Dunántúli Protestáns Lap, 1936 (47. évfolyam, 1-52. szám)
1936-12-27 / 52. szám
240. oldal. DUNÁNTÚL] PROTESTÁNS LAP. 1936. megáldotta nagyszerű intelligenciával, elsőrendű írói készséggel és nem közönséges szónoki erővel. Egyénisége olyan volt, hogy legjobban akkor bontakozott ki, amikor társaságban, sokakkal volt együtt. I. Az első, amit szeretnék kiemelni, hogy ő egész élete pályáján örökké diák maradt. Mindig tanult. Sohasem volt olyan öreg, hogy új dolgokat ne tudott volna megérteni és befogadni. De különösen ifjúságában valóságos mohósággal vetette magát rá a tanulásra. Itt kezdte, ebben a városban, a református elemi iskolában, majd a piaristarend kisginmáziurnában, és azt az aranyszegélyű szorgalmi lapot, amelyet ebben a gimnáziumban kapott a latin nyelvben kifejtett szorgalmáért, élete fogytáig ott őrizte iratai között. Tatáról a pápai kollégiumba került. A köteles tanulmányok lelkiismeretes elvégzése mellett minden lehetőséget megragadott, hogy az önképzése minél sokoldalúbb és alaposabb legyen. Nyelveket tanul, az Ifjúsági Képzőtársaságban írói és szónoki készségét fejleszti és csakhamar az iskola legkiválóbb diákja lesz, akire tanárok és diákok, mint példára mutatnak és tőle sokat várnak. Nem elégszik meg a hazai tanulmányozással. Kimegy Utrechtbe, ahol három évet tölt. Közben bejárja Hollandiát és Németországot, híres tanárokat hallgatva Tübingában és Berlinben. Külföldi iskolatársaival életreszóló barátságokat köt, melyeknek sok esetben nemzetünk vette hasznát a háború után. Bölcsészeti munkáját, amellyel doktorátust szerzett a bécsi egyetemen, német nyelven írja meg és Hollandia legkiválóbb bölcselője, a Holland Tudományos Akadémia elnöke, Opzoomer (később apósa), a legnagyobb elismeréssel adózik a fiatal embernek hézagpótló munkájáért. Pápai tanárkodása alatt Pápa város közügyeivel kezd el foglalkozni. Könyvtára őrzi a műhely titkait. Ha Pápa város vízvezetékéről, vagy a malomiparról, vagy a városi adózásról volt szó, ő mindig beszerezte a legmegfelelőbb szakműveket, hogy így alaposan tudjon hozzászólni a felmerülő kérdésekhez. Nagymagyarországban tett számos utazása érdeklődését a városok szerepe felé irányítja. Mint Pápa város képviselőtestületének tagja és pénzügyi bizottságának huzamosabb ideig előadója, alkalma van megismerni a városok problémáit, akkor ezekről ír hosszabb tanulmányt. Résztvesz a városok kongresszusain, hogy látókörét szélesbítse. Amikor az országházba jut, már elismert pénzügyi szakember és az Osztrák-Magyar Bank szabadalmának meghosszabbításáról mondott nagy beszédével a képviselőház pénzügyi szakértői közé kerül. Őt választják meg a pénzügyi bizottság előadójául és mint ilyen tizenkilenc ízben szerepelt fontos törvényjavaslatok tárgyalásánál. Hogy azt a munkát mindenek megelégedésére végezhesse, rendkívül sokat kellett tanulnia. A pápai Főiskolai Könyvtárban elhelyezett Kerkapoly-könyvtárnak, valamint az Országgyűlési Könyvtárnak egyik legszorgalmasabb használója. Nyelvismeretei — olvasta és beszélte a főbb európai nyelveket, — képesítették, hogy a külföld legjobb szakműveit olvashassa, vagyoni helyzete pedig lehetővé tette neki, hogy sajátmaga is mintegy ötezer kötetes könyvtárt gyűjtsön. Mint aki gyakorlatból tapasztalta a könyvtárak értékét, nagy gondot fordított a pápai Főiskolai Könyvtár fejlesztésére, már életében is ő volt ennek a legnagyobb gyarapítója és végrendeletében azzal koronázta meg érdeklődését, hogy könyvtárát