Dunántúli Protestáns Lap, 1936 (47. évfolyam, 1-52. szám)

1936-12-20 / 51. szám

Negyvenhetedik évfolyam.

51. szám.

Pápa, 1936 december 20

DUNÁNTÚLI PROTESTÁNS LAP

A DUNÁNTÚLI REFORMÁTUS EGYHÁZKERÜLET HIVATALOS KÖZLÖNYE

_____________________MEGJELENIK MINDEN VASÁRNAP.________________________------------------------------------------- FŐSZERKESZTŐ: MEDGYASSZAY VINCE PÜSPÖK------------------------------------------FELELŐS SZERKESZTŐ DR. PONGRÁCZ JÓZSEF THEOL. TANÁR PÁPA^ I FÖMUNKATÁRS ÉS A KIADÓHIVATAL VEZETŐJE: DR. TÓTH LAJOS THEOL FŐISKOLA, AKIHEZ A LAPOT ÉRDEKLŐ MINDEN KÖZLEMÉNY KÜLDENDŐ I TANÁR PÁPA, FŐISKOLA, AKIHEZ A REKLAMÁCIÓK INTÉZENDÖK

Ökumenikus problémák,

»Hogy az ember nemcsak kenyérrel él, ez igaz, viszont kenyér nélkül egyáltalán nem élhet; ha pedig a mindennapi kenyere nincs meg, akkor nincs meg az a függetlensége, amelynek alapján mint személyiség tudna élni más személyiségek között, s így nem is tud az irántuk való szolgálat által mindinkább személyiséggé válni. A személyiség elsőségét és felsőbbségét a polgári élet aránylag biztos helyzetéből hangsúlyozni irreális magatartás. Ha az Egyház valóban hisz abban, amit hirdet, fel kell hogy vesse azt a kérdést, mi az értelme a személyi élet követelésének a mai társadalmi viszonyok közt a tömegek szempontjából. A születés ugyan nem minden, viszont születésünk nagy mértékben meghatározza életünket, és a vérben levő örökséget sohasem lehet egészen figyelmen kívül hagyni. Hogy az ember a hűség legerősebb láncaival nem népéhez és államához van kötve, az meglehet, viszont a nép és az állam »élete annyi szállal szövődik össze az egyén életével, hogy az egyén életének Istentől rendelt kereteit kénytelen "látni bennük, amelyekre tisztelettel tekinteni, s előttük meghajolni hozzá tartozik Isten iránti engedelmességéhez. Arról beszélni, hogy az élet csak a személyek közti kapcsolatokban kapja meg értelmét és kiteljesedését, csak üres fecsegés, ha nem vetünk számot azokkal a társadalmi csoportokkal és létrendekkel, amelyekkel az •egyén élete elválhatatlanul egybe van nőve. Hogy a személyiség elsőbb és felsőbb voltáról szóló gondolat meggyőző erőt nyerjen, igazságát össze kell kapcsolni azzal az igazsággal, amely azoknak a felfogásoknak magvát és velejét alkotja, amelyek az emberi életet a biológiai öröklésnek, a szervességnek, a lét anyagigazdasági feltételeinek vagy egy objektív kultúrának kategóriáiban akarják nézni és szemlélni, — megannyi modern felfogás, amely hatalmas befolyást gyakorol az ember szellemi magatartására, mégpedig azért, mivel az emberi léthez tartozó igazságelemeket tartalmaz. Krisztus evangéliumában az emberiség csak akkor fogja az Ítélet és a megváltás Igéjét meglátni és elismerni, ha a legszorosabb kapcsolatba hozzuk a mai világ tényleges kérdéseivel.

Ennek a szükségletnek akar eleget tenni az 1937. évi oxfordi világgyűlés előkészítő gondolati munkája. Célját azonban csak. akkor éri el, ha a puszta érzelmi síkból kiemelkedik, s eleven kifejezéséül szolgál az Egyháznak mint olyan személyek közösségének, akiknek szívében a missziós igehirdetés lángja lobog, akik életük kiteljesedését embertársaik iránti felelősségben, megbecsülésben és tiszteletben, szolgálatban és szeretetben találják, s akiket erre az életre indít és hajt a bízó és engedelmes odaadás az iránt, aki mint Atya jelentette ki magát, s minket elhívott, hogy gyermekei gyanánt éljünk.«

*

íme, mennyi kérdés, mennyi gondolatot és munkakedvet ébresztő probléma és feladat. A keresztyénség örök nagyszerűsége, isteni igazsága tűnik elibénk akkor, midőn a végsőkig bizonytalan és labilis egyensúlyi helyzetben levő korunkban, a homályban tapogatózó és »ellenmondások közt vergődő mai ember számára újból megadja a krízist, a mértéket, amely elválasztja a jót a rossztól, a búzát a konkolytól. Napjainkban ma sokak lelkében fel-feltámad, vagy gyökeret is vert már a kétség, hogy a keresztyénségnek már nincs mondanivalója. íme a bizonyság, hogy van. A keresztyénség magva: a jóakarat, békesség, szeretet hintése, megvalósításának keresése, ha csak az ember nem akar lesüllyedni az állatiságba, örök prograinm, hiszen a rosszakarat, békétlenség és szeretetlenség hajlama, az ártás vágya ott él mindig az emberi szívben. A bűn kiirthatatlan az emberből, de a keresztyénség nagy isteni küldetése épp ez: meglátni bűnös embervoltunkat, bűnbe rögzöttségünket, s meglátni, hogy a bűn ellen módunkban áll küzdeni, mert Isten kegyelmet adott a bűnös embernek Krisztusban és Krisztus által. S ma nem látjuk-e éppen a bűn terjeszkedését, elhatalmasodását, mikor a társadalom békéje —

o.tt is, ahol még megvan — bizonytalan alapokon áll, vagy a zsarnokság vasökle igázza le az embereket s teszi szabad emberek helyett rabszolgákká? S nem készülnek-e a világ népei egymás ellen a leggyilkosabb fegyverekkel megvívandó apokaliptikus leszámolásra? Dosztojevszkij mondása: ha az emberek atheist'ák lesznek, emberevőkké válnak, mintha rettentően igazolódni akarna. Ilyen időkben keresztyén theologusnak, keresztyén papnak lenni szintén »krízis«, szigorú megmérettetés. Itt nincs helye a lanyhaságnak, tétova restségnek, esztéta álmodozásnak: az aratni való sok, de a munkás keVés. S ha egy ember nem tud, nem tudhat kettő helyett dolgozni, a maga kötelességét mindenkinek el kell végezni. Isten a biró minden és mindenki felett, a keresztyén pap és papjelölt kell, hogy ezt jobban érezze mint más, s ehhez képest vesse kezét a munkára, — arra a munkára is, amelyre most az 1936—37. iskolai évben az Ö nevében elindulunk.

(Vége.) . Dr. Trócsányi Dezső.

— Baksay Sándor egyházi munkáinak IV. kötete megjelent. Tartalmaz keresztelési és esketési beszédeket s 70 gyászbeszédet, közöttük nemzetünk nagy jai (Rudolf trónörökös, Kossuth Lajos, Jókai Mór, Deák Ferenc, Szilágyi Dezső, Szász Károly, Török Pál, Beniczkyné Bajza Lenke, Baráth Ferenc stb.) felett tartott beszédeket. Az előző három kötettel együtt megrendelhető — esetleg részletre is — a kiadónál, dr. Hetessy Kálmán kecskeméti ref. lelkésznél. Segédlelkészek és kongruás lelkészek kedvezményben részesülnek.