Dunántúli Protestáns Lap, 1936 (47. évfolyam, 1-52. szám)
1936-03-29 / 13. szám
Negyvenhetedik évfolyam. 13. szám. Pápa, 1936 március 29. DUNÁNTÚLI PROTESTÁNS LÁP A DUNÁNTÚLI REFORMÁTUS EGYHÁZKERÜLET HIVATALOS ______________________MEGJELENIK MINDEN VASÁRNAP. ________ KÖZLÖNYE FŐSZERKESZTŐ: MEDGYASSZAY VINCE PÜSPÖK FELELŐS SZERKESZTŐ: DR. PONGRÁCZ JÓZSEF THEOL. TANÁR PÁPA> I FŐMUNKATÁRS ÉS A KIADÓHIVATAL VEZETŐJE: DR. TÓTH LAJOS THÉOL FŐISKOLA, AKIHEZ A LAPOT ÉRDEKLŐ MINDEN KÖZLEMÉNY KÜLDENDŐ I TANÁR PÁPA, FŐISKOLA, AKIHEZ A REKLAMÁCIÓK INTÉZENDŐK A falumunka. A Dunántúli Protestáns Lap múlt évi számaiban néhány cikket közöltem a falukutatásról és annak gyakorlati kiviteléről. Ezt a kérdést azóta a pápai főiskola kebelében állandóan ébren tartottuk olyanformán, hogy a gimn. felsőbb osztályú növendékei gyűjtögették a saját falujuk anyagát, sőt néhány szociográfiai munkát ki is dolgoztak. Ezen aránylag lassú tempóban haladó munkához, néhány hónappal új erők csatlakoztak: a theologiai akadémiáról toborzódott egy kis lelkes gárda és ezáltal lehetővé vált a kérdésnek még gyakorlatibb megvalósítása. A terv, amit az akadémiai hallgatók végre akartak hajtani, abban állott, hogy a Pápa környéki falvakat járjuk be, úgyhogy egy-egy napos kiszállással végezzük el a falukutató munkát és ugyanakkor felvilágosító műsort is vigyünk magunkkal. Az így összeszervezkedett nyolctagú csoport (5 theol. akadémiai hallgató, 2 gimn. tanuló és e sorok Írója) indult el e vállalkozás megvalósítására és első alkalommal Dákán, majd Mezőlakon, legutóbb pedig Adásztevelen munkálkodott. Nem hangoztathatjuk eléggé, mennyire megértő és meleg fogadtatásban yolt részünk mindezeken a helyeken s ez tette lehejtővé, hogy a kitűzött munkánkat, amennyire az idő engedte, mindenütt elvégezhettük. De meg kell állapítanunk azt is, hogy a kiszálló ifjúság is igyekezett képességeinek és tudásának legjavát adni, úgy a délutánokon rendezett felvilágosító munka alkalmával, valamint az egyházi funkciók végzésekor. Mindenünnen gazdag élményekkel megrakodva tért haza a kis csoport, fáradságáért minden alkalommal megkapta bőséges jutalmát es szeretjük hinni, hogy ifjúságunk se maradt adósa a falvak lakosságának. A munka most már folyik tovább, az egyes kiszállások után pedig a csoport tagjai összejövetelen számolnak be élményeikről és a végzett munka eredményéről, sőt hogy az ösztönzés se maradjon el, a főiskolai képzőtársaság, a püspök úr adományából pályakérdést tűzött ki a legjobb szociográfiái munka jutalmazására. Hogy milyen eredménnyel zárul majd az évi mimikánk, azt nehéz lenne megállapítani, de az bizonyos, hogy még most is a kezdet kezdetén tartunk, azt a célunkat, hogy sorra járjuk az összes falvakat, ebben az évben már nem tudjuk megvalósítani, sőt az eddig gyűjtött anyag is pótlásra szorul, de nagy lépést jelent, hogy belekapcsolódtunk az Országos Széchenyi Szövetség falukutató szervezetébe, melynek célja, hogy a faluval foglalkozók lehetőleg azonos elvek szerint dolgozzanak. Éppen ezért, ezen elv keresztülvitele szempontjából szükségesnek tartottuk mi is, hogy bizonyos szervezettsége legyen a csoportnak. A főiskolai tanári kar engedélye alapján működő, illetve kiszálló Csoportok tagjait igazolványokkal látjuk el, ha netalán nem tanári vezetés alatt munkálkodnának, tudják igazolni magukat és főleg azt, hogy a pápai főiskola falukutató szervének kötelékébe tartoznak, nehogy falukutatás címen állandó zaklatásnak legyenek kitéve a falvak vezetői és lakói, ami a munkánkkal szemben eddig megnyilatkozó rokonszenvet könnyen ellenszenvessé változtathatná. Dr. Soós Adorján gimn. tanár. Kolostor és reformáció. (Az einsiedeln-i bencés kolostor szerepe a svájci reformációban.) Számolnunk kell azzal a körülménnyel, hogy a reformáció történeti képét másként rajzolják meg a jövőben, mint ahogyan eddig ismertük. A történelmi kutatások olyan adatokat hoznak napvilágra, amelyek egészen új vonásokat jelentenek az új-kor kialakulásának küzdelmes, hősies mozgalmaiban. Mindig jobban terjed a nézet, hogy a reformál4 ciót hosszú, bátor küzdelem előzte meg, hogy hívő és hitükön át nyugtalan, Isten felé vonuló lelkek jártak a reformáció útján, mielőtt még a szorosabban vett reformáció Wittembergből elindult volna hódító útjára. Az északolaszországi egyetemek szerepe egyre világosabban nyomul előtérbe, ahonnan a biblia terjesztésével, a középkori egyház merev scholasticájával szemben személyes hittapasztalatok bátor hirdetésével, a tulajdonképpeni reformáció szállás-csináló gondolatai rajzották be Közép-Európát. Ez a készülő új kép nem lehet a reformáció értékelése szempontjából 'kellemetlen. Azzal, hogy a reformáció első hullámé veréseit már a Luther előtti kor "áramlatán észrevesszük s hogy esetleg Luther és a többi reformátor a személyes Istennel személyes viszonyt kereső évtizedeket érzett maga mögött, csak a reformáció univerzális szüksége lesz érthetőbb és igazoltabb. A reformációról vallott nézetünket a kolostorok irányában is kiegészítik az újabban előkerülő bizonyí- Itékok. Ez alkalommal az einsiedelni bencés kolostor szerepét olvashatjuk dr. Weiss Leó, Zürichben élő magyar tudós feldolgozása nyomán. 1934-ben ezredik születésnapját ünnepelte Svájcnak a múltban és a jelenben híres bücsújáró helye: Einsiedeln. Az ezredik évforduló alkalmából a »Neue Zürcher Zeitung« (július 22-iki szám) külön mellékletet szentel az ünnepi emlékezésnek. Ezt a mellékletet Weiss Leó szerkesztette és ugyancsak ő irta a melléklet két cikkét is. Weiss Leó hosszú, kiváló kutató Munkájával előkelő helyet biztosított magának Svájc történészei sorában. A »Neue Zürcher Zeitung«-ban