erre hagyta. A múlt század kilencvenes éveinek politikai röpirataiból neki volt Magyarországon egyik legteljesebb gyűjteménye. Képessége sokoldalú és egyetemesen átfogó. Nem hiába Hollandiában töltötte életének három, igen fontos esztendejét. Hollandia az az ország, amelynek lakossága aránylag az európai népek között a legtöbbet olvas és olvasás tekintetében abszolút számokban is a negyedik helyen áll. Ez a négymillió népességű ország többet olvas, mint Oroszország, Spanyolország, vagy Olaszország. Antal Géza is szeretett olvasni. Ezért volt mindig a kor színvonalán álló. Ezért lehetett vele a legtávolabbeső kérdésekről is elbeszélgetni. Ezért, hogy neki nemcsak sok beszélnivalója, de sok mondanivalója is volt. A felületeseket, a nagyképűeket, a handabandázókat nem szerette és egy-egy cikkből, vagy beszélgetésből már meg tudta állapítani az illető tudós,* vagy más közéleti vezető értékét. II. Közéleti szereplésének másik jellemző vonása, hogy voltak látomásai. Éles esze könnyen felismerte a tényeket. De nem állt meg azoknál. Megihlette őt a múlt dicsősége. Éppen Tatában, ahol nap-nap után látta a nagyszerű emlékekkel teljes várépületet sáncaival és árkaival, lelke visszaszállt az évszázadok homályán át abba az időbe, amikor még a nemzet történetének itt volt a központja. Külföldön tanulása és sok külföldi útja nem üres, szórakozási alkalom volt ránézve, hanem azért ment ki, hogy összehasonlításokat tegyen Sohasem kicsinyelte le azt, amit ide haza talált, de mindenesetre a haladottabb, fejlődöttebb államokban talált viszonyokból következtetéseket vont le és mint minden igaz magyar, ő is álmokat álmodott, hogy mit lehetne tenni a magyar ugaron. Etekintetben is Széchenyi István volt az ihletője és eszményképe. Kedvelt mondása volt, hogy senkinek sincs joga, hogy a világot olyan állapotban hagyja, mint amilyenben találta. Meglátta az alkalmakat, hol lehet alkotni és építeni. A közérdek volt mindenben irányítója. Ennek köszönhető Pápán a vízvezeték, a villanyvilágítás, a volt női kórház, az új vasúti állomás, a püspöki székház, a gyülekezeti óvoda, az egyházkerületi levéltár felépítése. Ahova ő elnöknek került, ott megpezsdült az élet. És még mennyi terv és látomás volt lelkében, városát, megyéjét, a főiskolát, az egyházkerületet és az országot illetőleg! Közben jött a világháború rettentő zivatara. Minden pusztulni látszott. Megérezte azonban a halhatatlan pápai diák, Kozma Andor szavainak igazságát: „Új jelen hoz új jövőt!“ — Új látomásokat kapott. Nem csüggedt el. Ez a látó emberek sajátos adománya, akik isteni küldetésből cselekesznek, ezért nem félnek, ha a föld megrendülne is. Új rendeltetést kap; külföldi összeköttetéseit kell kiaknáznia a haza és az egyház javára. Megindul a soha eléggé nem méltatható munka Hollandiában. Előadásokat tart templomokban, klubokban Magyarországról. Cikkeket ír a legelső holland napilapokba és avatott tollal ecseteli a magyar nép szomorú helyzetét. Látja az itthoni nyomorúságot, vagonszámra gyűjti a szeretetadományokat. íme, a látások embere, aki nem a jelen nyomorúságát nézi csak, hanem a felhőkön túl meglátja a nap fényességét. III. A harmadik jellemző vonása Antal Gézának, a közélet emberének, hogy erős akarattal rendelkezett. Tudta, hogy e világban nem elég r látásokat álmodni, az álmokat meg is kell valósítani. Ő nem az álmodozó emberek közé tartozott, nem eszmegyáros volt, hanem az álmok ritka képességű megvalósítója, életbe átvivője.
