva a megmentett leány karjaiba hullott, az alkonyt légen át csendes, szelid hang suhant hozzá, melyre Artabán feleletképen ezt susogta: »Öh nem Uram! Mert mikor adtam neked enni, mint éhezőnek? Vagy mikor adtam inni, mint szomjazónak? Mikor fogadtalak be, mint útonjárót? Vagy mikor ruháztalak fel, mint mezítelent? Mikor láttalak betegnek, vagy fogolynak és mikor látogattalak meg?* Harminchárom évig kerestelek, de az arcodat még sohasem láttam és nem tehettem neked tisztességet, királyom!« S a hang így válaszolt: »Bizony mondom néked^, amennyiben megcselekedted eggyel az én legkisebb atyámfiai közül, énvelem cselekedted«. A hang elnémult és egy mély sóhajtással véget ért Artabán földi zarándokútja. Megtalálta a Királyt és a Király elfogadta az ő ajándékait. Tudjátok miért mondtam el ezt a gyönyörű történetet ? Mert száz prédikáció sem tudja úgy megvilágítani alapigénk értelmét, mint ez: Amennyiben megcselekedtétek eggyel az én legkisebb atyámfiai közül, énvelem cselekedtétek. Mindnyájan ítéletre állítatunk egykoron. És az itélőbiró nem az általunk szerzett hirt és vagyont veszi figyelembe az ítélet kimondásakor, hanem a napról-napra a szeretet lelkének indítására létrejött tetteinket. Jézus Krisztus azért szállott alá a földre, hogy példát mutasson a szeretet gyakorlására, megossza örömeinket és fájdalmainkat, viselje betegségeinket és hozzánk hasonlóan haljon meg. S mindezt szeretetből azért tette, mert tudta, hogy szenvedéseivel vigasztalhat meg és segíthet rajtunk igazán. Jézus annyira szivén viseli gyermekei sorsát, hogy amikor azok éheznek, Ő is éhezik, amikor szomorkodnak, Ő is bánkódik. S aki segít egy nélkülöző gyermeken, vagy megvigasztal egyet az ő kicsinyei közül, voltaképen Őt segíti és vigasztalja meg. Ha Jézust látnátok fáradtnak és éhezőnek, vájjon nem sietnétek-e segítségére? Nem örvendeznétek, ha megpihenne házatoknál? Nem adnátok-e néki örömest ételt és italt ? Valahányszor beteg gyermeket láttok, gondoljatok arra, hogy benne voltaképen Jézus szenved és ha napi munkájában kimerültnek látjátok édesanyátokat, el ne feledkezzetek arról, hogy nemcsak ő, hanem Jézus is segítségetek után kiált. Ha az utcán rongyos, fázó gyermekkel találkoztok, Jézus is fázik és éhes. Ne forduljatok el tőle, mert különben Jézus felőletek mondja majd el: És amennyiben nem tettétek! Segítsetek tehát, ahol csak lehet, mert minden jótettel Jézust örvendeztetitek meg, aki majd egykor így szól hozzátok: Jöjjetek Atyámnak áldoitai és örököljétek az országot, mely elkészíttetett a számotokra a vi ág fundamentumának megvetteiése előtt! Jegyzetek az élet margójára. Ebben a folyó naptári évben 430 lelkes gyüleke| zetünk élete szomorú eseményének százéves fordulójához értünk. 1836-ban a héregi gyülekezetben olyan vészes volt a kolera pusztítása, hogy minden ötödik egyháztagot elragadott a halál. Meghalt az egyházközség gondnoka is, meghalt a lelkésze is, Pálfy János. 1836 szeptember 3-án Pálfy János 10-ed magával feküdt a ravatalon ! Az országban hasonló arányokban aratott a kaszás más felé is. (Pl. Hódmezővásárhelyen 3000 körül volt a halottak száma!) Nyissad ki a halotti anyakönyvet és nézd meg, nálatok nem volt-e hasonló próbatétele Istennek. Ha igen, igehirdetésedben el ne feledd egyszer ezt a szomorú tényt, százados fordulóján, felemlíteni. A múlt is élet. Az élet tanít. * Mindenfelé folyik a népszámlálás munkája hazánkban. Sok helyen már be is fejeződött. Bepillantottál-e eredményébe? Nem csak abból a szempontból, hogy: hányán is vagyunk? Érdekesebb és gyülekezeti munka szempontjából hasznosabb, ha látod az egyes korosztályokat is nemek szerint. így 1930-as népszámlálás adatai szerint Héregen volt: 0— 6 éves 40 fi -j- 35 nő ==■ 75 6—12 „ 35 „ + 24 „ = 59 12—18 „ 22 „4- 19 „ = 41 18-24 „ 19 „ + 14 „ = 33 24—30 „ 23 „ + 32 „ =*= 55 30-36 „ 20 „ + 29 „ = 49 36-42 „ 17 „ + 8 „ = 25 42—48 „ 9 „ + 11 „ = 20 48—54 „ 16 „ + 18 „ = 34 54—60 „ 12 „ + 9 „ — 21 60—66 „ 7 „ + 5 „ = 12 66—____„ 3 „ -f- 4 „ = 7 223 fi + 208 nő = 431 Vagyis a 12 éves koron aluliak a gyülekezet 30%-át, a 24 éves koron aluliak a gyülekezet 50%-át teszik ki. Az 54. életéven felüliek a gyülekezet 10%-át sem érik el. Ezek az adatok az ifjúsági munkák intenzív végzésére irányítják a figyelmet, annyival inkább,
